A Getafe elleni mérkõzés kezdett megrekedni, ahogy a második félidõ is elindult. A kemény, egyenetlen talaj megtréfálta a Madridot. A Getafe betömörült, hogy ezzel is megnehezítse az ellenfél dolgát, akik kényelmetlenül érezték magukat és egyre türelmetlenebbek lettek. Aztán James elõreküldött egy labdát a tizenhatoson belülre Benzemának, aki bemutatta a meccs és a hétvége legszebb mozdulatát.
Olyan játék volt ez, ami Butragueñót idézte, amikor kötéltáncosként használta a felfestést, miközben úgy váltott lábat, mint egy gép. Végül ahelyett, hogy úgy fejezte volna be a támadást, mint a Keselyû a Cádiz ellen, tálcán adott át egy gólt Cristiano Ronaldónak.
Nagyszerû mozdulat, tökéletes idõzítéssel megkoronázva. Bevallom, hogy az elmúlt mérkõzéseken kezdtem ismét megvádolni Benzemát. Nehezen viselem melankolikusságát. De minden esetben, amikor egy ehhez hasonlót látok tõle (véleményem szerint ez volt eddig a legszebb), újra elkezdek bízni benne. Ahogy Guti esetében is történt velem korábban. Szerintem ezek azok az apró részletek, amikrõl a szurkolók még évek múltán is beszélnek. Mint Benzema, vagy Butragueño legendás mozdulata, vagy Guti sarkazása, amikor a gólszerzés helyett inkább átadta a lehetõséget a fiatal Benzemának. Ezek a nagyszerû trükkök. Az extázis pillanatai.
Aztán a Getafe megnyílt, majd James két tökéletes keresztlabdával kínálta meg Bale-t és Cristianót, hogy végleg eldöntse a meccset. A BBC három tagja közül az egyetlen ember, aki nem talált be, az Benzema, de õ az, aki megtalálta a rést és egy olyan csodálatos mozdulatsorral ajándékozott meg minket, amire még évek múltán is emlékezni fogunk. Butragueño boldognak tûnt a meccs utáni interjújában, látszott rajta, hogy benne is feltörtek az emlékek. Benzemához hasonlóan õ sem a gólok, hanem a látványos pillanatok embere volt. Amikor gólokkal szolgálta ki Hugo Sánchezt, ahogy most Benzema Cristianót, aki 28 góllal zárta a szezon elsõ felét.
