Két lábbal a földön

Raphaël Varane a Men's Health francia kiadásának adott exkluzív interjút, melyben mozgásról, egészségrõl, érettségrõl és motivációról beszélt.

Raphaël Varane megtette azt, amit mindenki lehetetlennek gondolt: beépült a Real Madrid védelmébe. Ugorjunk vissza az idõben egészen 2011-ig, amikor a 18 éves Varane körül felgyorsultak az események. Abban az évben kortársai annak örültek, hogy végre nagykorúak lettek és így már törvényesen vehettek alkoholt vagy anélkül mehettek szórakozni, hogy kidobták volna õket a bejáratnál. Varane, aki épp érettségire készült, hosszasan és hitetlenkedve bámulta telefonját: Zidane volt az. A futballzseni azért telefonált, hogy felajánlja neki a csatlakozás lehetõségét Európa – ha nem a világ – legjobb csapatához. Santiago Bernabéu, Cristiano Ronaldo, José Mourinho, Bajnokok Ligája… Maga a Real Madrid, se több, se kevesebb. A nevelõklubjánál (Lens) csak chamartíninek becézett Varane sem akkor jött le a falvédõrõl, tisztában volt vele, hogy más nagy csapatok is érdeklõdtek iránta, mint például a PSG vagy a vörös ördögök a La Manche túloldaláról. De hogy a nagy Real is… Amint nyilvánosságra került a hír, úgy özönlötték el az internetet a „jövõbelátó” kommentek: „Túl fiatal még a gyerek, el fog vele szállni a ló” „…túl gyenge, csak bedarálnák”; ”Pepe és Ramos mellett csak padozna”; ”nem bírná a nyomást”. És a lista közel sem teljes. Õrület, hogy az ilyen „futballszakértõk” milyen határozottan tudnak egy véleményen lenni, még akkor is, ha senki sem kérdezte õket. Azonban mindenki meglepetésére – talán csak azokét leszámítva, akik közelrõl ismerték õt – Varane úgy döntött, vállalja a kihívást, és útnak indult Spanyolország felé.

Korábban éretté válni
2015. február 6-án a Hilton Hotel elnöki lakosztályában találkozunk Varane-nal, melyet a szálloda biztosított a Men’s Health magazinnak egy fotósorozat erejéig. 8 nappal korábban a Real valóságos rémálmot élt meg madridi riválisa ellen. Helyezkedési hibák, egy bizonytalan Varane, egy gyenge Ronaldo, négy nullás lesújtó vereség az Atlético javára. Szerencsére két nappal találkozásunk elõtt a királyi gárda összekapta magát: kettõ nullra gyõzött a Deportivo ellen. A „nagy” Varane (192 cm, 82 kg) félénknek, visszafogottnak tûnik. Real mez, válogatott mez, egy póló a Nike Football Collection legújabb kollekciójából, majd fehér ing az elegánsabb hatás érdekében: a fotózás mindenféle nyomástól és kapkodástól mentesen, jó hangulatban telik. Természetes és könnyed, egyszerû mosolyát meglepõen sokáig bírja tartani, egy modell sem csinálná jobban. De hogyan lehetséges, hogy egy 21 éves fiatal srác ekkora érettségrõl tesz tanúbizonyságot a pályán egy olyan poszton, ahol általában 27-28 évesek játszanak? „Ez kétségkívül annak köszönhetõ, hogy nálam idõsebb emberek között nõttem fel, kezdve a bátyámmal, de annak is, hogy sokszor kiemelkedtem a fiatalok közül. A természetem része a nyugodtság és átgondoltság. Olyan környezetben élek, mely lehetõvé teszi, hogy két lábbal járjak a földön.” – magyarázza Varane. „Óriási változást hozott az életemben, hogy a Realt választottam, ez egy nagy elõrelépés volt. Az iskolából a felnõtt életbe, ráadásul egy idegen országba kerültem. Ezek is mind olyan dolgok, amik hamarabb érettebbé teszik az embert.”

Figyelni a testünkre
Egy ilyen sikeres év után, mint a 2014-es (BL, Szuperkupa, Király-kupa és klubvilágbajnokság), mirõl álmodhat még egy fiatal játékos? „Igaz, hogy minden hirtelen történt, ez egy felgyorsult karrierkezdet. A dolgok megtörténte után kicsit távolabb lépek tõlük, hogy megfelelõ viszonylatban lássam õket. Nagyon szerencsés vagyok, hogy mindezt a sikert ilyen fiatalon érhettem meg, de ez nem a végsõ célom. Az vezérel, hogy továbbra is megfeleljek, fejlõdjek, minél több címet szerezzek és a legjobb formámat hozzam.”

Egy telhetetlen Ronaldóhoz hasonlóan, Varane is magasra tette a lécet, és minden tõle telhetõt megtesz, hogy el is érje. „A jó teljesítményért a mindennapokban kell megdolgozni, még ha ez nem is feltétlenül látszik. Amikor az emberek meccset néznek, el sem képzelik, mekkora munka áll mögötte.” Egy munkafolyamat, mely elképzeléseinkkel ellentétben nem felel meg egy hajszálpontos, mindig ugyanolyan tervnek. „Nagyon fontos, hogy elég jól ismerjük magunkat és a testünket ahhoz, hogy folyamatosan dolgozni tudjunk. Nem létezik típusedzés, ez a meccstõl és a felépülési szakaszoktól függ”. Az igényeire és testére való odafigyelésrõl: „Senki sem szabja meg nekünk az izomerõsítést, ezzel mi magunk foglalkozunk, mert nálunk jobban senki sem tudja, mire van szüksége a testünknek. Ez egészen az edzõtermi, fizikai felkészítõvel való munkától a csoportos edzésekig terjed.” Pontos terv itt sincs: „Néha több nyújtásra, máskor több gyógymasszázsra vagy tiszta fizikai munkára van szükségünk. Amikor úgy érzem, hogy edzenem kell, akkor leginkább a reakciókészségemet, a robbanékonyságomat próbálom javítani. Inkább nagy intenzitású, rövid távú futásokat végzek, hogy jobban megdolgozzam azokat az izmokat, melyek nagy erõ hirtelen kifejtéséért, és nem az állóképességért felelnek.” Ami az ugróképességet illeti – mely kulcsfontosságú az õ posztján -, arra is többféleképpen edz, igényei szerint: „A teremben erõgépekkel, de támasztékokon vagy gumiszalaggal is szoktam, hogy növeljem az ellenálló képességem.”

És mi van azzal a bizonyos „gyengeséggel”, mely az Osgood-Schlatter betegséghez köthetõ (ez egy fiatal sportolóknál gyakran elõforduló térdprobléma) és ami olyan „sebezhetõvé” tette õt egyes sportújságírók szemében? „Nem kell mindent elolvasni, ami az interneten terjeng!” – viccelõdik. „Eddigi pályafutásom során csak egyetlen sérülésem volt: külsõ izületporc leválás a térdemben. És a történet kedvéért, a testvéremnek, aki szintén focizik, volt egy súlyos térdsérülése, mely az egész térdét érintette, kivéve a külsõ izületporcot. Kettõnk összeadott térde egy ép térdet tett ki.” Szerényen nem beszél a fiatalon átélt, felépüléssel töltött nehéz hónapokról, amikor a barátai egymás után játszották a meccseket, neki pedig tûrni kellett és tartóztatnia magát, hogy meggyógyuljon. Kényszerpihenõk, melyek megkeményítették és olyan határozottá tették, ahogyan ma ismerjük. Meg aztán a sérülésektõl senki sincs biztonságban, nem lehet elkerülni õket. Nem pont Ramos és Pepe sérülései tették lehetõvé, hogy teljesen beépüljön a madridi védelmi vonalba.

Mindig megkérdõjelezni önmagunkat
A fotózás a Hilton edzõtermében fejezõdik be. Cristiano Ronaldo után a legtöbbet használt játékos a maga 475 percével, Varane pályafutásának századik meccsét fogja játszani a Real Madriddal a Schalke ellen két nap múlva. (Az interjú a Schalke elleni mérkõzés elõtt készült – a szerz. kieg.) Ancelotti gépezetének fontos láncszeme, aki már érkezésekor azonnal meggyõzte Mourinhót és hamar elnyerte a „Mr. Tiszta” becenevet, aki ugyanúgy alapember lett a válogatottban, mint a Realban. „A Realban mindig nagy az elvárás, ezért nagy a nyomás. Nemcsak az, hogy 80 000 ember elõtt kell játszanod, hanem van egy mindennapos nyomás is.” Ellentétben a feltételezésekkel az, ha a keret nagy játékosokból áll, nem csinál a csapatból egy halom külön egyéniséget. „Jól megértjük egymást, még ha az öltõzõben Karimmal is vagyok a legtöbbet…” Benzemával, akivel biztos találkozni fog március 26-án és 29-én is, amikor barátságos mérkõzést fognak játszani Brazília, majd Dánia ellen a 2016-os Európa-bajnokságra való felkészülés keretében. „Ha francia válogatottban szerepelsz, akkor mindig meg kell kérdõjelezned önmagad és folyamatosan magas teljesítményt kell nyújtani. Még ha csak barátságos mérkõzésekrõl is van szó, attól még fontos nemzetközi meccseknek számítanak.” Az üzenet világos: Varane semmit sem vesz félvállról és nagy mérkõzésekre vágyik, hogy még többet fejlõdhessen.

Forrás: Men's Health
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK