Interjú a magyar lánnyal, aki találkozhatott Casillasszal

Idén májusban a Hyundai húsz ember álmát váltotta valóra. Az autógyár nemrég egy több országot felölelõ nyereményjátékot indított, melynek fõdíja egy találkozás lehetõsége volt Kakával vagy Iker Casillasszal. A játékosoknak ehhez mindössze egy focival kapcsolatos vicces fotót kellett feltölteniük saját hazájuk Hyundai Facebook-oldalára, a többi pedig már csak a szerencsén, illetve Ikeren és Kakán múlt. Az országonként a Hyundai által kiválasztott négy-négy fotó közül ugyanis a végsõ tíz-tíz nyertest a két világsztár választotta ki. A történet itt válik érdekessé, hiszen a Hyundai Magyarország Laklia Nikolett fotóját is továbbította Madridba, a magyar lány pedig nem csupán a magyarországi szervezõk szerint küldött nyerõ képet, hanem ami a legfontosabb, Iker Casillas szerint is. Így indult tehát Niki életének egyik legszebb utazása, most pedig õ maga fogja elmesélni, hogy miként is élte meg ezt a néhány napot.

Tudjuk rólad, hogy nagy Iker Casillas-rajongó vagy. Mesélj errõl egy kicsit. 
Körülbelül 13-14 éve láttam a tv-ben egy Real Madrid meccset, nagyon tetszett a játékuk, azonnal beleszerettem a csapatba, elõször leginkább Raúl miatt. Kis idõ múlva Casillas lett a legnagyobb kedvencem, eszméletlen volt, amit a Leverkusen elleni BL-döntõn, csereként beállva mûvelt, talán az volt az a meccs, amikor teljesen elvarázsolt. De számomra nem csak az a fontos, hogy ki mennyire jó játékos, az is számít, hogy viselkedik a pályán és azon kívül. Iker minden tekintetben a legtökéletesebb számomra, így nem is lehetne más a kedvencem.

Honnan értesültél a lehetõségrõl, hogy egy nagyon egyszerû játék segítségével akár találkozhatsz is Ikerrel?
A játékra a Facebook oldalhírfolyamában találtam rá. Nem igazán szoktam nyereményjátékokban részt venni, mert “miért pont én nyernék?” De ez más volt… Itt a legnagyobb álmom válhatott valóra, ha nyerek. Szóval muszáj volt megpróbálnom.

Miért pont ezzel a képpel pályáztál? 
Õszintén szólva nem volt túl sok idõm a képen gondolkodni. A spanyol póló adott volt a világbajnokság miatt, a focis kalappal próbáltam viccesebbé tenni. Miközben próbáltam aránylag normális képet csinálni, anyukám mondogatta nekem, hogy minek szórakozok ilyenekkel, úgysem fogok nyerni…

Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy a magyarországi nyertesek között a te neved is szerepel? Mit csináltál épp, amikor értesültél arról, hogy Iker is kiválasztott téged? Hogyan reagáltál?
Aznap kirándulni voltunk a családdal, csak késõ délután értünk haza, úgyhogy én nem is láttam a Hyundai oldalán a négy lehetséges nyertes nevét (A játék úgy mûködött, hogy elõször Magyarországon választottak ki négy darab képet, melyek továbbjutottak a következõ körbe, ahol a többi ország jelöltjeivel összevetve választotta ki Iker Casillas a tíz szerencsés nyertest. – A szerk. kieg.). Viszont amikor hazaértem, várt egy üzenet a Hyundaitól. Rögtön remegni kezdett a kezem, majd kiugrott a szívem… Aztán elkezdtem olvasni, hogy örömmel értesítenek, hogy Casillas beválasztott a tízbe, ott lehetek vele Madridban. Mint az õrült, kiabáltam anyunak, hogy mit írtak, azt hittem elájulok… Aztán gyorsan hívtam a megadott számot, a hölgy elmondta részletesebben, hogy mi ez az egész, mikor kellene indulni… Utána leraktam a telefont, mindenem remegett és csak bõgtem. Nem tudtam elhinni, hogy pont Ikerrel lehet találkozni és pont engem választottak. Teljesen felfoghatatlan volt…

Mi történt ezután? Hogy készültél fel az utazásra?
A hír után nem tudtam aludni, csak forgolódtam éjszaka, nem tudtam enni, csak járkáltam fel-le. Egyszerûen hihetetlen volt az egész ( és ez így ment az utazásig). Hétfõn (május 5.) szóltam a fõnökömnek, hogy a héten már nem megyek dolgozni. Elmondtam neki, hogy miért, és hogy ha nem mehetek szabadságra, akkor nekem ez simán megér egy felmondást is. A fia Real Madrid szurkoló, úgyhogy csak mosolygott és mondta, hogy elenged szabira. Délután megnéztem interneten keresztül a szállodát, a madridi repteret, és mivel még sosem repültem, próbáltam minél több információt gyûjteni ezzel kapcsolatban. Összeírtam, hogy miket kell beszereznem, mit kell magammal vinnem. Próbáltam kitalálni, hogy hogyan jussak fel hajnali fél 5-re Budapestre a reptérre, de a Hyundai-os hölgy annyira rendes volt, hogy még a reptéri transzfert is elintézte nekem. Sokat segített mindenben, úgyhogy ezúton is köszönöm neki! Kedden elmentem kinyomtatni a repülõjegyet, elrohantam fodrászhoz, kiválasztottam a ruhákat, amiket viszek, becsomagoltam mindent.

Milyen volt az utad Madrid felé?
Szerdán 01:50-re jött értem a személyszállító kisbusz, 4 körül már a reptéren voltam, 6:40-kor indult a gép. Kicsit féltem a müncheni átszállástól, de szerencsére a repülõn mellettem ülõ hölggyel elkezdtünk beszélgetni, és annyira kedves volt, hogy leszállás után segített nekem megkeresni, hogy honnan indul a madridi gép. Utána ittunk még egy kávét, közben ellátott néhány repüléssel kapcsolatos információval, majd elbúcsúztunk. 08:50-kor indult a repülõ. Azt gondoltam, hogy ez lesz majd az a pillanat, amikor sikerül felfognom ezt az egészet, de nem így lett… Még mindig hihetetlen volt. Egész úton küszködtem a boldogság könnyeivel.

Amikor megérkeztél a spanyol fõvárosba, milyen programok vártak rád a nagy találkozás elõtt?
Fél 12-re értem Madridba. A reptéren már vártak Hyundai-os táblával. Fotóztak, videóztak, mint a sztárokat… Teljesen hihetetlen volt az egész. A kommunikáció nem volt egyszerû, mert csak spanyolul és angolul beszéltek, én meg csak németül tudok. Meg kellett várni még a svéd fiút, aztán elvittek minket egy gyönyörû szállodába, ahol ebéddel vártak. Amikor minden szurkoló megérkezett, bejelentkeztünk, felmentünk a szobánkba lepakolni. Utána volt egy megbeszélés, ahol kicsit ismerkedtünk, megmutatták nekünk a Casillasszal és Kakával készült Hyundai reklámot, megnézhettük, hogy ki milyen képpel jelentkezett a játékra, elmondták a további programot, beszéltek a másnapi fotózásról… Kaptunk ajándékba egy pólót, egy kabalát és egy sporttáskát. Szerencsére hívtak egy német tolmácsot, így én is értettem mirõl van szó. Annyira kedves volt, hogy felírta nekem a telefonszámát, hogy hívjam, ha bármi gond van. Utána volt egy kis szabadidõnk, hogy kipakoljunk, letusoljunk… 6 órakor indultunk a Bernabéuba, ami körülbelül tíz perc sétára volt a szállodától. Eszméletlen érzés volt meglátni a stadiont és belépni. Sajnos elég gyorsan kellett haladni, de azért próbáltam minél többet fényképezni. Hihetetlen volt látni a pályát, az öltözõt, a sok relikviát, leülni a cserepadra és belépni a Real Madrid-boltba… Egyszerûen varázslatos volt. Bár elég drága volt, de muszáj volt megvennem a Bernabéuban Ramos-szal készült képet (természetesen photoshopos). Utána vacsorázni indultunk, de nem is akárhová. A Bernabéu-étterembe. Elképesztõ volt úgy vacsorázni, hogy közben magam elõtt a gyönyörûen kivilágított pályát és nézõteret láttam. Közben természetesen a tv-ben néztük a meccset (mert sajnos pont idegenben játszott a csapat). A vacsoránál egy nagyon kedves, barátságos koreai úr ült mellettem. Töltött nekem vizet, vörösbort, kért nekem kólát. A tv-ben már mutatták a bemelegítést, aztán kiírták a kezdõt, amiben López neve szerepelt. Az úr kérdezte, hogy López?? Én mutattam válaszul egy dislike jelet, mire õ is mutatta. Mindenki kiakadt. Aztán a spanyol lányok szóltak, hogy ez még a Real Madrid – Valladolid ismétlése, és átkapcsoltatták a tv-t az élõ közvetítésre. Akkor mindenki megnyugodott, hogy Iker kezd. Rengeteg ételt hoztak egymás után és mind nagyon finom volt. Amikor vége lett a meccsnek és a vacsorának, visszavittek minket a szállodába. Már mindenki nagyon fáradt volt. A több éjszakán át tartó álmatlanság miatti kimerültségtõl elég nehezen ébredtem reggel, már nem is volt idõm lemenni reggelizni. Gyorsan felöltöztem és összepakoltam mindent. Nagyjából egy órát utaztunk a stúdióig. Ott gyorsan lepakoltunk, mindenkit kisminkeltek, megcsinálták a hajunkat, majd elkezdõdött a fotózás, elõször Iker nélkül. Fél 1 körül volt ebéd, mindenki kóstolgatta az ételeket, de a holland lánynak és nekem szinte egy falat sem ment le a torkunkon. A tolmács mindenkitõl megkérdezte, hogy ki a legnagyobb favoritja. Mondták C. Ronaldót, Zidane-t, Figót… Kicsit csalódottan hallgattam a különbözõ neveket, mert úgy éreztem, hogy elvették a lehetõséget olyanoktól, mint a holland lány és én, akinek tényleg Iker Casillas a legnagyobb kedvence. Tudtuk, hogy Iker 1 órára érkezik, nekem már remegett a kezem, a holland lány szemében is láttam a könnycseppeket, aztán kicsit eltört nálunk a mécses. (nevet) A tolmács próbált vigasztalni minket, de mondtuk, hogy minden oké, csak örömünkben sírunk.

Milyenek voltak a nyertes-társaid?
Túl sok mindent nem tudok mondani róluk, mert nem nagyon tudtam velük kommunikálni, de a holland lány és a cseh fiú voltak a kedvenceim. Elsõ nap csak a fényképész sráccal beszélgettem leginkább, például dohányzáskor, telefonos fordítóprogram segítségével. (nevet)

Milyen volt a pillanat, amikor megláttad, ahogy belép a helyiségbe?
Láttuk, hogy érkezik egy kocsi… Tudtuk, hogy õ az, végre itt van. Mindenki sorba állt, Iker odajött, a fiúkkal kezet fogott, a lányok puszit kaptak. Hihetetlen volt! Nem lehet leírni azt az érzést, amikor elõször megláttam…

Mi volt róla az elsõ benyomásod?
Hihetetlennek tartottam, hogy valaki, aki mindent elért a fociban, amit csak lehet, ennyire közvetlen és kedves legyen, és kicsit sem nagyképû…

Hogy viselkedett veled, veletek? Tényleg egy közvetlen, szerény srác?
Mindenkivel kedves és közvetlen volt az egész fotózás alatt, valamint nagyon vicces.

Kaptál esetleg valamilyen ajándékot, aláírást? Készült közös fotó?
Fotózás után kaptunk a Hyundaitól egy vb-labdát, amit aláírathattunk, azon kívül még egy dolgot lehetett dedikáltatni. Közben készült egy közös kép is, amit a saját telefonunkkal csináltak, vagy aki akart, selfiet készített vele. Én vittem neki egy kis hungarikumot, egy üveg fehérbort. Szerencsére a szervezõ, akit megkérdeztünk, hogy szabad-e, megengedte, hogy odaadjam neki. Iker nagyon meglepõdött, örült neki és megköszönte. (Én pedig azon lepõdtem meg, hogy csak nekem jutott eszembe, hogy vigyek neki valami apróságot…)

Tudtál vele néhány szót váltani?
Sajnos nem igazán tudtam beszélni vele. Egyrészt nem tudok spanyolul és angolul, másrészt idõ sem nagyon volt rá.

Mennyi idõt tudtatok együtt tölteni vele? Ezután mi történt a nap további részében?
Körülbelül másfél órát láthattuk, a fotózással és dedikálással együtt. Aztán mindenkitõl elköszönt, ismét kaptam két puszit. Nagyon boldog voltam. Miután elment, mi még egy órát maradtunk a stúdióban. Beszélgettünk, csináltunk közös fotókat… Én például a stylist csajjal, a két fotóssal és azzal az úrral, aki elõzõ este mellettem ült a vacsoránál… Aztán pár perccel azelõtt, hogy hazaindultunk, a tolmács mondta, hogy ez az úr volt az, aki ezt az egész Casillas+szurkolók dolgot kitalálta. Hihetetlen… Millió köszönet neki! (nevet) Aztán elköszöntünk mindenkitõl, mert megjött értünk a kisbusz, ami elvitt a reptérre. Körülbelül negyed 5-re értünk oda, a gépem negyed 7-kor indult, úgyhogy végre volt egy kis idõm, hogy beszerezzek néhány emléket…

Hogy érezted magad a hazaúton, tudva azt, hogy egy életre szóló élménnyel lettél most gazdagabb, ráadásul egy olyan élménnyel, amiért madridisták és Iker-rajongók milliói irigykednek rád?
Egész úton a képeket nézegettem és a labdát, amin ott volt az aláírása (természetesen azt vittem magammal a gépre). Próbáltam felfogni a Madridban töltött két napot, dehát nem igazán sikerült. Nem tudom elmondani, hogy mennyire hálás vagyok a Hyundainak, hogy ezt lehetõvé tették és mindenért, amit abban a két napban kaptunk! Amikor elindultam Madridba, azt hittem, valóra válik a legnagyobb álmom, de annál sokkal több történt… Még mindig felfoghatatlan és hihetetlen az egész.

Mit csináltál az utazás során szerzett ereklyékkel?
Egyelõre szépen elcsomagoltam mindent egy helyre, amíg nem találok nekik méltó helyet.

Gratulálunk neked ehhez a hihetetlen kalandhoz, mi is irigykedünk “kicsit”. Azt pedig külön köszönjük, hogy válaszoltál a kérdéseinkre, reméljük, hogy továbbra is erõsíted olvasóink táborát.
Én köszönöm, hogy megoszthattam veletek életem legnagyobb élményét, és természetesen továbbra is követem az oldalt! Hala Madrid!

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK