Spanyolország Ausztrália, Chile és Hollandia ellen játszik a csoportkörben. Mit gondolsz errõl a csoportról? Hozható?
Nehéz csoport. Az elsõ két meccsen igazából olyan ellenfelek ellen játszunk, akik a továbbjutásért fognak harcolni ellenünk. Ha ez nem lenne elég, akkor Hollandia ellen kezdünk, akiket a másik favoritként tartanak számon. Mindenesetre úgy gondolom, hogy az erõs kezdet jó hatással van ránk, a sorsolás napjától ez motivál minket. Ha az elsõ két találkozón jó eredményt tudunk elérni, az nagyon fontos lesz a hangulatunk és a további meccsek szempontjából.
Gondolod, hogy a hollandoknak még mindig vannak rémálmaik Iniesta góljáról?
Ember… Remélem, hogy vannak. Úgy gondolom, hogy nem csak a spanyolok emlékeznek arra a találatra, hanem a hollandok is. Az volt a harmadik döntõjük, illetve a harmadik elveszített döntõjük. Szerencsére a történelem azt akarta, hogy a trófea hozzánk kerüljön, de igaz, hogy õk is megszenvedtek érte. Nyilvánvaló, hogy az emberek emlékeznek rá és fájdalmas emlék nekik, hiszen egy döntõt elveszíteni sosem kellemes.
Ha már a döntõkrõl beszélünk. Készültök Brazíliára a konföderációs kupán történtek után?
A konföderációs kupa nem ugyanolyan, mint a vb. Kettõn is játszottam, de az inkább egy próba. Egy évvel a torna elõtt rendezik, csak egyfajta felmérés a stadionokról, csapatokról. De a világbajnoksághoz igazából semmi köze. Nem nyerhetsz ott mást, mint tapasztalatot a pályáról, klímáról, szurkolókról, vagyis arról, ami vár rád késõbb.
A mellkasodon lévõ csillag nagy nyomással jár?
Úgy gondolom, hogy nyomás nélkül kell Brazíliába utaznunk. A legutóbbi hat évben nem csak jók, hanem szenzációsak voltunk, jogunk van nem nyerni. Úgy megyünk oda, hogy meg akarjuk védeni a címünket és versenyezni akarunk, de tisztában vagyunk azzal, hogy van még rajtunk kívül 31 csapat, akik szintén nyerni akarnak, úgyhogy nem lesz könnyû dolgunk. Én úgy tudom, hogy a spanyol szurkolók boldogok az elmúlt hat év miatt, a legtöbbjük pedig úgy gondolja, hogy soha többet nem élhet át ilyet.
Spanyolország véghez vihet egy Maracanazót? (1950-ben a brazil válogatott házigazdaként bukta el a torna döntõjét Uruguay ellen – a szerz. kieg.)
Természetesen lehetséges. Két olyan csapatról beszélünk, akik bejuthatnak a döntõbe. Az egyik a címvédõ, aki kiérdemelte, hogy tiszteljék, bárhol is játszik. A másik a brazil csapat, amelynek nagyszerû játékosai vannak. Ezt a meccset játszottuk le a konföderációs kupán, és igen, igaz, hogy a stadion lényegében sárga volt, alig láttunk piros foltokat, de ami a pályán történt, arra nem igazán volt hatással a lelátó.
Melyik csapattól tartasz a legjobban?
Németországtól, mivel fiatal, erõs játékosai vannak, futballisták, akik klubcsapataik meghatározó tagjai, mint Özil az Arsenalból, Schweinsteiger a Bayernbõl, vagy Neuer. Az elmúlt években rengeteget fejlõdtek. Vannak még gyõzelemre éhes csapatok, olyan kiváló együttesek, mint Portugália, Argentína, Brazília, vagy olyan, teljesen megújult csapatok, mint Franciaország. A hollandok mellett úgy hiszem, hogy õk a legesélyesebbek a döntõbe jutásra.
Idén nem játszottál sok meccset. Jó formában érkezel a világbajnokságra?
Nos, két változat lehetséges. Az egyik szerint kipihentebb és nyugodtabb vagyok, mint a többi kapus, akik többet játszottak. A másik szerint lehetetlen megmondani, hogy egy játékos, aki ilyen keveset játszott, jó formában tud-e kerülni a tornára. De a legfontosabb az, hogy te hogy érzed magad, én pedig nagyon jól éreztem magam ebben a szezonban. Nem aggódom semmi miatt, amikor a kapuba állok.
Mondott neked valamit Vicente del Bosque arról, hogy kezdõ leszel-e?
Semmit, de azt mondta, hogy legyek nyugodt és folytassam a munkát. Mindazok után, amik történtek, én voltam a kapuban a Király-kupában, amit megnyertünk. Ugyanez igaz a Bajnokok Ligájára, ahol szintén jól szerepeltünk. Megpróbáltam minden meccset úgy felfogni, hogy az lehet az utolsó, hogy a legtöbbet hozhassam ki belõle és jó formában legyek.
Címvédõként érkeztek Brazíliába. Mi volt a legmélyrehatóbb pillanatotok az elõzõ tornán?
Úgy hiszem, hogy az elsõ meccs utáni. A legjobb meccsünk volt, a Németország elleni elõdöntõ mellett, de ez volt az egyetlen, amit elveszítettünk. Ráadásul Svájc ellen, ami egy kisebb rivális. Emlékszem a nyomásra. Három napon át rengeteg jogtalan, érdemtelen kritikát hallottunk és olvastunk. Akkor mindenért minket hibáztattak, de a vb után a média is elismerte, hogy jól játszottunk azon a meccsen.
A legjobb pillanat?
A gyõzelem és a vele járó dolgok mellett talán szintén az a bizonyos vereség, a kritikák ellenére is. Ahhoz, hogy világbajnok legyél, hat meccsbõl hatot kell megnyerned. Mi egyet elveszítettünk, de azt, amit elveszíthettünk, többet pedig nem hibázhattunk. Ez egy jó pillanat volt. Lehet, hogy nem a legjobb, de segített egységesebbé válnunk és letisztázni a céljainkat.
Gondolom egy kicsit az volt akkor a benyomásotok, hogy magatokat kell legyõznötök. Most is hasonlóan éreztek?
Dél-Afrikában az volt a baj, hogy mi voltunk az esélyesnek kikiáltva úgy, hogy még nem értünk el semmit. Megnyertük az Európa-bajnokságot, de Spanyolország addig még nem alkotott maradandót egyetlen vb-n sem, vagy ha mégis, akkor sem jutott el a döntõig. Most már ismernek minket, ismerik a játékunkat. Igaz, hogy mi vagyunk saját magunk legnagyobb riválisa, mert ha meglesz a kellõ motiváció, vágy és remény azzal kapcsolatban, hogy valami nagy dolgot vihetünk véghez, akkor messzire juthatunk. A gyõzelem már más tészta, az nagyon nehéz. Mindennek a helyén kell lennie: szerencse, sérülések, harminc napon át jó formában lévõ játékosok, jó döntések a kritikus pillanatokban.
Kritikus pillanatokban, mint a Robben elleni védésednél a döntõben. Nem tudom, hogy az volt-e a legjobb bravúrod, de hogy az egyik legfontosabb, az biztos.
Nem volt egy csodálatos védés, mint például egy három méterrõl érkezõ fejesnél. Igaz, hogy egy gyors egy-egy elleni játék volt, egy döntõben pedig vannak hullámvölgyek, ha gólt kapsz, lényegében véged. Akkor szerencsés voltam, mivel próbáltam kitalálni, hogy Robben hova rúgja a labdát, de az utolsó pillanatban változtatott, én pedig lábbal tudtam hárítani. Nem volt valami nagy védés, de jónak mondanám, hiszen nem kaptunk gólt.
A csapatban néhányan sérülésekkel küzdenek, néhányan pedig karrierjük végéhez közelednek. Ez az olyan fiatalok világbajnoksága lehet, mint Javi Martínez?
A srácok bírják a nyomást, az edzõ pedig használni fogja õket. Úgy gondolom, hogy a fiatalok és veteránok megfelelõ arányát Vicente jól megtalálta. Lehetõvé teszi nekik, hogy elsajátítsák a játékstílust. Ahogy te is mondtad, néhány játékos biztosan lemondja, vagy lemondjuk a válogatottságot a vb után, hogy lezárja a válogatott korszakát és sok szerencsét kívánjon a következõ generációnak.
Azt mondtad, hogy lemondja, vagy lemondjuk. Ez mit jelent? Te is gondolsz a visszavonulásra?
Nem, nem gondolok rá, de nem fogok csak a többiekrõl beszélni, magamat is bele kell vennem, nem igaz? Természetesen nem fogok bátorítani senkit, hogy vonuljon vissza. De minden változhat, akár nyerhetsz egy újabb vb-t, és akkor ki tudja, mi fut át az agyadon.
Nemrég apuka lettél. Azt mondják, ilyenkor megváltozik az értékrend.
Igen, mivel minden figyelmedet a gyereknek, a babának szenteled, ami teljesen új. Elsõ gyermekes apuka vagyok, számomra ez volt az életem legjobb élménye. A szeretet, szerelem, a gyengédség… Minden ott van ebben a hatvan centis csöppségben.
Azt is mondják, hogy a házasság megváltoztatja az életed, bár kisebb mértékben.
Még nem vagyok házas, de gondolom, hogy így van. Jelenleg a párommal élek, ami valóban békét és stabilitást ad… Úgy gondolom, hogy ez lényegében mindenkinek jót tesz, eljutunk az életünkben arra a pontra, amikor már másképp tekintünk a dolgokra, mint 20 évesen.
A Madrid-Barca ellentét a válogatottban már a múlté?
Igen. Úgy gondolom, hogy akkoriban nem voltunk felkészülve arra, hogy 4-5 klasszikust játszunk egymás után, ez pedig rossz hatással volt ránk. De úgy gondolom, hogy civilizált emberek módjára meg tudtuk beszélni a dolgokat, képesnek kell lennünk egymás szemébe mondani a problémákat. Szerencsére jött a 2012-es Európa-bajnokság, ahol lényegében ugyanazokkal a játékosokkal játszottunk és nyertünk.
Luis Aragonés nemrég eltávozott; vele kezdõdött ez az egész. Különleges lesz ez a vb ebbõl a szempontból?
Luis halála fájdalmasan érintett mindenkit, a betegsége kegyetlen volt, hihetetlenül gyorsan történt minden, szinte három-négy hónap alatt. Nekünk, akik jól ismertük õt, vele éltünk, rengeteg közös élményben osztoztunk, szörnyû volt a halálhíre. Reméljük, hogy ez a csapat, amit õ hozott össze, támogatott, segített és meggyõzött, fantasztikus tornát ajánlhat neki. Azt szeretnénk, ha büszke lenne a csapatra.
