Vallásról:
“Szoktam imádkozni, de egyetlen konkrét felekezethez sem tartozom, egyszerûen csak hiszek Jézusban. Folyamatosan beszélek Istennel. Az imádkozás Istennel való beszélgetést és a hitet jelenti, ami összeköt vele. Én egyetlen Istenben hiszek, akit mindenki úgy nevez, ahogy akar. Olvasom a Bibliát, és tényleg vannak benne ellentmondásos dolgok, amelyeket mindenki másképpen értelmez, de van, amire univerzális magyarázat létezik: ilyen a szerelem, a béke, a remény.”
Családról:
“Nagyon sok dolog hiányzik Brazíliából. Különösen a családom, a barátaim, a brazil ételek… (nevet) De legalább évente kétszer találkozhatok velük, amikor Madridba utaznak. Édesapám például most is itt van, édesanyám pedig napokon belül érkezik. Sokat dolgozik Franciaországban, így kihasználja a lehetõséget, hogy láthasson minket. Az édesanyám katolikus, az utóbbi tíz évben pedig csak erõsödött ez a fajta elkötelezõdése. Nagyon tetszik, ahogy látja az egyházat és az életet. Õ egy olyan keresztény, akit nagyon csodálok. Igaz, hogy a férjem is vallásos, úgy tûnik, Isten megáldott vele (nevet).”
Az alapítványáról:
“Itt alapítottam, madridi központtal. Hiszem, hogy Isten belelát a szívünkbe, és Õ maga a szeretet. Innen jön az alapítványom neve is: Amor Horizontal. A célom az, hogy Jézus szavain keresztül gyõzzem meg az embereket arról, hogy másoknak segíteni jó dolog. Nemrég szerveztem egy ingyanes koncertet, ahol minden fellépõ Jézusról énekelt. A zenekarok esetében is csak az útjukat és a szállásukat fizette az alapítvány, õk is ingyen érkeztek. Jelenleg csak én alkotom az alapítványt, így én magam finanszírozom a mûködését. Viszont szeretnék egy weboldalt indítani, amin keresztül mindenki együttmûködhet. Isten megadta nekem a lehetõséget arra, hogy segíthessek másokon, ez pedig boldoggá tesz. Nem vágyom pénzre vagy elismerésre, egyszerûen csak segíteni akarok.”
Arról, hogy honnan ered ez a szociális érzékenység:
“Ezt a családomtól hoztam, és a brazíliai iskolából, ahol nagyon fontos volt a szociális érzékenység. Évente 450 órányi közösségi munkát kellett végeznünk, ami remek módja annak, hogy kapcsolatba kerülhessünk azokkal, akiknek nagy szükségük van a segítségre. Nem csak ételre, akár egy ölelésre, reményteli szavakra, szeretetre… Senki sem csak pénzbõl él. Sokkal többrõl szól az élet. De ez az egész egy láncreakció, hiszen ha rájössz, hogy Isten szeret téged, értékesebbnek tartod magad, ami erõt ad, hogy segíthess másokon.”
Spanyolországról:
“Imádok itt élni! Egyik nagyapám spanyol volt, édesanyám apukája délrõl származott. Sosem volt lehetõségem találkozni vele, de spanyol vér is folyik az ereimben. Nagy szeretettel fogadtak itt az emberek, szert tettem néhány nagyszerû barátra.”
Arról, hogy mivel tölti az idejét:
“Az igaz, hogy nem szeretek eljárni. Az idõm legnagyobb részét a gyermekeimmel töltöm. Rendkívül elkötelezett édesanya vagyok. A kislányom egy éves, a fiam négy, az életem pedig körülöttük forog. Én ébresztem õket, reggelit adok nekik, az idõsebbet suliba viszem, utána pedig addig foglalkozom a kicsivel egészen addig, amíg a fiamért nem megyek. Néha az apukája megy érte, ha idõben végez, de lényegében mindenrõl mi ketten gondoskodunk. Elég szerencsés vagyok, hiszen van otthon valaki, aki foglalkozik a kislányommal, amíg én a fiammal foglalkozom. Teljesen normális anyuka vagyok, néha õrület az életünk. (nevet)“
Újabb gyermekvállalásról:
“Hogy lesz-e még gyermekünk? Neeem. (nevet) Jól megvagyok így. Ha rajtam múlik, akkor nem lesz több. (nevet) Isten megáldott egy kisfiúval és egy kislánnyal, ami tökéletes. Nem tudom elképzelni magam több gyerekkel. Persze ki tudja, soha ne mondd, hogy soha…”
Arról, hogy milyen focistafeleségnek lenni:
“Brazíliában a focistafeleségek általában nagyon erõs nõk. Az a baj, hogy a média egy olyan képet közvetít róluk, ami nincs összhangban az igazsággal. Vannak jóravaló asszonyok, de a sajtó csak azokkal foglalkozik, akik többet járnak nyilvánosság elé, vagy jól öltöznek. Én nem ilyen vagyok. Nincs mindig tökéletes hajam, lenyûgözõ táskám, vagy makulátlan megjelenésem. Reggel felkelek, és anyuka vagyok. Ez az életem: a barátaim, a beszélgetések a többi anyukával az iskolában… Õk azok, akikkel igazán tudok beszélgetni arról, ki is vagyok. Nézze. Sokszor lefotóztak az újságírók Olaszországban, miközben bevásárlótáska volt a vállamon, és azt írták rólam, hogy állandóan csak vásárolgatok, persze másoknak vittem ajándékot. Attól, hogy a férjünk sok pénzt keres, nem vagyunk felszínes nõk. Mindenkinek megvannak a hibái és erényei, nem lehet általánosítani.”
Arról, hogy mitõl boldog:
“Sok társadalmi munka, különösen gyerekekkel kapcsolatban, akiket nagyon szeretek. Az emberek hozzásegítése, hogy megbékéljenek magukkal és Istennel, és persze a legfontosabb, hogy a családom közel legyen hozzám, és velük lehessek.”
És ahogy ígértük, íme Carol írása Kakával való házasságáról, és arról, hogy a brazil srác miként váltotta valóra az egyik álmát.
“Minden nap tanulok valamit. Néha jó dolgokat, néha nem olyan jókat, de ezek a tanítások mindig kikapcsolják az agyam. Néha, ha tanulunk valamit, elsõre nagy bölcsességnek tûnik, napok vagy évek múltán azonban könnyen lehet, hogy a világ legnagyobb butaságai közé soroljuk ezeket. Most 23 éves vagyok. Valakik szerint túl fiatal, valakik szerint elég idõs. A legtöbbször azt hallom: „Azta, milyen fiatalnak nézel ki. Nem mondtam volna meg, hogy 20 évesnél idõsebb vagy!”. Amikor az emberek megismernek, mondjuk egy kávé mellett, vagy úgy, hogy együtt vagyunk valahol, vagy abból, hogy hallanak énekelni, imádkozni, már azt mondják: „Nem 23 éves vagy, sokkal több van benned.”
“Ami megvan bennem, az talán az erõ, ami az életem során felhalmozódott. 18 évesen házasodtam, a 20. születésnapomon pedig már külföldön éltem, elsõ gyermekemet vártam, és a világ egyik legjobb játékosának felesége voltam. Az emberek azt kérdezik tõlem, hogy mindig arról álmodtam-e, hogy ilyen fiatalon házasodok. Sosem álmodtam egy konkrét idõpontról, a számok nekem semmit nem jelentenek, azon kívül, hogy hány évig élünk ezen a világon. Hozzámenni egy focistához? Nem, nem ez volt a fejemben. Arról álmodtam, hogy egy üzletember vagy herceg felesége leszek, aki öltönyben jár dolgozni, és minden reggel megköthetem a nyakkendõjét.”
“Amikor találkoztam Kakával, a Sao Paulo játékosa volt, strandpapucsban és rövidnadrágban járt dolgozni. De adtam egy esélyt a dolognak. Tudni akartam, hogy mire jutunk. Végül szerelmes lettem, napról napra. Aztán egyik nap, amikor végeztem az iskolában, hívott telefonon. Felvettem, és azt mondtam: „Hé, Bu!” Így szoktam szólítani. Õ pedig azt mondta, hogy beszélnünk kell. Akkor elképzeltem, hogy azt fogja mondani, külföldre megy. Igazam volt. Nem tudta, de amellett, hogy megvalósította saját álmát, nekem is valóra váltotta egy álmomat: Milánóban szép öltönyökben járt edzésekre és meccsekre, mint egy üzletember. Éveken át „Kaká herceg” volt a beceneve az olasz sajtóban.”
“A házasságom számomra többet jelentett, mint egy szerelmes történet megélése, mivel sok felelõs cselekedetet is igényelt. Azonban ez sosem jelentette azt, hogy hátra kellett volna hagynom az álmaimat.”
Sorozatunk elsõ része: Irina Shayk, Cristiano Ronaldo kedvese.
