José Mourinho a bírókkal maga Mr. Sárm. Akkor a leghatásosabb a módszere, ha minden bírót személyesen ismer, tehát a hazai bajnokságokban.
Az európai kontinensen a bírókat nagy figyelem övezi, nem megbecsülés, csupán tisztelet. Amikor Mourinho elõször érkezett a Chelsea-hez 2004-ben, az elsõ dolog az volt, hogy meghívott az egyik edzésre, hogy bemutatkozzon. Tudta, hogy én voltam az egyik legbefolyásosabb bíró az országban, és mint kiderült, hat Chelsea meccset vezettem abban a szezonban.
Nagyon kedves volt velem, úgy mutatott be a csapatának, mint „Európa legjobb bírója”. (Háromszor is vezettem Porto meccset, és mindhármat megnyerték. Ez bizonyára segített ebben.)
Annyira elbûvölõen csinálja, hogy nem is gondolsz arra, esetleg most dolgoz meg. A meccsek elõtt is teljesen normális.
Az elsõ meccsén én voltam a bíró, 1-0-s gyõzelmet arattak a Manchester United felett. A meccs után megkérdezte, hogy minden megfelelõ volt-e számomra, én pedig viccesen megjegyeztem, hogy a bírói szobára már ráférne egy felújítás, de legalább egy festés!
Öt héttel késõbb visszatértem. A bírói részleg két új zuhanyzót, hasznos kiegészítõket és egy sík képernyõs televíziót is tartalmazott.
A második szezonjában szintén én vezettem a Liverpool elleni meccsüket, ahol 2-1 arányban alul maradtak az FA-kupa elõdöntõjében az Old Traffordon. Akkor már nem volt olyan kedves a kijáróban. A fejét rázva várt rám, és nagyon csalódottan nézett. Egyetlen dolgot mondott: „Azt hittem, a barátom vagy.” Mindenki levonhatja ebbõl a következtetését, de én úgy döntöttem, figyelmen kívül hagyom a dolgot.
Ahogy a partvonal mellett eljátssza a szerepét, az már-már nevetséges, és annyira várható és kiszámítható, hogy bíróként meg sem lepõdöm az ilyeneken.
Ferguson más. Õ nem kedveskedik feleslegesen. Nem illetlen, egyszerûen csak békén hagy. De amikor a médiában a bírókról beszél, azt gondolod, hogy nem fog zavarni, de nagyon is tud.
Egy jelenleg is aktív bíró az elsõ Old Traffordban vezetett meccsére igyekezett, hogy a United egyik hazai meccsét vezesse. Felhívott út közben, és azt mondta: „Egyszerûen csak csinálok egy 2-0-s gyõz
elmet nekik, és egy csendes estét.”
Természetesen nem így ment ki a pályára, de ez is mutatja Ferguson személyiségének erejét.
Könnyebb megcsinálni egy nagy európai meccset, mint egy hazai bajnokit. Nem vagy a célpontban a mérkõzés elõtt, egyszerûen egy burokban elkerülöd az egész felhajtást. Egy nappal elõtte odarepülsz, másnap pedig haza.
Az Old Traffordon a visszavágót a világ tíz legjobb játékvezetõje közül fogja vezetni valaki. Nem lehet angol vagy spanyol, és valószínû nem lesz német sem, miután Felix Brych vezette az elsõ meccset. Így már nem marad sok lehetõség. De elhihetik, mindegyikük meg akarja kapni ezt a meccset.
Graham Poll
A szerkesztõ kiegészítése a cikkhez:
Érdekesség, hogy José Mourinho és Graham Poll viszonya nem volt felhõtlen, amíg a portugál tréner a Chelsea csapatát irányította. Mourinho például egy rendkívül paprikás hangulatú mérkõzés során, amelyen egyébként Scott Sinclair lába is eltört, mindennek elmondta a bírót, aki a durva belépõket sem „jutalmazott” lappal. Késõbb a sajtótájékoztatón Mourinho elmondta, hogy nem szereti, ha Poll a játékvezetõ a Chelsea meccsein. Viccesen a következõt jegyezte meg: „Ha azt kérdeznék, hogy ugrálok-e örömömben, amikor õt küldik a meccsünkre játékvezetõnek, azt mondanám, hogy nem…”
