A Real Madrid ismét gyõzelemmel abszolválta soros bajnokiját, a 2-0 arányú sikernek köszönhetõen Ancelotti fiai tartják a négy pontos távolságot a Barcelona mögött. A hétvégi, Granada elleni kiütéses siker után egy türelemjáték következett. A Real Madridnak alkalmazkodni kellett a Rayo öngyilkosnak tûnõ taktikájához, Ancelotti pedg azt a megoldást választotta, hogy kivárásra játszik. A találkozó elsõ hatvan percében a hazaiak akarata érvényesült, azonban ezt követõen átalakult a mérkõzés képe és beigazolódtak Carlo sejtései. Labdabirtoklás és nyomásgyakorlás tekintetében alulmaradt a Madrid ebben a szakaszban. A meccs igazából arról a Rayóról szólt, amely egy óráig fölényben játszott, sokáig nem lehetett eldönteni, hogy melyik csapat a Madrid és melyik a Rayo. Melyikük küzd a bajnoki címért, és melyikük a kiesés elkerüléséért. Paco Jémez gárdája nagy meccset játszott és közel volt a bravúrhoz. Csak a támadói korlátolt tehetségén és a rossz befejezéseken múlt, hogy nem használták ki a mezõnybeli fölényüket, mikor még volt rá lehetõségük.
Szép Rayo-halál
A hazaiaknak sikerült az, amely kevés csapatnak (nem csak a ligában, hanem a világon), beszorították a Real Madridot. Tették ezt mindenek elõtt remek helykihasználásuknak köszönhetõen. A Rayo futballistái alig hagyták a királyiaknak, hogy kijöjjenek kapujuk elõl, valamint labdavesztést követõen is egybõl visszatámadtak, magasan, már a Real térfelén nyomást helyezve Ancelotti csapatára. Paco Jémez gondolt egy merészet és bátor döntésre szánta el magát, hogy megnyerjék a középpályás párharcot, csak a középhátvédeket hagyta hátul, míg a két szélsõ hátvédjét egy sorral feljebb tolta. Tito és Nacho a középpályán játszott és csak akkor húzódtak hátrébb, ha Cristiano vagy Bale jött a labdakihozatallal. Ha nem így történt és középen szõtte akcióit a Real, fent maradtak és fölényt alakítottak ki a középpályán. Öt a három ellen, Tito – Fatau – Trashorras – Nacho jobbról-balra, kicsivel elõttük pedig Bueno. Ékként egyedül Manucho maradt fenn. Velük szemben csak Modric, Kroos és James állt a vendégek részérõl. Hogy lehetséges ez? Úgy, hogy Carvajal és Marcelo alig tudott feljönni, ugyanis Embarba és Kakuta óriási mezõnymunkával lezárta elõttük a területet. Folyamatosan támadták õket, hogy még csírájában elfojtsák a támadókedvüket és kiegészítve a középpályásokat magasan tartsák a befolyásolási zónát.
Ezt a szerkezetet Ancelotti (ahogy már említettem) kivárással reagálta le, bízva védelmében és kapusában. Jó döntést hozott, ugyanis az egyértelmû volt, hogy a tempót Paco Jémez emberei nem fogják tudni 90 percen keresztül tartani. A hazaiak kezdtek fáradni, az egyéni képességek közötti különbségek pedig kidomborodtak. Így a talján tréner fiai felõrölték a Rayo futballistáinak ellenállását. A hatvanadik perc környékétõl észrevehetõ volt, hogy a hazai játékosok minden labdára egy picivel késõbb értek oda és ez elég volt arra, hogy enyhüljön a nyomás Ronaldóékon. Innentõl kezdve, Kroos tíz méterrel elõrébb játszott, valamint Modric is egyre többször nyerte meg az egy az egy elleni párharcokat. Carvajal és Marcelo is többször mozgott fel, pont egy ilyen akcióból született meg az elsõ gól is. Embarba és Kakuta már nem bírták szusszal a folyamatos letámadást, ezt követõen már Cristianóra és Jamesre várt a befejezés.
James visszaszerezte helyét?
A jelek szerint a válasz igen. Ha a kolumbiai továbbra is ilyen fizikai állapotban marad és ennyit tesz hozzá az összjátékhoz, akkor mindenképp. Csütörtökön majdnem végigjátszotta a 90 percet annak ellenére, hogy most épült fel a sérülésébõl. Az Eibar ellen ugyan nem játszhat eltiltás miatt, de az Atlético elleni meccsekre véleményem szerint Ancelotti ismét neki szavaz majd bizalmat. A második félidõben ugyan Isco is beállt, Carlo Benzemát vette le a pályáról, így próbálta egymás mellett is játszatni a két posztriválist. A csapat ekkor átállt a sokak által sokszor hiányolt 4-4-2-re, amely egyelõre a 4-3-3 árnyékában marad. A sérültek felépülésével az olasz tréner visszanyúl ahhoz, amivel az elõzõ szezonban sikereket ért el és megpróbálja ezt a sablont „ráhúzni” részben átalakított keretére is. A következõ két hétben a játék szempontjából körvonalazódnak, majd eldõlnek a fontos kérdések, melyek a szezon végét meghatározhatják.
