Egy bankrobbantásra kész Manchester Uniteddel a láthatáron a Real Madrid nagyon különleges helyzetbe került Di María ügyében.
A Daily Mail szerint a United 125 millió eurós befektetést sem sajnálna arra, hogy az argentin szélsõt az Old Traffordra csábítsa. Nagyjából 60-65 millió eurót szánnának az átigazolására, a fennmaradó összeg pedig a játékos ötéves fizetését jelentené, évente nagyjából nettó 9 millió eurót.
Ezt a fenyegetõ ajánlatot Luis van Gaal és Ed Woodward készíti elõ, akik elkeseredetten keresik a lehetõségét, hogy világsztárral erõsítsék a csapatot. De az ajánlatot – amint hivatalos lesz – a Real Madridnak el kellene fogadnia, feltéve, hogy a játékos is át akarja tenni a székhelyét Angliába.
Gondoljuk ezt át: Mennyire gyakran fordul elõ egy európai elitklubbal, hogy ennyire komoly összeg fejében el tud adni egy elégedetlenkedõ játékos anélkül, hogy egy közvetlen riválist erõsítene vele?
Tipikus eset, hogy ha az átigazolási piac nagykutyái között vagy, akkor szintén a nagyágyúk azok, akik rendelkeznek megfelelõ anyagi forrásokkal egy ilyen üzlethez. Akár saját bajnokságodban, akár a Bajnokok Ligájában futhatsz össze a vevõvel, rendkívül nehéz úgy eladni egy szupertehetséget, hogy azzal nem egy közvetlen rivális erõsítését kockáztatod.
Ez a mostani eset ezért is egyedi.
A Manchester United épp szenved, az európai futball pedig a sport egyik legnagyobb, legbefolyásosabb, financiálisan legerõsebb klubját fogja nélkülözni a kontinens legcsillogóbb színpadáról: a Bajnokok Ligájából. És Van Gaal taktikai zsenialitása ellenére is kemény év elé néz a United.
A Real Madrid épp ezért olyan helyzetben van, hogy egy földöntúli összeg fejében eladhatja Di Maríát egy olyan csapatnak, akikkel a következõ 12 hónapban (vagy még ennél is hosszabb ideig) tétmérkõzésen biztosan nem találkoznak. Az egyetlen lehetséges gát persze maga az argentin, vagyis az, hogy õ ki akar-e maradni a Bajnokok Ligájából erre az idõszakra.
A Real Madrid persze nem mondhatja, hogy nem hiányozna neki Di María. Egyértelmûen hiányozna.
Egyedülálló futómennyisége, fáradhatatlansága, illetve az, hogy saját magát a többiek segítése mögé helyezi, a 26 éves játékost a Real egyik alapvetõ építõkockájává tette.
Egy korábbi írás azt fejtegette, hogy a Real Madrid könnyen beleeshet egy újabb Makelele-hibába. Ugyanez a szerzõ sajnálkozott James és Kroos érkezésén, de Florentino Pérez ezeket az üzleteket nyélbe ütötte. Hogy igazolva legyen az elnök döntése, Carlo Ancelottinak nincs más lehetõsége, mint a csapatba építeni a 83 millió fontos középpályás erõsítést. Di María, Khedira és mások helyének kockáztatása a kezdõben ennek csupán természetes következménye.
Ancelotti azzal is tisztában van, hogy egy eleve vesztett csatával néz szembe akkor, amikor mind a nyolc középpályásának igényeit ki akarja elégíteni megfelelõ mennyiségû játékidõvel. Véleményem szerint ez káros lesz a Real Madrid számára. A Sevilla elleni gyõzelem is tökéletesen megmutatta: nyolc nem fér három helyre.
A sztárjátékosok igénylik a játékidõt. A sztárjátékosok kezdõk akarnak lenni. A sztárjátékosok csillogni akarnak.
Az elégedetlen játékosok, akik karrierjüket érzik veszélyben, magukkal hozzák a széthúzást. Az óra Gareth Bale tavalyi érkezése óta ketyeg. A Real Madrid pedig legkevésbé sem akarja, hogy a csapatban ugyanolyan problémák adódjanak, mint a galaktikus korszakban, a 2003-2004-es szezonban. Az elégedetlen sztárok senkinek nem segítenek, õk jelentik az egyenes utat egy olyan csapat felé, amelybõl hiányzik a tûz.
Tavaly láthatta Ancelotti, hogy Xabi Alonsónak és Modricnak mennyi játékidõre volt szüksége. Azzal is tisztában van, hogy Rodríguez és Kroos csak hátráltatva lesznek, ha folyamatos rotációra kényszeríti a középpályás hármast, vagyis csak folyamatos játék és szerep válik az új sztárok hasznára.
Ez persze nem lenne probléma, ha Pérez és a Real Madrid képes lettek volna visszafogni az irányú vágyukat, hogy (teljesen felesleges) átigazolási bombákat robbantsanak. Ezen persze most már kár rágódni, Ancelottinak és játékosainak meg kell próbálniuk elérni, hogy klubjuk pazarló magatartása ne menjen az eredményesség rovására.
Sajnálatos módon úgy tûnik, hogy Di María eladása ennek a folyamatnak a része lesz. De legalább egy olyan klubhoz megy, ami nem árthat a Real Madridnak, ez pedig egy kicsit tompítja a pofont.
