Múlt vasárnap Törökországban járt megnézni a Galatasarayt. Mi a véleménye a sorsolásról?
A Bajnokok Ligája negyeddöntõinek történetében egy dolog van, ami nem változik: aki bekerül, az okkal kerül be. A Galatasaray nem csupán a csoportjából jutott tovább, hanem túlélt még egy fordulót. Ez egy olyan kiírás, amin sok csapat indul, és mostanra már csak nyolcan maradtak, és õk mind itt vannak valamiért. A sorsoláson nincs miért idegeskedni, mert kevés a választási lehetõség. Akivel összekerülsz, mindenképpen megnehezíti a dolgod, bár nyilvánvalóan vannak a csapatok közt különbségek. Ezért voltam ennyire nyugodt. A Galatasarayt kaptuk, egy másik bajnokot. Mindig bajnokokat kapunk, ez már a negyedik eset a szezonban, és persze ne feledkezzünk meg a Manchester Unitedrõl sem. Már korábban elkezdtünk dolgozni a lehetséges ellenfeleken, már a nyolcaddöntõkben küldtünk megfigyelõket a meccsekre. Már van információ a kezemben, annak ellenére, hogy sokak szerint nem szeretek dolgozni, mivel elmentem megnézni a fiam egyik edzését. Nem szeretem a semmittevést, dolgozni szeretek. Így hát vasárnap Törökországba mentem, és azt láttam, amire számítottam: olyan embereket, akik jól ismerik a Bajnokok Ligáját. Drogba és Sneijder már voltak Európa bajnokai, mások pedig a legjobb csapatokban játszottak, pl. Eboue az Arsenalban, Felipe Melo a Juventusban, Riera a Liverpoolban, Muslera a Lazióban… olyan emberek, akik tudják, mit jelent ezen a szinten játszani, sok a tapasztalatuk, az edzõjük minden idõk legjobbja Törökországban, aki már az olaszoknál is dolgozott. És nincs az õ szurkolótáborukhoz fogható a világon. Sokak szerint Dortmund és Manchester a nehéz helyszín, de ez az, ami igazán az. Isztambultól 700 kilométerre 15 000 szurkoló. Nehéz lesz, de az elsõ meccsen elõnybe kell kerülnünk, hogy ne legyünk olyan helyzetben, mint Manchesterben. Egy kis elõnnyel kell érkeznünk.
És Drogba még mindig Drogba…
Drogba több mint Drogba. Az, ami a sajtóban kering, nem érdekel, mert Drogba tudja, hogy ki vagyok, és milyen helyet foglal el a szívemben, de talán az emberek azt hiszik, igazak a pletykák. Képzeld el! Elmegyek Törökországba, dolgozok, nézem a meccset, eljövök mielõtt vége, aztán olyanokat hallani, hogy rossz a véleményem Drogbáról, akirõl ugyan nem akarom azt mondani, hogy a kedvenc játékosom, mert sokan vannak, akik igazán különlegesek, de ha választanom kéne, lehetséges, hogy õt mondanám. Egy másik világból jött. Szeretném az én oldalamon tudni. Biztosan nem mondanék ilyeneket Drogbáról, de manapság csak a hírverés számít, hogy keringjen valami a sajtóban. Vele voltam, Sneijderrel, Altintoppal, és nagyon szórakoztató volt. Emellett az edzõjükkel is jó a kapcsolatom, õszinte emberek vagyunk, mint pl. Ferguson is. A meccs elõtt bevitt az öltözõbe, 15 vagy 20 perccel a kezdés elõtt már ott voltam. Csak akkor lehet véghezvinni dolgokat, ha jók a kapcsolataid.
Ahhoz, hogy bekerüljenek a negyeddöntõbe, ki kellett ejteni a Manchestert. Az Old Traffordon kellett továbbjutni, és ez sikerült.
Nagyon kemény hét volt, meg volt a lehetõsége annak is, hogy tovább haladjunk, de annak is, hogy a BL-bõl és a Király-kupából is kiessünk. Sokan nem hittek benne, de jól jöttünk ki belõle. Manchesterben nehéz volt, és természetesen vannak olyanok, mint mindig, akik azt hiszik, jobban értenek a munkámhoz, mint én. Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy tudnak elemezni, a fejembe látnak, és értenek mindent, amit teszek, de nem tudják, mi volt a célom azokkal a nyilatkozatokkal, amiket a meccs után tettem. Ez sem érdekel. Ami érdekel, hogy a csapatom érezze, még sok van hátra, még semmit nem értünk el, az utolsó percekben is irányítani kell a meccset, és nem szabad hagyni, hogy a kapusod legyen a meccs embere. Nem szeretem, ha a kapus a legjobb, és eggyel többen vagyunk a pályán. Azt szerettem volna, ha a csapat nyugodtan kontrollálta volna a meccset, és nem ezt tettük. De ilyen a Manchester, és a játékosaim azt mondták a végén, hogy nem volt könnyû, és ezt tudom. Mindenki tudja, hogy ez a „Fergie Time”, a meccs utolsó öt-tíz perce az Old Traffordon, amikor Ferguson és a játékosai olyan fordításokat vittek már eddig is véghez, amik történelmiek, és elsõsorban a közönségük érzéseinek, empátiájának voltak köszönhetõek. Ezért sem volt könnyû. Nagy gyõzelem volt, de a Real Madrid sosem lehet elégedett azzal, hogy bejut a negyeddöntõbe. Ezért most arra gondolok, hogy be kell jutni az elõdöntõbe.
Már biztosan megvan a Király-kupa döntõje. És ahhoz, hogy ez sikerüljön, a Barcelonát kellett kiejteni a Camp Nouban.
Jó eredményt értünk el az elsõ meccsen. Nehéz helyzetben voltunk az elsõ mérkõzésen. A Valencia elleni meccs után bonyolult volt a helyzet, mert Di María és Fàbio is el volt tiltva. Ramos szintén nem játszhatott, és azt sem tudtam, mikor játszhat majd. Nehéz helyzetben érkeztünk a meccsre, és szerintem a Barcelona már az odavágón eldönthette volna a továbbjutást. Jól játszottunk, jó meccset hoztunk, és volt esélyünk a második meccsen is. A visszavágó nagy mérkõzés volt. A csapat tökéletesen játszott, és megérdemelten jutottunk a döntõbe. Olyan döntõ lesz, amit madridi csapatok játszanak Madridban, ilyen már régóta nem volt. Mindnyájunknak szép élmény lesz.
A bajnokságban 33-ból 28 pontot szereztek meg. Kiejtették a Kupából a Celtát, a Valenciát és a Barcelonát. A Bajnokok Ligájában pedig a Manchester Unitedet. Lehetne ennél jobb az év kezdete?
A bajnokságban ez már késõn jött. Mindig azt mondom a játékosoknak, hogy a bajnokságban arra kell használni a mérkõzéseket, hogy top formában maradjunk, hiszen a La Liga már régen eldõlt. Pozitívan fogom fel a dolgokat. Úgy kell játszanunk, hogy gyõzni akarunk, a keretet úgy kell variálni, hogy mindenki bevethetõ legyen, de senki ne játsszon túl sokat, másodikként kell befejeznünk, minél közelebb az elsõhöz, és ami a legalapvetõbb, hogy mind egyéni, mind csapat szinten a legjobb formában legyünk, mikor pályára lépünk azokért a címekért, amiket megnyerhetünk. A La Ligát szerintem nem tudjuk megnyerni, de a Real Madridnak minden mérkõzés és kiírás felé tiszteletet kell tanúsítania.
A madridisták szerint jól csinálják a dolgokat…
Nem tudom, hogy a szurkolók elégedettek vagy sem. Azt sem, hogy azok lesznek-e
.
Újra eljött a válogatottak ideje. Hogy éli ezt meg José Mourinho?
Azoknak is nehéz ez, akik a válogatottakban vannak, és nekem is. Õk ott lesznek, mindannyian játszanak két-két meccset. A brazilokét kivéve mind selejtezõ lesz, és se hely se idõ nincs komolytalankodni, tovább kell jutniuk. Ez fontos számukra, és ebben velük vagyok, mert mikor a továbbjutás a cél, akkor nem lehet viccelni. Én itt leszek, és dolgozom ezzel a kis csapattal. Együtt vagyunk a Real Madrid C-vel, szórakozunk, és ez jó a fiataloknak is, de kemény a várakozás, mert nem tudhatod, hogyan jönnek vissza a játékosaid. Remélem, mindenki jól lesz, most következik a Zaragoza és a Galatasaray.
A csapat jó formában várja ezeket a meccseket, nem?
Mindenki jó formában indult el innen, de majd meglátjuk, hogyan érkeznek. A visszatérés után sosem könnyû, a játékosok a válogatottakból jönnek ahol másak az edzésmódszerek. Vannak, akik szokatlan dolgokat csinálnak, míg esetleg másoknál hiányzik valami, ami itt megvan. Nem könnyû, két meccs lesz, amik között három vagy négy nap van. Majd meglátjuk, hogyan térnek vissza, de készen kell állnunk, és reménykedni kell abban, hogy olyan állapotban lesznek, amivel nekivághatunk ennek az utolsó szakasznak.
Mik a megérzései a szezon végével kapcsolatban?
Minden meccsre ugyanúgy készülök fel, ugyanúgy játszom. Nem fogok a kupadöntõre sem másként készülni, mint a Zaragoza ellen. Ugyanúgy készülök, ugyanúgy nyerni akarok, és ezeket az érzéseket át akarom vinni a játékosokra is, de a végén van valami, ami kontrollál vagy elveszi a kontrollt, amit motivál, vagy elveszi a motivációd. Tudjuk, hogy a kupában a címért hajtunk, a negyeddöntõben pedig azért, hogy tovább hajszolhassuk a döntõbe jutás álmát. A bajnokságban most a Real Madrid és a játékosok presztízse a tét, nem a cím. Nem szeretem, mikor próbálnak meggyõzni valamirõl, amit a legnagyobb elszántsággal sem lehet elérni. Arra van esélyünk, hogy minden további meccset megnyerjünk, a címre már nincs. Az embereket össze kell tartani, át kell hassa õket a motiváció, mert a Kupa döntõje az Atlético ellen nagy meccs lesz, a negyeddöntõ a BL-ben szintúgy. Pont ezért nagy kár, hogy ennyit kell várni ezekre a meccsekre.
Érezze jól magát Szent József napján. Kétszeresen is ezt kívánom, hiszen a védõszentjének és az apáknak is ma van a napja!
Ölelés minden szülõnek!
