Amikor a Chelsea edzõje voltam, találkoztam Giorgio Armanival Milánóban. Mindig szerettem Armanit, a márkával pedig elégedett voltam. Szeretek még Ermenegildo Zegna és Hugo Boss darabokat viselni.
De attól, hogy valaki melegítõ helyett öltönyt visel, nem lesz jobb edzõ.
Idén más irányt követek, nem hordok öltönyt a meccseken, inkább utcai ruhát veszek. Amikor elkezdtem öltönyt és nyakkendõt viselni a mérkõzéseken, nem sokan tették ezt, de tíz évvel késõbb már szinte mindenki ezt teszi. Tehát most én inkább utcai ruhákban vagyok. Szerintem hamarosan ezt is követni fogják mások.
A fiatal játékosoknak manapság nem nagyon van stílusa. Nagyon sokat vitatkozom és viccelõdöm a Madrid játékosaival manapság, egy menedzsernek alkalmazkodnia kell a körülötte lévõkhöz, egy jó edzõnek ezt kell tennie. Az edzõk öregszenek, a játékosok pedig mindig fiatal srácok. El lehet képzelni, hogy a 70 éves Alex Ferguson milyen rosszul öltözöttnek gondolja a kölyköket. De õk csak az adott korszaknak megfelelõen öltözködnek.
Én szeretném, ha a játékosok mindig alkalomhoz illõen öltöznének. Ez nem jelenti feltétlenül az öltönyt és nyakkendõt, hanem annyit, hogy nem pólóban és rövidnadrágban mutatkoznak a meccs napján, vagy nem így hagyják el a stadiont, vagy nem így mennek sajtótájékoztatóra. Én csupán az „odaillõ” kifejezést használom, pont azért, hogy õk maguk találják ki és értsék meg, hogy mit is jelent ez. A lehetõség adott, a többi pedig az õ felelõsségük. A futballstadion a munkahelyük, nem csak egy pálya.
Hogy ki a legrosszabban öltözõ játékos? Nem lenne igazságos megnevezni bárkit is, mivel sokan egyformán öltözködnek. De szerintem néhányan tudják, hogy mi a helyes, ami annyit jelent, hogy augusztusban az edzésre érkezhetnek rövidnadrágban és pólóban, de meccsnapon vagy egy eseményen ingben és nyakkendõben jelennek meg. Elég nagyok hozzá, hogy el tudják dönteni, mi illik az adott alkalomhoz.
A játékosoknak jól kell érezniük magukat. Nem ragaszkodom dresszkódhoz, de a mérkõzések alatt a játékosok haja nem akadályozhatja õket a játékukban. Nem érdekel, hogy rövid vagy hosszú, egészen addig nincs probléma, amíg kényelmes és nincs útban.
Sosem borotválkozom a meccsek napján. Elektromos borotvát használok. Mindig féltem attól, hogy hibázok a pengével és elvágom az arcom. Ha hagyományosan borotválkozol, elõfordul az ilyesmi. Régen volt ez szokás, most már olyan kiváló borotvák vannak, hogy nincs ilyen gondom. Nem borotválkozom minden nap, de ha igen, akkor nem kapkodok, szeretek alapos lenni.
Nem használok arcszeszeket, de szeretem az arckrémeket és a hidratálókat, amiktõl a bõröm nedvességtartalma megfelelõ lesz.
Az egyetlen ékszer, amit egy férfinak viselnie kellene, az egy óra. A nõknek sok lehetõségük van. Én nem szeretem a karkötõket, nyakláncokat vagy gyûrûket egy férfin. Ha tehát lehetõséged van arra, hogy legyen néhány remek órád, akkor ne habozz.
Az enyém egy deLaCour, mivel szeretem a márkát. Van is szerzõdésem velük, de csak azért, mert valóban szeretem õket. Ahogy a Braunt is. Sok hasonló ajánlatom van, de válogatós vagyok, csak azokra mondok igent, amelyik márkákat amúgy is kedvelem. Tehát sosem reklámoznék valamit csak azért, mert fizetnek érte.
Minden embernek kellene, hogy legyen fehér ing a szekrényében. Elõbb vagy utóbb szükség lesz rá.
Nekem a kényelem a stílusom. Sosem vennék fel valamit csak azért, mert jól néz ki, ha egyébként nem érzem jól magam benne.
Két kedvenc cipõm van. Egy Prada és egy Tod’s. Ezeket viseltem a két Bajnokok Ligája döntõmben, amikor a Portóval és az Interrel nyertem. Azóta sem vettem fel õket. A szekrényemben vannak, és soha többet nem érek hozzájuk. Nem azért, mert babonás vagyok, hanem azért, mert akkor voltak rajtam, és megtartottam õket.
