A Real Madrid megugrotta a soros akadályt, de a királyiak szombati játéka – a gyõzelem ellenére – rengeteg kérdést vet fel. Ancelotti csapata az idény egy olyan szakaszán megy keresztül, amelyben szinte mindegyik ellenfele problémák és dilemmák elé állítja õket. Gondot jelent az olasz mester és stábja számára, hogy megtalálja a megfelelõ rendszert és taktikát a soros ellenfelekkel szemben… Futni vagy passzolni? Visszahúzódni vagy magasan nyomást gyakorolni? Pár olyan kérdés, melyet nem sikerült tisztázni az utóbbi találkozók során. Ami a leginkább aggasztó, hogy ez az idõszak túlzottan is sokáig tart, fõleg egy ilyen kaliberû csapat esetében. Nyilvánvaló ugyan, hogy a sérültek hiánya sokkal nagyobb befolyással van a csapatra, mint azt sokan várták, de ez nem szabadna, hogy ennyire befolyásolja a taktikai húzásokat. A csapatnál nem gondolkoznak elég gyorsan – ez mind a kispadra, mind a pályára igaz -, emiatt nem a szokott módon jár a labda.
Túlzottan fix és pozíciós lett a támadó szekció, kevésszer tûnnek fel a játékosok az eredeti helyüktõl távol, hogy ezzel bontsák a védekezést. Mindeközben a labdakihozatalok továbbra is lassúak és a körbejáratások is rendkívül átlátszóak, könnyen kiismerhetõk, levédekezhetõk. Félreértés ne essék, örülök a három pontnak – mely elengedhetetlen volt -, de a játék továbbra is nagyon messze van attól, amit elvárnánk, és ahhoz, hogy javulás mutatkozzon, Ancelottinak össze kell kapnia magát.
Kroos hátrébb húzódva
Amikor a Real Madrid sorra nyerte meccseit, a játék egyik kulcsa a kombinatív, lendületes labdakihozatal és a középpályások összjátéka volt. Kroos Xabi Alonsótól eltérõen, nem a középhátvédek mellõl indult, amolyan mélységi irányítóként, hanem a kezdõkör környékérõl, mely a mostani pozíciójánál 10-15 méterrel elõbbre található. Ebben az idõszakban Modric jobbról, és James vagy Isco balról fogták körbe, valamint segítették ki védekezésben. De ettõl függetlenül (Kroos kivételével) mind az ellenfél térfelérõl indították a mozgásokat és itt tettek hozzá a játékszervezéshez. Ez a rendszer biztosította a csapatnak, hogy magasan védekezhessen és közel legyenek egymáshoz a vonalak. Nem adódott ezáltal lehetõség az ellenfelek számára, hogy bejátsszák a középpályások és a védõk, vagy a középpályások és a támadók közti területeket, hisz ezeket tökéletesen szûkítették a királyiak. Persze ez nem csak a középpályásokon múlik, a védõk játéka is nagy szerepet játszik ebben. Pepével és Ramosszal ellentétben Varane és Nacho nem jönnek fel eléggé a középpályásokhoz, Ancelotti láthatóan nem hagyja, hogy a két fiatal hátvéd „elkószáljon”, ezzel viszont szûkíti saját maga és csapata lehetõségeit, valamint megnehezíti a labdakihozatalokat. Jobban kellene bíznia a két bekkben ahhoz, hogy ez a helyzet javuljon. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Modric és James nélkül nem kap elég támogatást Kroos a szervezéshez. Illarra ugyanis alig kockáztat, támadásban kevés és ötlettelen (közben védekezésben stabilitást ad, fõleg Khedirához képest…), sokkal többet kellene vállalnia, vagy épp helyet cserélnie Kroosszal, így megkönnyítve a német helyzetét. Mióta ebben a rendszerben lép pályára a középpálya, azóta sajnos csak Isco megindulásaiban bízhatunk, hisz Kroos képességeit a szerkezeti korlátok teljesen elfojtják, már ami a támadások szervezését és a kreatív zónában történõ játékot illeti.
Ami változást hozhat, az a szombaton bemutatkozó Lucas Silva személye. Mindössze 20 perc jutott a brazilnak, de nem úgy tûnt, mintha túl jó kondiban lett volna. Ancelotti nem Kroos posztjára rakta be, nagyon helyesen, még úgy is, hogy a német válogatott labdarúgóra ráférne a pihenés. Ehelyett Illarra pozícióját kapta a jobb oldalon, nem vállalt több kockázatot a spanyolnál. Egyelõre biztosra megy, így keveset látunk tõle, azonban ez volt az elsõ meccse fehérben, ezért nem szabad elítélni. Fontos megemlíteni ezzel a középpályával kapcsolatosan, hogy amíg ilyen helyzetben van a csapat és ennyire behatároltak a lehetõségek, addig elengedhetetlen, hogy Marcelo és Carvajal kapjanak szerepet a széleken, hisz segítségükkel kicsit tehermentesíthetõ a középsõ szekció. Felfutásaikkal új sávokat nyitnak meg, és opciókat jelentenek az esetleges összjátékok szempontjából Iscóval, Kroosszal és a támadókkal.
Deportivo – Szevezett csapat, feljavult játék
A galíciai csapat teljes átalakuláson ment át a szezon elejéhez képest, szinte semmiben nem hasonlít már õszi önmagához. Akkor nem keltették igazi egység benyomását, de ez tavaszra helyreállni látszik. Mostanra derült ki, hogy mit is akarnak játszani, letisztult a taktikájuk, mely Víctor Fernández egyik védjegye. Ez nem más, mint a bátor, de szervezett futball, melybõl késõbb szerényebb képességû gárdák ellen még többet tudnak majd mutatni. A rengeteg hiányzó ellenére szombaton jó benyomást keltett a csapata, és mindkét félidõ elején adódtak lehetõségeik, betalálhattak volna. Kicsit hasonlított a szerkezetük az Ancelotti-féle 4-4-2-höz. Magasra helyezték a középpályások által gyakorolt nyomást és két csatárral álltak fel. A szélsõk jól váltottak támadó funkcióból védekezõbe, és a mögöttük érkezõ szélsõ védõk is több “ésszel” futballoztak, mint máskor. Sokkal hatékonyabbak voltak fellépéseik, ezzel a késõbbiekben eredményesek lehetnek majd. Véleményem szerint elvonulni látszanak azok a fellegek, melyeket a kiesési gondok generáltak kék-fehérek feje fölé , és egy stabil középcsapat képe van kirajzolódóban.
