Zidane helyzete egyáltalán nem új keletû Spanyolországban. Aki annak idején a szabályt kitalálta, miszerint ahhoz, hogy a kispadon üljön valaki, edzõi licenc kell, nem értett ehhez a sporthoz. A Castillánál a hetvenes években használt módszert, amit egyébként tandemnek neveztek, az jellemezte, hogy egy licenc nélküli edzõ mellett egy minden papírral rendelkezõ tréner is ül, aki a bírói jegyzõkönyveket aláírhatja.
A módszer egyik legkorábbi alkalmazója Javier Clemente volt, aki az 1976-77-es szezonban a CD Basconiánál folyamodott hozzá. A Barca szintén használta ezt a metódust Cruyff és Rexach esetében.
Manapság ahhoz, hogy valaki edzõi licencet kapjon Spanyolországban, hosszú utat kell bejárnia, ami akár hat évig is eltarthat. Három szint létezik. Az egyes szinten lévõ edzõk korosztályos csapatokkal dolgozhatnak, a második szintûek negyedosztályúakkal, a harmadik szintûek pedig a harmadosztályú csapatoktól felfelé bárkit edzhetnek.
A korábbi futballisták persze mindig más helyzetben vannak. Spanyolországban azok a játékosok, akik minimum nyolc idényt az elsõ osztályban töltöttek, vagy legalább ötször szerepeltek a válogatottban, minden egyes szintet négyhetes elméleti és hat hónapos gyakorlati képzéssel abszolválhatnak. Franciaországban, ahol egyébként Zidane folytatja tanulmányait, a profi labdarúgóknak felajánlják, hogy a teljes licencet kevesebb mint három év alatt megszerezhetik. Zidane 2012-ben kezdte a felkészülést.
Zizou jelenleg arra vár, hogy hazája labdarúgó szövetsége elfogadja 360 órás gyakorlatát, ami a harmadik szint teljesítéséhez kell. A Zidane-ügy hatalmas médiafigyelmet generált, de nem egyedülálló eset. Yeste az Eldensében, vagy Julio César Ribas a Cartagenában szintén úgy végzik az edzõi munkát, hogy még nincs meg a legmagasabb szintû licencük.
