Carlo Ancelotti igen nehéz feladat elõtt állt, amikor elvállalta a Real Madrid edzõi posztját. Elõdje, José Mourinho ugyan kirángatta a spanyol gárdát évek óta tartó nyeretlenségi szériájából, ám hiába szerezte vissza Európa elismerését csapata, utolsó évében olyan komoly, öltözõn belüli problémákkal kellett szembenéznie, melyek már az õ tudását is meghaladták. A játékosok támadták egymást, támadták az edzõt és természetesen Mourinho is elõszeretettel kritizálta játékosait a nyilvánosság elõtt. José Mourinho kezébõl kicsúszott az irányítás és az idény végén távozott, ennek pontos okát vagy okait talán soha nem tudjuk meg. Ezt a szétesett, indulatokkal teli csapatot vette át hosszas huzavona után a kétszeres Bajnokok Ligája gyõztes, újdonsült francia bajnok Carlo Ancelotti. A spanyol sajtó ekkor még egy emberként állt az edzõ mögé, dicsõítette múltját, fényes és hosszú karriert vizionált a nemes egyszerûséggel csak olasz Del Bosque-nak titulált Ancelottinak. A nyár folyamán a csapat kerete jelentõs változáson esett át, meghatározó játékosok távoztak Özil és Higuaín személyében, azonban az érkezõk oldalán is ígéretes nevek, tehetséges fiatalok sorakoztak. Isco alig néhány hónap alatt a Bernabéu új kedvencévé vált, Illarra meccsrõl-meccsre bizonyítja, nem véletlenül tartják Xabi Alonso utódjának, Carvajal pedig egyértelmûen jobb teljesítményt nyújt vetélytársánál, a sokak által pokolba kívánt Arbeloánál. A sztárigazolás, Florentino Pérez sokadik nagy fogása, a walesi Gareth Bale góllal mutatkozott be új csapatában, ám sérülései miatt egyelõre csak epizódszerephez jutott.
Az említett négy játékos tagja, vagy minden bizonnyal tagja lesz a csapat állandó kezdõcsapatának, ez pedig igen jelentõs változást jelent a csapat életében. Négy embert beépíteni az együttesbe, kitalálni az átalakult kezdõ tizenegyhez legjobban illõ taktikát és megtalálni az erre legalkalmasabb embereket nem egyszerû folyamat, még egy évek óta a klubnál dolgozó edzõ számára sem. Egy új, alig néhány hónapja érkezett mesternek pedig igen komoly kihívás. El kell ismerni, a Real Madrid nem kezdte jól, pontosabban nem kezdte nagyon jól az új szezont. A csapat játéka nem alakult még ki igazán és az Atlético elleni hazai vereség mellett komoly visszhangja volt a Villarreal otthonában elveszített két pontnak, vagy az Elche elleni utolsó pillanatokban, jogtalan büntetõvel kiharcolt gyõzelemnek is. Carlo Ancelotti az olasz Del Bosque-ból alig néhány hét alatt bukott edzõvé vált, Bale-t az új Robbennek titulálják sérülékenysége miatt, Illarra hasznos és kiváló játékát pedig még saját szurkolói sem veszik észre. Igen, a csapat komolynak mondható, öt pontos hátrányban van a bajnokságban, ugyanakkor a Bajnokok Ligájában két mérkõzés után hat ponttal, tíz rúgott és mindössze egy kapott góllal vezeti csoportját. Az edzõnek és játékosainak változtatnia kell, ez nem is lehet kérdés, ám a Real Madridot a szezon kezdetén eltemetni meglehetõsen buta dolog lenne. A spanyol és ebbõl kifolyólag a nemzetközi sajtó ugyanakkor pontosan ezt teszi.
Sokan talán nem tudják, de a klub alig egy héttel ezelõtt minden kapcsolatát megszakította a Florentino Pérez és a csapat pocskondiázásban élen járó Diario AS napilappal, akik azóta természetesen sértõdött óvodásként viselkedve gyakorlatilag ott rúgnak bele az egyesületbe, ahol csak tudnak. A két hónapja még a világ legjobb keretének titulált gárda immáron Pérez megalomániájának öncélú kiteljesedése. A játékosok minden gesztusát árgus szemekkel követik, egyetlen rossz pillantásból vagy a meccs hevében elejtett félmondatból címlapsztori és három sajtótájékoztatónyi kérdés születik. Ancelotti pedig egész egyszerûen nem hozhat jó döntést. Diego Lópezt ugyan az egekbe magasztalják parádés teljesítménye miatt, ám az edzõt folyamatosan kritizálják Casillas kihagyásáért. Apró ellentmondás? Mit számít? A tegnapi mérkõzést követõen a lap fõszerkesztõje például Jesét és Moratát követeli a kezdõbe. Feltenném a kérdést Relaòo úrnak, Jesé kedvéért például kit hagyna ki a csapatból? A mérkõzés legjobbja, Di María, esetleg a világ legjobbja Cristiano Ronaldo maradna ki?
A kérdésre válasz nyilvánvalóan nem érkezne, hiszen az írás mögött nem racionális elképzelések állnak, mindössze egyetlen cél lebeg a szemük elõtt: a lehetõ legtöbb módon belekötni az aktuális vezetésbe, az aktuális csapatba. A drukkereket szépen lassan sajnos valóban sikerül saját csapatuk ellen fordítaniuk, a Santiago Bernabéu közönsége többet fütyül, mint tapsol, ami úgy gondolom, teljességgel elfogadhatatlan. A viselkedésük azonban nem a véletlen mûve, ugyanis a spanyol média sulykolja ezt beléjük. Gondoljunk csak bele, korábban elképzelhetetlennek tûnt, hogy a stadion fele Diego Lópezt, a másik fele pedig Iker Casillast fütyülje ki…
Természetesen elképzelhetõ, hogy Ancelotti végül bukott edzõként távozik majd a Real Madridtól és a csapat idén sem nyer semmit. Elképzelhetõ, hogy Kaká után Bale szerzõdtetése is hatalmas bukás lesz. Elképzelhetõ, hogy Benzema soha nem fog már tudásához méltó módon játszani a Real Madridban. Minden elképzelhetõ. Ugyanakkor alig egy hónap elteltével hátat fordítani a csapatnak és edzõjét, valamint kis túlzással az összes játékosát kikezdeni nem érdemes és nem szabad. A Real Madridnak új edzõje van, érkezett a csapathoz rengeteg új játékos, a csapat jelenlegi formájában (az alapembernek szánt Bale-lel) alig egy hónapja dolgozik együtt. Nem lehet elvárni, hogy minden tökéletesen mûködjön, hogy a csapat végiggázoljon ellenfelein. Elég csak megnézni a hasonló cipõben járó Manchester City, Manchester United, PSG vagy éppen a Chelsea idei eredményeit. Amennyiben a szezon végén is hasonló játékot mutat majd és eredménytelen szezont zár csapatunk, el lehet gondolkozni azon, hogy ezúttal mi hiányzott, kiben vagy miben volt a hiba. Addig azonban Cristiano szavaival élve: „Nyugi, nyugi”. A jó munkához idõ kell.
