Taktikai szemmel: Elche – Real Madrid

Ezzel a cikkel igyekszünk azoknak kedveskedni, akik szeretnek mélyebben is elemezni egy találkozót, és megérteni a játéknak egy olyan fontos elemét, mint a taktika. Míg az Egytõl egyig címû rovatunkban az egyéni teljesítményekre koncentráltunk, addig itt igyekszünk a játékosok csapatban betöltött szerepére fókuszálni. A két cikk elolvasásával remélhetõleg teljes képet kap a szurkoló arról, miért alakult úgy a meccs, ahogy.

Ancelotti nem készült semmi újjal a meccsre, stabil védekezést próbált felépíteni és így túlbiztosította a csapatot támadásban, majd a meccs utolsó harmadában ezt tovább fokozta a cserékkel. Hogyan is nézett ki ez pontosan?

Alapfelállásban

A meccs végsõ szakaszában


 

Fõ a biztonság 
A Real Madrid taktikáját a biztos védekezésre építette. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha az ellenfél nem egy, az elõzõ szezonban még a második vonalban vitézkedõ csapat lett volna, ha sikerült volna ezt tökéletesen megszervezni és végrehajtani, vagy ha nem lett volna mindez túlzottan (gyáva) biztonsági megoldás egy ilyen keret esetében. Könnyen észrevehetõ volt, hogy amikor az egyik szélsõ védõ felfutásának következtében kinyílt a pálya és létszámfölényt tudott kialakítani a királyi gárda, a felfutással ellenkezõ oldalon lévõ támadó vagy egybõl hátrébb lépett (Di María), ezzel elõsegítve az esetleges labdavesztés utáni gyors rendezõdést és tolódást, vagy behúzódott középre (Ronaldo), helyén így vagy Modric, vagy Isco biztosított a továbbiakban. Ezzel el lehetett kerülni a gyors hazai kontrákat, ám láthatóan nem sikerült állandósítani a hazaiak kapujára gyakorolt nyomást és elmaradtak a nagy helyzetek is.

Hiányzik Marcelo
Coentrao visszatérésével stabilizálódott a csapat védekezése a bal oldalon, de támadásban sajnos továbbra sem az igazi a bal szárny. Ugyan a portugál balbekk nem csak a Real Madridban, hanem a válogatottban is együtt szerepel Cristiano Ronaldóval, mégsem olyan hatékony a madridi 7-es játéka vele, mint Marcelóval. Ronaldo sokszor egyedül marad a labdával a vonal mellett,  Marcelo hiányában nincs meg az a plusz, ami elõre vihetné az akciókat, hiányzik a brazil védõ kreativitása. Ezt Ancelotti is észlelte, és megpróbált Isco pozíciójával machinálni. A fiatal spanyolt vitte ki több alkalommal is a bal szélre, így Ronaldo behúzódott középre, ahol ugyan a társak elmozgásával több segítséget kaphatott , de több védõ is jutott rá. Mivel Isco sem ezen a poszton tudja a legjobbját nyújtani, ezért fontos Marcelo mielõbbi visszatérése, hogy gördülékenyebb legyen a csapat támadásépítése.

Érthetetlen cserék
A mérkõzés végéhez közeledve a mester Carvajalt küldte be. Mivel mind Arbeloa, mind pedig Coentrao a játéktéren tartózkodott, érdekes húzásnak tûnt. Miután Carvajal elfoglalta helyét a középpályán amolyan plusz szûrõként (kevés támadó feladattal), még inkább érthetetlen volt, hogy Ancelotti miért neki, és miért nem Casemirónak szavazott bizalmat, ha a középpályás védekezést szerette volna tovább javítani. Ettõl függetlenül meg kell jegyezni, hogy Carvajal jól oldotta meg a feladatot. Szintén érdekes, vagy inkább érthetetlen húzás volt Morata szerepeltetése, aki ugyan egyértelmûen idõhúzó csere volt, mégse a neki legjobban fekvõ pozícióban kapott lehetõséget, ugyanis gyakorlatilag balszélsõként szerepelt az utolsó öt-hat percben. Morata (aki csatárként képes a legjobb teljesítményre) a szélrõl indulva szinte labdába sem ért, és védekezni sem tudott visszazárni, miközben az a Jesé, aki pont ebben a pozícióban érzi magát a legjobban (szélrõl indulva és onnan középre törve), nem került pályára.

Modric egy helyben
Az elsõ félidõben a stabil, biztonsági taktikával együtt járt, hogy Modric a szokottnál sokkal kevesebbszer lépett be a támadó harmadba, sokkal statikusabban játszott. Már a felkészülés alatt megfigyelhetõ volt, hogy Ancelotti 4-3-3-as rendszert próbálgat. A három középpályás közül egyikük fõként védekezõ (Khedira), másikuk statikusabb-szervezõ (Modric), a harmadik pedig szabad (Isco) pozícióban játszik. Ez tegnap is észlelhetõ volt, de feltûnt, hogy Modric a szokottnál is kevesebbet mozdult ki a középsõ területrõl, se oldalra, se elõre nem lépett el a horvát középpályás, így a beszûkült területen már sokkal keveseb lehetõsége adódott a kényszerítõk kezdeményezésére és a beinduló társak megjátszására is. A második félidõben aztán Modric már szabadabban mozoghatott, de Ronaldo gólját követõen egybõl visszaállt az elsõ játékrészben tapasztalt állapot.

A jogosan háborgó vesztes
Escribá mester szinte tökéletesen megszervezte csapata védekezését (kellett ehhez persze Ancelotti érthetetlenül deffenzív taktikája is), ebben fontos szerepe votl annak, hogy Iscót és Modricot szinte egybõl, minden támadó harmadban elkövetett labdaérintésük után megpróbálták lekettõzni. Amikor ez nem sikerült, akkor azonnal szabálytalankodtak, így megakadályozva a folyamatos támadásépítés lehetõségét. Összességében teljesen megérdemelt egy pontot vett el tõlük a játékvezetõ által az utolsó pillanatokban tévesen megítélt büntetõ, és persze Cristiano Ronaldo, aki értékesítette azt.

 

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK
Tovább

Az Osasuna elleni kezdőcsapat

Carlo Ancelotti az alábbi játékosokat küldi pályára az Osasuna elleni bajnokin. Kezdőcsapat 13. Lunin​2. Carvajal22. Rüdiger18. Tchouameni23. F. Mendy12.…