Az elõzõ hetek találkozói után rovatunkban már többször említettük, hogy Ancelotti tudatosan túltölti a középsõ területeket, ezzel kiürítve és felszabadítva mindkét szélsõ elõtt az oldalvonalak melletti zónákat. Ez tegnap este is megfigyelhetõ volt, fõleg a bal oldalunk volt aktív. A Granada elleni meccs tökéletes apropót szolgáltat arra, hogy számba vegyük, milyen lehetõségek adódnak a támadó szekció tekintetében a gólszerzésre, hol próbálkozhat egy-egy offenzíva lezárásával a királyi gárda. Balról-jobbra haladva sorrendben Marcelo az elsõ a veszélyforrások közül, ahogy tegnap is láthattuk, a brazil válogatott védõ mind a szélen végigrobogva, mind befelé húzódva képes helyzetig jutni, ahogy ez igaz az eggyel beljebb helyezkedõ Di Maríára is, aki a középsõ zóna közelében is képes veszélyeztetni, de a szélen is hasznos játékot mutat. Egyre beljebb szorul Cristiano Ronaldo, aki maga a gólveszély, rajta kívül a középsõ zónában Benzema feladata elsõsorban a gólszerzés, illetve a mélységbõl érkezõ és néha a jobb oldalra is kihúzódó Modric is opció a támadások befejezésénél. A jobb szélen a walesi sztárigazolás, Gareth Bale, illetve a mögüle induló Carvajal duója lehet opció egy-egy akció lezárásánál, elõbbi az esetek többségében befelé cselez és keres lövõhelyzetet, míg utóbbi egészen az alapvonalig képes robogni és így segíteni a támadásokat, de természetesen õ sem jön zavarba, ha a középsõ területek közelében kell helytállnia. Nézzük, hogy is festett ez a támadók tekintetében, egy szerkezeti rajzon:
Kevés kivétellel a királyiak összes találkozójára igaz, hogy a meccs nagy részében (átlagosan a találkozók 70%-ban) támadásban vannak Ronaldóék. Ancelotti azzal, hogy Di Maríát behívta a középsõ zóna bal oldalára, egy rendkívül támadó bal szárnyat alakított ki. Az argentin válogatott játékos és Marcelo szinte tökéletesen megértik már egymást. Míg a "kis brazil" felfutásai végén keresi az utat a középsõ területek felé, ezzel megbontva a védelmet, addig Di María mögöttes elfutásokkal az oldalvonal melletti részt támadja. Ehhez még hozzá jön Cristiano Ronaldo, aki ugyan mostanában a szokottnál is beljebb húzódik, de alapjában így is a bal oldalról indul. Ez az egyre összehangoltabb bal szárny a három kreatív játékos miatt fokozott veszélyt rejtett az éppen aktuális ellenfél számára, ez a tegnapi meccsen is tökéletesen látszott, a második félidõben rendre sikerült a Granada védelmét megbontani, fõként az említett játékosok oldalán. Ezzel az aktív és veszélyes bal oldallal szemben a Bale fémjelezte jobb szárny nem szuperál igazán. A kupamérkõzésen Arbeloától sem kapta meg a kellõ támogatást a szélsõ védõtõl várt felfutások képében, de a tegnapi produkció – az aktívabb Carvajallal kiegészülve – is elmaradt attól, amit várunk. A mérkõzés utolsó harmadára olyannyira egyoldalas volt a gárda, hogy az utolsó percekben a csereként lehetõséget kapó Jesé is többször átment a bal szélre, mivel nem kapott labdát eredeti helyén. Ugyan jól szuperál ez a bal oldal, de Ancelotti mesternek a jövõben figyelnie kell majd arra, hogy ne "boruljon fel" ennyire a pálya.
A már említett, extrán támadó felfogású bal szárny természetesen áldozatokkal is jár. A gyengébben muzsikáló jobb oldal mellett a legfontosabb ilyen a védekezés és a felfutó szélsõ védõk helyettesítése labdavesztést követõen. Ugyan nem a Granada lesz az az ellenfelek sorában, mely ellen ezt igazán, nyomás alatt is láthatjuk, de a tegnapi meccset követõen is vonhatunk le konzekvenciát. Az egyértelmûen látható és alapvetés, hogy a középpályások közül a legtöbb védekezõ feladattal ellátott játékos – tegnap este Alonso – dolga egy esetleges, az ellenfél álltal vezetett gyors akciónál kisegíteni társait. Ha ezt nem tette volna meg rendszeresen a saját maga bal oldalára visszazárva Alonso, akkor Nyom, Fatau és Piti könnyedén fölénybe tudott volna kerülni a Marcelo-Di María párossal szemben. Azzal azonban, hogy Modric a labdavesztéseket követõen egybõl visszazárt Alonso mellé a középpályára, sikerült lassítani az ellenfél akcióit és volt idõ arra, hogy a Real Madrid párharcokra kényszerítse ellenfelét, így alakultak ki a Di María-Nyom, Marcelo-Piti, Alonso-Fatau duók, ezen összecsapásokat pedig szinte kivétel nélkül a madridiak nyerték.
.jpg)
A vendégek nem próbáltak tõlük szokatlan játékkal pontot rabolni a Bernabéuból, ehelyett hozták a megszokott, sokpasszos focijukat. Igyekeztek minden labdát megbecsülni és a játékszer birtoklásának idejét a lehetõ legtovább húzni. A védekezést összességében jól megszervezte Alcaraz mester (a két kapott gól ellenére is), de ehhez kellett a jó kapusteljesítmény is. A labdajáratáson és az esetleges támadásvezetésen kívül nem maradt energia igazán veszélyes akciókra a kék-feketékben, de ezen nem lehet csodálkozni. A vendégek kerete minõségileg nincs azon a szinten, hogy felvegye a versenyt egy Real Madrid kaliberû gárdával és komoly veszélyt is jelentsen. Ennyi volt a kis csapatban, ez tegnap csak a tisztes helytállásra volt elég.
