Sajtóhírek

A Plaza de Torostól a futurisztikus látványtervekig (+képek)

2013. április 19.

Mivel küszöbön áll a Real Madrid otthonának, a futball szentélyének új formába öntése, úgy gondoltuk, egy képes összeállítással kedveskedünk a magyarországi madridistáknak. A Plaza de Toroson elnyúló pályától a Chamartínon át egészen a jövõ Bernabéujáig kísérjük a madridi lelátók történetét.

Plaza de Toros

Ahogy azt oldalunk történeti áttekintésében már olvashattátok, a textilkereskedõ, katalán testvérpár, Juan és Carlos Padrós fektettek pénzt elõször a csapatba, így 1902-ben hivatalosan is megalakult szeretett klubunk. Nekik köszönhetõ az elsõ létesítmény, ami a Plaza de Toros sugárúton helyezkedett el, közel a bikaviadalok részére emelt arénához. A következõ évtizedben a Madrid FC ezen a pályán mérkõzött meg ellenfeleivel. A kezdeti sikerek után megnõtt az érdeklõdés a meccsek iránt, s így a csapat kinõtte a Plaza de Toros pályáját.

A Plaza de Toros

A Real Madrid elsõ öltözõje – egy boltban

Campo O’Donell

1910-tõl a Calle O’Donnel és a Calle Narváez sarkán található pályán kergették a játékosok a labdát. A Campo O’Donell volt az a létesítmény, ahol Bernabéu karrierje is elindult. 1920-ban a klub elnyerte a királyi család támogatását, és nevükbe felvehették a ’Real’ jelzõt. Nem sokkal késõbb a Campo O’Donell tulajdonosa úgy döntött, a futballistáknak el kell hagyniuk a területet.

Az elsõ “modern” öltözõ

Egy festmény a pályáról

Ciudad Lineal

Gyorsan megoldást kellett találni a problémára, így a külvárosban, a keleti részen található Ciudad Linealban talált új otthonra a csapat. A terület Arturo Soria tulajdona volt, aki évi 1500 pesetáért biztosította a csapatnak a 8000 fõs arénát. 1923. április 23-án, az elsõ itt rendezett mérkõzésen megteltek a lelátók, s a Real Madrid 2-0-s gyõzelmet aratott a Real Union felett. Ez volt az elsõ füves pálya a csapat történetében, ám annak ellenére, hogy viszonylag jó volt a közlekedés a város ezen részében is, 12 hónap után egy központibb helyet kerestek a csapatnak.

A Ciudad Lineal eredetileg bicikliversenyeknek adott otthont

Chamartín – Nuevo Chamartín

Az északi Chamartín körzetben kezdték építeni az új stadiont. A 15 000 fõs kapacitásúra tervezett épületet José María Castell álmodta meg, egy angol típusú stadionnal állt elõ. Nem véletlen tehát, hogy a megnyitóra a Newcastle United csapatát hívták meg 1924. május 17-én. A találkozóra minden jegy elkelt, a Chamartín történetének elsõ gólját Félix Pérez szerezte, ezzel is hozzásegítve a csapatot a 3-2-s sikerhez.

Az 1931-es Király-kupa döntõ

A polgárháború a Chamartínt is megviselte, 300 000 pesetából építették újjá a lerombolt lelátókat. A fél évig tartó munkálatok után az elsõ mérkõzés 1939. október 22-én esett a Real Madrid és az Atlético Aviación között, immár 22 000 szurkoló elõtt.

A polgárháború pusztítása

1943-tól Santiago Bernabéu állt a klub élén. Egyik elsõ dolga volt, hogy megszerzett egy öthektáros területet a Campo de Chamartín és a Castellana között, a város északi részén. Ez három millió pesetájába került a klubnak, de Bernabéu szeme elõtt már Spanyolország elsõ szuperstadionjának képe lebegett. 1944 októberében szimbolikusan õ kezdte el az alapok kiásását. 38 millió pesetából felépült a Nuevo Chamartín. Az új létesítmény északnyugati sarka belelógott a régi épület keleti részébe, ezért ezt a területet szabaddá kellett tenniük, hogy befejezhessék a munkálatokat. 1946. május 15-én lejátszották az utolsó meccset a régi Chamartínban, ezután a játékosok az Atléti stadionjában vendégeskedtek egy évig, az Estadio Metropolitanóban.

A múlt és a jövõ – a régi stadion és az új alapjai

1947. december 14-én, a portugáliai Belenenses elleni meccsel avatták föl az új szentélyt. Luis Alemany Soler és Manuel Muñoz Monasterio tervezték az épületet, három nyitott, kétszintes és egy alacsonyabb, szintén fedetlen lelátót építettek, utóbbi közepén egy neoklasszicista stílusú torony helyezkedett el. Azonban Bernabéu már öt évvel az átadás után azon gondolkodott, hogyan lehetne ismét megújítani a létesítményt.

A Nuevo Chamartín

1953-ban elkezdték az újabb elképzelések kidolgozását, melyek a keleti oldalt érintették. A „teraszt” kicserélték egy hatalmas lelátóra, ami már egy harmadik emelettel is rendelkezett. 1954-tõl már ebben az új, 120 000 fõt is fogadni képes épületben rendezték a mérkõzéseket, s a stadion 1955. január 4-én az elnök elõtti tisztelgésként megkapta mai nevét. 1957 májusában gyulladtak ki elsõként a pályát megvilágító fények.

A Santiago Bernabéu

Estadio Santiago Bernabéu

A következõ évtizedekben nem eszközöltek komolyabb változtatást az épületben. Santiago Bernabéu 1978 júniusában távozott az élõk sorából, de addigra már tudható volt, hogy a stadiont az 1982-es világbajnokság döntõjének színhelyéül választották.

A stadion a hetvenes évekig változatlan maradt

Ekkorra az ötvenes években épült stadion már komolyabb helyreállításokat igényelt, ami 700 millió pesetát kóstált – ennek háromnegyedét a klub fizette. Többek közt bõvítették az ülõhelyek számát, ami azt eredményezte, hogy a stadion immár „csupán” 90 000 nézõ befogadására volt alkalmas. Egy konzolos tetõszerkezettel is ellátták a Bernabéut, ami három oldalról fedte a lelátókat. A megújult pályán 1982 februárjában játszották az elsõ mérkõzést.

1982

A kilencvenes években jött el a következõ újítás, az északi, déli és nyugati oldalon is felépült egy harmadik szint. Az épületet a metróvonalak elhelyezkedése miatt nem lehetett lefelé bõvíteni, mint ahogyan azt a Nou Camp vagy a Mestalla esetében tették, ezért csak felfelé terjeszkedhettek. A magasság növekedése miatt a téli hónapokban a pályára nem jutott napfény, ezért alulról kellett megvalósítani a fûtést.

1992-tõl zajlottak a munkálatok

Az átépítés 1994 májusában fejezõdött be és ötmilliárd pesetába került, de a befogadóképesség 110 000-re nõtt. Négy év múlva azonban a Santiago Bernabéu egy kizárólag ülõhelyekkel rendelkezõ stadionná alakult, ennek megfelelõen a kapacitás is 75 328 fõre csökkent. Florentino Pérez elnöksége idején fõleg a sajtónak és más kivételezett személyeknek fenntartott keleti oldal bõvült, éttermekkel, bárokkal, korszerûbb fûtési rendszerrel. A 127 milliós beruházás megérte, hiszen egyfelõl a stadion kapacitása 80 000 fõ fölé emelkedett, másfelõl a Santiago Bernabéu elnyerte az UEFA-tól az ’elit’ státuszt.

Élõkép a Bernabéuban

A 31. bajnoki cím ünneplése

A jövõ

A küszöbön álló felújítás kapcsán több látványterv is napvilágot látott. 2012 októberében Florentino Pérez végül a GMPArchitekten tervezetére voksolt, az új stadiont a tervek szerint 2016-ig adják majd át.