Az érzéseirõl is beszélt: “Nagyon megindító pillanat volt, fõleg, amikor a fiam odajött és boldogan megölelhettem. Emiatt hatalmasodtak el rajtam az érzelmek. Aztán elsírtam magam. És ahogy láttam a családom könnyeit, még jobban sírtam. Valódi, õszinte könnyek voltak. Igazából nem számítottam rá, abban a pillanatban nagyon boldog voltam. Azok számára, akik nem ismernek, talán meglepõ lehetett, hogy így látnak, mert mindig komolynak tûnök a pályán. Akik ott vannak mellettem az életben is, tudják, hogy nagyon spontán és természetes ember vagyok.”
Cáfolta azokat a pletykákat melyek arról szóltak, hogy csupán azért látogatott el a gálára, mert tudta, hogy nyerni fog: “Mindaddig nem tudtam arról, hogy én vagyok a nyertes, amíg Pelé ki nem mondta a nevemet. Sokan hiszik azt, hogy csak amiatt mentem el, mert tudtam, hogy gyõzni fogok, de minden évben, amikor a lehetséges nyertesek között szerepeltem, ott voltam a gálán. Azt is mondják, hogy a családomat azért vittem magammal, mert tudtam az eredményt, de emlékszem, hogy háromszor is elkísértek eddig. A fiam elõször utazott el, de korábban még túl kicsi volt ehhez. Bosszantó, hogy azt mondják, tudtam a gyõzelmemrõl, hiszen nem így van. Ha tudtam volna, jobban készülök a beszédemre… A reakcióm a meglepettségbõl született.”
Cristiano nem olyan, mint amilyennek tûnik: “Mivel természetesen viselkedem minden helyzetben, nem mindig értenek meg igazán. Kétségtelen, hogy sokszor félreértelmezik azokat a dolgokat, amiket egy-egy elvesztett meccs után mondok. A viselkedésem sokat fejlõdött, de a személyiségem keveset változott. Mindig javulni akarok, és ez nyomást helyez rám. Nagy bennem a versenyszellem és utálok veszíteni. Mindig a legjobb akarok lenni a klubomnál és a válogatottban is. Ez az oka annak, hogy sokszor nem jól értelmezik a tetteimet. Ezt tapasztaltam Manchesterben és most Madridban is. Egyszer azt mondtam, sokan irigykednek rám, mert fiatal vagyok, jó megjelenésû és gazdag. Ez hiba volt. Egy olyan meccs után beszéltem, ahol nem sikerül gólt szereznem, ezért ideges voltam. Bizonyos dolgok magyarázatot adhatnak azokra a szavakra, amikre késõbb rossz szájízzel gondolok. Mint már számtalanszor elmondtam, nem vagyok tökéletes. Egyszerû halandó vagyok, hús-vér ember, mint mindenki. Sírok, nevetek, megvannak a magam gondjai. Ha olyasmit mondok, amit nem kellene, bocsánatot kérek az emberektõl. Idõvel az ember tanul a saját hibáiból. Az életben és a játékban is érettebbé válunk.”
A személye körül kibontakozó ellenszenvvel kapcsolatban elmondta: “Érzékelem, különösen az idegenbeli meccseken. Az a mód, ahogyan fogadnak, nem valami szívélyes. Sértegetnek, mondanak olyasmit, ami nem tetszik, de már hozzászoktam. Az utóbbi idõben kicsit javult a helyzet. Korábban azt énekeltek, hogy „ez a portugál meg milyen r*bancnak a fia”, most meg azt, hogy „Cristiano, a mûanyaglabdás”. Régebben az anyukámat emlegettek, most már csak engem. Úgy látom, most már jobban megért a közönség, figyelembe veszik azt, hogy sokat dolgozom. Jobb szeretem, ha arról beszélnek, ami a pályán történik, s nem arról, ami azon kívül…”
Gazdag, de szolidáris: “Az apám és az anyám is azt tanította, hogy ha valakinek segítek, azt Isten meghálálja. Isten mindent megadott nekem: egészséget, csodálatos családot, sikert… A magánéletemben mindenben segített. Kivételes helyzetben vagyok. Nem felejtem el, honnan jöttem, emlékezni fogok a gyökereimre és a gyerekkori barátaimra.”
Leo Messivel való rivalizálásukra pozitívan tekint: “A versengés segít abban, hogy jobb legyek. De nem csak Messirõl van szó, sok magas színvonalú játékos van a Premierben és más bajnokságokban: Luis Suárez, Iniesta, Neymar, Bale, Diego Costa vagy Falcao. Az õ játéktudásuk folyamatosan javul és én is fejlõdni fogok. Messi és én ugyanabban a sorozatban játszunk. Mindketten szeretnénk jobbak lenni, és segítjük egymást abban, hogy túlszárnyaljuk a jelenlegi szintünket.”
Hétköznapjairól is megosztott pár részletet: “Néha nehéz normális életet élni, de hozzá vagyok szokva. Ha majd befejeztem a karrieremet, akkor jobban kiélvezhetem a hétköznapokat. Most ez nem egyszerû… Meglehetõsen rutinszerûek a napjaim, elkerülöm a nyilvános helyeket, hogy óvjam a családomat. Kedvelem a nyugalmat, az olyan éttermeket, ahol elkülönített asztalt lehet kapni. Amennyire lehet, szeretném megóvni a magánéletemet. Majd késõbb, mikor feltûnik egy másik Cristiano Ronaldo, akkor részem lehet abban, amiben most nem. Reggel dolgozom, délután pihenek, és amilyen hamar csak lehet, lefekszem, hogy másnap jól teljesítsek. Miután elvittem a fiamat az iskolába, három órát edzek, az édesanyámmal ebédelek, elmegyek a fiamért és együtt sziesztázunk. Sok olyasmit csinálunk, amihez a fiamnak kedve van, hogy minél többet lehessünk együtt, például az uszodában. Szeretek Madridban lenni, járok egy angol kurzusra is, hogy ne felejtsem el a nyelvet, zenét hallgatok és szeretek úszni is. Kedvelem az éttermeket és az utazásokat, jó, ha az ember kicsit kitisztíthatja a fejét.”
