2017. augusztus 18., péntek

Tomás Roncero: Cristiano a legjobb játékos, akit valaha láttam játszani (II. rész)

  • D. Márk Sebastian (elcubano) , Gy. András
  • 2014.12.24. 22:57
Weboldalunk hosszas elõkészületek után egy különleges karácsonyi ajándékkal szeretne kedveskedni olvasóinak. Ez nem más, mint egy exkluzív interjú Tomás Ronceróval, a spanyol sajtó egyik, ha nem legnagyobb madridistájával. Reméljük, hogy olvasni is olyan élvezetes lesz, mint elkészíteni. Fogadjátok hát szeretettel.

Az interjú elsõ része ide kattintva elolvasható.

Mit gondolsz a nyári átigazolási politikánkról?
Nagyon jó erõsítésnek tartom az új érkezõket. Kroos esetében már az elsõ naptól kezdve egyértelmû volt, hogy nagyon jó igazolás, úgy játszik, mintha már tíz éve itt lenne. Õszintén nem is értem, hogy a Bayern München hogy volt képes õt ilyen könnyen elengedni.
Jamest is nagyon szeretem. Õ egy olyan játékos, aki a világbajnokságon tört be igazán a köztudatba, de nem ezért kedvelem, hanem azért, mert a fiatal kora ellenére nagyon érett játékos és nem kis ûrt kellett pótolnia Di María távozása után. Szerintem azért is annyira sikeres nálunk, mert õ tényleg nagy madridista és szívbõl szereti ezt a klubot. Érezhetõ rajta, hogy nem a pénz miatt igazolt ide, számára tényleg egy álom vált valóra azzal, hogy a Real Madridban játszhat. Õ olyan játékos, akinek nálunk a helye, ehhez kétség sem fér. Nagy jövõ elõtt áll.
Di María és Xabi Alonso esetében meg kell köszönni az eddigi munkájukat, tiszteletben kell tartani a döntésüket. Ha egy játékos nem akar tovább a Real Madridban játszani, akkor nem kell erõltetni. Biztos vagyok benne, hogy Di María közel sem annyira boldog jelenleg a Manchesterben, mint a Real Madridban volt, de ez akkor is az õ döntése volt és el kell fogadni. Xabi Alonsóval hasonló a helyzet, úgy gondolom, hogy aki távozik a Real Madridból, annak nagyon nehéz lesz komolyabb karriert befutnia. Véleményem szerint Xabi hibás döntést hozott, de ismétlem, ez az õ döntése volt, amit tiszteletben kell tartani. Meg kell köszönni neki az eddigieket és sok sikert kell kívánni neki.

Szóba hozták a Real Madriddal Marco Asensiót és Lucas Silvát, akik akár már télen is érkezhetnek. Mi a véleményed róluk?
Marco Asensio és Lucas Silva fiatal tehetségek. Marco még csak 18, Lucas pedig 21 éves. Mindketten komoly kvalitásokkal bírnak, a jövõ csapatának meghatározó játékosai lehetnek. Nagy illúziókkal érkeznek, mivel tisztában vannak azzal, hogy ha jól teljesítenek, akkor akár 10 éves karrier is állhat elõttük.

Ha már átigazolások, akkor pénzügyi helyzet. A klub pénzügyi helyzete mennyire téma Madridban? Mi azt látjuk, hogy Florentino Pérez a banki kölcsönök csökkenésérõl beszél, más források viszont az egyéb tartozások egekbe szökésérõl szólnak (500 millió euró felett). Közben jönnek az újabb és újabb külföldi, jellemzõen arab befektetõk, akikkel sorozatos megállapodásokat köt a klub. Mit gondolsz? Jó irányba halad a klub?
Én úgy gondolom, hogy a Real Madrid egy hatalmas gépezet, az egyik legnagyobb szurkolótáborral rendelkezõ csapat, ami jól mûködik és mûködnie is kell. Nyilvánvalóan van adóssága, mint a legtöbb csapatnak manapság, de van bevétele is, nem is kicsi. Jelenleg a legnagyobb bevétellel rendelkezõ klub a világon. Nem hiszem, hogy ezzel a Madridnak gondja lenne.
De egyetértek azzal, hogy vannak dolgok, amikre jobban kellene figyelni, épp ezért nem támogatom azt, hogy az Arab Emírségekben levegyék a címerrõl a keresztet, vagy Santiago Bernabéut levegyék a stadionról és csak valamilyen Bernabéu legyen. Az idei Bernabéu-kupa sem lett megtartva.
Az új stadion szerintem egy szép és nagyszerû projekt, de ha ez a stadion nevének megváltoztatásával járna, akkor nem vagyok biztos benne, hogy valóban szükséges lenne. A Santiago Bernabéu jelenleg is egy ötcsillagos létesítmény. Ettõl függetlenül jó irányba haladunk és én személy szerint meg vagyok elégedve a klub jelenlegi gazdasági helyzetével. Úgy gondolom, hogy az új stadion is hamarosan meglesz, nincs kétségem afelõl, hogy lenyûgözõ lesz.

Melyik volt a legjobb Real Madrid, amit láttál és miért?
Esztétikailag a Keselyû ötöse. Hihetetlen csapat volt, nagy kár, hogy nem nyert BEK-et. Emlékszem a PSV elleni elõdöntõre, amikor 1-1-es döntetlent játszottunk hazai pályán, majd Hollandiában egy nagy iramú meccsen sok helyzettel végül 0-0-s döntetlennel kiestünk. A futball egyik nagy igazságtalansága, hogy ez a generáció nem került Európa csúcsára. A galaktikus éra csapata is nagy csapat volt, látni együtt játszani akkora játékosokat, mint Zidane, Ronaldo, Figo majd Beckham, igazi csemege volt. Sajnos csapatként nem voltak annyira eredményesek, a védelem sokszor megingott, de így is fantasztikus emlékekkel ajándékoztak meg minket. Végül pedig az én fiatalkori madridom, akik sosem adták fel, mindig a végsõkig küzdöttek és nagy szívvel harcoltak. Olyan játékosokból állt, mint Pirri, Camacho, Santillana, Stielike és Juanito. Ennek a csapatnak az volt a büszkesége és egyben erõssége, hogy hordhatja a Real Madrid mezét. A közönség imádta õket, mert mind vérbeli madridisták voltak. Illetve a jelenkori csapatunk is kiváló kerettel büszkélkedhet, ki tudja, hol a határ…

Számodra ki volt a legjobb játékos, akit láttál játszani és miért?
Nyilvánvalóan Cristiano Ronaldo a legjobb. Mivel Di Stéfanót és Puskást nem láttam játszani, ezért számomra kétség kívül Cristiano a legjobb. Raúl is hihetetlen dolgokat ért el és fontos gólokat szerzett a Real Madridban, illetve Juanito személyisége és madridizmusa is örökre megmarad bennem. Jelenleg azonban az, aki Di Stéfano szintjére is el tud jutni, Cristiano Ronaldo. A két kedvencem Raúl és Cristiano.

Manapság a Real Madrid csapatába nem lehet csak úgy odaigazolni, az átigazolások többsége megfontolt, kifinomult. Nem volt ez azonban mindig így, többször húzták magukra a habfehér mezt olyanok is, akik tudásuk alapján azt maximum megvásárolhatták volna a klub hivatalos termékei közül. így a kérdés adott, kit tart az öt legrosszabb igazolásnak a Real Madrid történetében? [Nyíri Joci nevû olvasónk kérdése - Facebook.]
Pascic, Woodgate, Víctor, Secretario és Faubert.

Biztosan több játékossal is találkoztál már személyesen. Van valamilyen érdekes történeted ezekrõl a találkozásokról?
Érdekes módon akkor lesznek igazán közvetlenek és nyitottak, amikor már visszavonultak a futballtól, ilyenkor már nem újságíróként tekintenek rád, hanem madridista barátként. Épp ezért sok veterán játékossal ápolok jó viszonyt, például Míchellel vagy Gutival. Raúlt is nagyon várom vissza, amikor végleg visszavonul a futballtól.
Azt is nyugodtan kijelenthetem, hogy a mostani csapat játékosaival is jó viszonyban vagyok. Cristianóval például nagyon jó a kapcsolatom, egy igazán közvetlen és szerény srác, egyáltalán nem olyan, mint amilyennek a média beállítja. Aki rendesen bánik vele, azokkal õ is nagyon kedves. Nyilvánvalóan tart egy bizonyos távolságot, de ez szakmájából adódóan teljesen normális. Iker Casillas a komoly kapcsolata és gyermeke születése óta kicsit kivonta magát ebbõl a körbõl, most már más dolgokra koncentrál, de vele is jó kapcsolatban vagyok. Ramosszal és testvérével szoktam beszélgetni, õ is csupa szív madridista. Pepével volt szerencsém összefutni egy peña találkozón, ahol olyan közvetlen volt, hogy utána együtt is ebédeltünk egyszer, mint két jó barát. Kellemes beszélgetésekkel eltöltött ebéd volt, ahol a Madridról, fociról és az életrõl beszélgettünk. Szép élmény volt.

És milyen Real Madriddal kapcsolatos ereklyéid vannak? Melyikre vagy a legbüszkébb?
A nagy meccsek belépõit, amelyeken jelen voltam, mindig elrakom emlékbe. Ilyen például az Inter elleni nagy fordítás, vagy a 4-0-s meccs a Mönchengladbach ellen 1984-bõl, illetve a BL-gyõzelmek: 1998, 2000, 2002 és 2014. Továbbá van két bár, az egyik Madridban, a másik Huescában, ahol a szurkolók és a peñák által ajándékozott serlegeim és emléktábláim, illetve a játékosok által dedikált mezek vannak kitéve.
De a legnagyobb becsben tartott relikviám a barátom, Toñín bárjában található. Ez egy Raúl-mez, amit távozása napján dedikált nekem azzal a szöveggel, hogy „Mindörökké Kapitány”. Ez egy nagyon megható pillanat volt számomra, a mezt bekereteztük és kitettük a bárba.

Mi a véleményed a Bernabéu közönségérõl? Meg vagy elégedve velük, vagy szerinted jobban kellene támogatniuk a csapatot?
Egyetértek azokkal, akik idõnként komolyabb szurkolást várnának el, de azt is megértem, hogy miért ilyenek. A madridi publikum számomra egyedi, abban az értelemben, hogy õk a világ legjobb játékosaihoz és a világ legmagasabb szintû futballjához vannak szokva. Sokszor a játékosokat is maga a közönség ûzi a tökéletesség felé, mert a publikum általi elvárások arra késztetik õket, hogy 150%-on pörögjenek. De ezzel együtt persze lehetnének néha lelkesebbek is. Bár igaz, hogy ez inkább a bajnokságra érthetõ, a Bajnokok Ligájában mindig félelmetes hangulatot teremt a közönség, azért is, mert a peñák ekkor szoktak kilátogatni, õk pedig mindig nagyon hálásak azért, hogy láthatják élõben a kedvenceiket. De összességében úgy érzem, hogy igenis szurkolnak a Bernabéuban. A legutóbbi El Clásicón például Neymar gólja után nem roppantak össze, hanem még erõsebben kezdték buzdítani a csapatot. Érezhetõ volt, hogy vissza fogunk jönni és ebben nagy szerepe volt a közönségnek is. Az emberek mindig jó idõben érzik, hogy mikor van szükség a buzdításra.

El tudnád magyarázni a magyar madridistáknak, hogy honnan jön a Juanito iránti mérhetetlen tisztelet, mit is jelent az „Espiritu Juanito”, illetve a „Queremos 11 Juanitos”?
Juanito lényegében egy fanatikus madridista volt, futballista tehetséggel megáldva. Mintha egy madridi ultrát megérintenének egy varázspálcával és azt mondanák neki, hogy innentõl kezdve a Madrid futballistája leszel. Olyan játékos volt, akin érezni lehetett, hogy számára a Real Madrid mezét felhúzni a legfontosabb dolog a világon. Minden meccsre úgy ment ki, mintha élete meccsét játszaná, hihetetlenül nagy szíve volt és szinte azonnal a közönség kedvencévé vált.
De az elõnye egyben a hátránya is volt. Juanito nagy madridista szíve miatt sokszor az indulatait sem tudta kordában tartani. Ilyen eset volt például, amikor megtaposta Matthäus fejét egy Bayern elleni Bajnokok Ligája meccsen. Az az eset késõbb a karrierjébe került. De nem azért tette, mert rossz ember volt, hanem pont ellenkezõleg. Akkora szíve volt és akkora madridista volt, hogy nem tudta kordában tartani az érzelmeit, abban a pillanatban õ Juanito az ultra és nem Juanito a játékos volt. Ugyanaz játszódott le benne, mint amikor egy szurkoló hirtelen felindulásból behajít egy öngyújtót vagy egy vizes palackot a pályára. Juanito mindig mindent szívvel csinált, mindig a szívére hallgatott. Sosem volt egoista, mindent a csapatért és a madridizmusért tett, nem pedig saját sikerei miatt. Õ nagyobb madridista volt, mint játékos.
Ezért szokták azt mondani, hogy 11 Juanitót akarunk, ami azt jelenti, hogy 11 csupa szív madridistát akarnak a pályán látni. Ezért is fájt nagyon a Dortmund elleni visszavágó elõtt, amikor az AS címlapjára az „Espiritu Juanito” szlogent szerettük volna kitenni és Mourinho hidegen elutasította, mondván õ ehhez nem ért, és inkább foglalkozzunk a futballal, mint a mítoszokkal. Állítom neked, hogy ha ezt publikáltuk volna, akkor már az ötödik percben megszereztük volna a vezetést és sikerült volna a döntõbe jutnunk.

Melyik a kedvenc madridi szurkolói rigmusod?
A Tizedik himnusza, mi más? Azt tudom a legjobban énekelni. (nevet)

Melyik stadionban kapjuk a legkedvesebb és a legkevésbé kedves fogadtatást?
Értelem szerûen a Calderón és a Nou Camp az, ahol a legkevésbé szeretnek minket. Hallani arról is, hogy a Sevilla is nagyon utál minket, de igazából õk mindenkivel így bánnak. A legkedvesebb fogadtatásban, vagyis inkább úgy mondanám, hogy a legnagyobb tiszteletben a BL-ben az angol csapatok ellen részesülünk, például az Old Traffordon vagy az Anfielden.

Mondj nekünk egy álomkezdõt a Real Madrid történetének játékosaiból. [Medgyesi Ádám és Kenessey Csaba kérdése - Facebook]
Casillas; Salgado, Hierro, Pirri, Roberto Carlos; Redondo, Zidane, Di Stéfano; Puskás, Gento és Raúl.

Üzensz valamit a magyar madridistáknak?
Igen. Nagy büszkeséggel tölt el az, hogy sok magyar madridista van, hogy vannak olyan drukkerek, akik ilyen nagy távolság ellenére is felveszik a Real Madrid mezét, akár saját országuk klubjait is háttérbe szorítva drukkolnak a Madridnak. Ezzel is azt bizonyítják, hogy tudják, mit jelent a madridizmus, hogy teljesen tudnak azonosulni vele. Továbbá az, hogy van magyar egyesület, számunkra megtiszteltetés, a jövõben pedig fogok rólatok publikálni és követem az aktivitásaitokat. Ha pedig Magyarországon játszik a csapat, nagy szeretettel fogunk benneteket meglátogatni és ha lehetõség nyílik rá, akkor szívesen elmegyek majd egy általad már bemutatott közös meccsnézésre.

Végül pedig néhány villámkérdés:

Bemelegítés: 03.06.
Ez nem nehéz, a Real Madrid születésnapja.

7:3.
Minden idõk egyik legjobb BL-döntõje. Puskás 4-et, Di Stéfano 3-at lõtt.

Nehezítsünk. Hány tetoválása van Carvajalnak?
Õszintén megmondom, nem tudom. [A helyes válasz: Egy sincs.]

Melyik ellenfelének nem talált be Cristiano Ronaldo a Real Madrid játékosaként?
A horvát Dinamo Zágráb az. Emlékszem, hogy szegényt véresre rúgták a zágrábiak.

Ki az a játékos, aki hatalmas várakozások közepette Magyarország ellen mutatkozott be hazája felnõtt válogatottjában 18 évesen, majd két perc után kiállíttatta magát?
Hûha! Most megfogtál. Nem jut eszembe senki. Ki az?

Lionel Messi. (nevet)
Te jó ég, ezt nem tudtam. Tényleg?

Bizony.
Köszönöm szépen az információt, fel fogom használni. (nevet)

Ki Nacho kedvenc játékosa a csapatból?
Ramos.

Ki nyerte a 2014-es világbajnokság legjobb játékosának járó díjat?
(nevet) Szerintem James érdemelte volna, nem Messi.

Ki az a korábbi Real Madrid csillag, akinek magyar anyától is született gyermeke?
Hûha, csak tippelni tudok, de szerintem Roberto Carlos. [Ezt nem tudta volna, de rápillantott a jegyzetemre az utolsó kérdés elõtt – a szerz. kieg.]


Hozzászólások

Tabella