Az edzõ
Zinedine Zidane ezen a héten három napot töltött Münchenben Pep Guardiola gyámsága alatt. A Real Madrid abban reménykedik, hogy amit a tanár csinált a Barcelonával, azt egy napon majd a diák hajtja végre velük.
A klub elnöke, Florentino Pérez eldöntötte, hogy az egykori játékos egy napon majd a csapatot fogja vezetni. Zidane készül erre a lehetõségre, ami talán már a következõ idényben eljöhet.
Õ az egyike annak a hét francia edzõnek, aki ezt a hetet a Bayern München edzési módszereinek tanulmányozásával töltötte. A Real Madrid korábbi játékosa, Claude Makelélé társaságában láthatta elsõ kézbõl, hogyan is dolgozik Pep Guardiola.
A következõ idényben talán ugyanabban a helyzetben lehet, amelyben Guardiola volt 2008-ban. Tapasztalatot szerzett a klub utánpótlásában, hogy átvegye az elsõ csapat irányítását. Ugyanazt a jól öltözött, impozáns képet fogja kelteni az oldalvonal mellett, valamint ugyanazt a megbecsülést kapja majd a riválisoktól, a játékosoktól és a médiától. De vajon lesz annyira sikeres is?
Zizou jelenleg a Real Madrid második csapatának edzõje, a négy régióra osztott spanyol harmadosztályban. Ha a Castilla megnyeri a saját csoportját, akkor a rájátszás következik a másodosztályban való indulásért. Az is elképzelhetõ azonban, hogy mire ez bekövetkezne, Carlo Ancelotti továbbáll, Zidane pedig a helyére lép.
Nem kérdéses, hogy az egykori aranylabdás világbajnok edzõi karrierre vágyik. Ezt bizonyítja a Guardiola által vezetett mesterkurzusa, valamint korábbi, marseille-i látogatása, ahol Marcelo Bielsa munkáját tanulmányozta.
Egy nap szeretné irányítani a francia nemzeti csapatot is, és ha a 2016-os hazai szereplésük rosszul sülne el, akkor talán õt hívnák, hogy vegye szárnyai alá a válogatottat, mellyel egyszer már sikerült elhódítania a legnagyobb trófeát.
A madridi megbízás azonban valószínûleg hamarabb eljön. Azok, akik már látták õt közelrõl az edzõpályán, azt mondják, nagyon inspiráló és jele sincs annak a gõgnek, ami néha megakadályozza a nagy játékosokat abban, hogy szárnyaik alá vegyék a „kis halandókat”.
Zidane kemény, ráadásul jól kijön a médiával, hiszen évekig megbirkózott azzal az intenzív reflektorfénnyel, ami ráragyogott Franciaországban, ahol többen imádták, mint Michel Platinit, a nagy riválist, az ország valaha volt legnagyobb játékosát, aki azonban soha nem nyert világbajnokságot.
Végsõ soron talán túl nagy kérés az, hogy versenyezzen Guardiolával, hiszen a Bayern edzõjét egyedülállóvá teszi a rögeszméje, illetve taktikussága.
Zidane-nak már megvan a múltja, hiszen játékosként nagyon jó volt. Diego Maradona és Pelé soha nem ismételték ezt meg edzõként, de Di Stéfano és Cruyff igen, így van példa számára.
És a fiúk…
Enzo
A Real Madrid C sztárja, a Fernández nevet használja a mezén. A fiúk édesanyjuk, Veronique Fernández családi nevét vették fel, akivel Zidane 1988-ban találkozott, amikor még a Cannes színeiben játszott. Ez talán kevesebb nyomást helyez a fiatalok vállára.
Enzo már volt spanyol utánpótlás válogatott is, de jelenleg a francia U19-es csapat rendszeres tagja. Csakúgy, mint testvérei, három ország válogatottja közül választhat, hiszen nagyapjuk révén a fiúk részben algériai származásúak.
Enzo játékstílusa hasonlít leginkább az édesapjáéra, hiszen a 10-es pozíciójában szerepel.
Luca
Enzo sokkal inkább a francia romantikusok választása, hiszen egy uruguayi középpályás, Enzo Francescoli után nevezték el, ráadásul Zidane pozíciójában játszik.
Franciaországban azonban sokan úgy hiszik, hogy Luca egy olyan kapus lesz, aki többre viheti. Luca nem sokkal azelõtt született, hogy apja megnyerte az 1998-as világbajnokságot, most pedig a Real Madrid U17-es csapatában, a Juvenil B-ben szerepel. Mindenkit lenyûgöz a klubnál.
Theo és Elyaz
Zidane legfiatalabb gyermekei egyaránt Spanyolországban nõttek fel. Elyaz, aki középpályásként játszik, nemrég töltötte be a 10. életévét, míg Theo májusban lesz 13, és szintén középpályás.
Mindketten a Real Madrid gyerekcsapatában szerepelnek, és elméletileg nekik is megvan a lehetõségük a spanyol, a francia vagy az algériai nemzeti csapatban való szereplésre, ha elérik azt a szintet.
Ha mind a négy srác eljut a nemzetközi porondra és nem ugyanazt az országot választják, akkor megismételhetik az utolsó világbajnokságon történteket, amikor a Boateng testvérek egymás ellen játszhattak.
Vajon a Zidane-dinasztia valósággá válik a Bernabéuban?
Lehetetlen megmondani, hogy a két legfiatalabb srác hogyan fog majd fejlõdni, de az idõsebbek jó úton járnak ahhoz, hogy profi labdarúgóvá váljanak. De vajon meg tudják csinálni úgy, hogy Zidane a futball területén és egyébként is az apjuk?
Nos, elsõsorban Zidane-nak kell megkapnia a nagy munkát, majd a fiúknak kell megküzdeniük a „híres focista híres futballista édesapával, aki az edzõjük” szindrómával. Nigel Clough és Jordi Cruyff ugyan nem tudták megismételni apjuk teljesítményét, de szép karriert építettek maguknak.
Mindig nehéz a nagy játékosok fiainak. Pelé fia, Edinho a Santosban volt kapus, de kábítószerrel és pénzmosással kapcsolatos bûncselekményeknek is szereplõje volt.
Amikor Diego Maradona fia, Diego Sinagra a Napoli ifjúsági csapatában játszott, hallották, amint egy olasz újságíró megbecsüli annak esélyét, hogy a fiú felülmúlja az apját: „Ha Maradonának odadobnál egy narancsot, lábbal elkapná, zsonglõrködne vele, majd megtartaná a fején. Ha a fiának dobnád, elkapná a kezével, majd meghámozná és megenné.”
Zidane gyermekeiben egyértelmûen megvan a tehetség ahhoz, hogy apjuk nyomdokaiba léphessenek, így, hogy apjuk a menedzseri karrier szélén áll a Real Madridnál, a Zozou-dinasztia lehetõségét nem lehet megakadályozni.
