Egy olyan támadót, mint Cristiano, egy kapusnak mindig figyelnie kell a szeme sarkából?
Mindenki ismeri Cristianót. Az erejét, a gólérzékenységét… Nincs szüksége sok lehetõségre ahhoz, hogy gólt szerezzen. Messi mellett õ a korszak támadója. Tisztában kell lennünk mindezzel és azzal, amire képes.
Hogy készültök fel egy olyan ellenfélre, mint a Real Madrid?
Elemezni kell a szögleteiket, a hibáikat, a lövéseiket, a jelzéseiket… Minden összeadódik. Az ilyen típusú csapatoknál, mint a Madrid, rengeteg jó játékos van, bárki meglephet közülük. A jó dolog az, hogy mindig tele van velük a televízió, úgyhogy könnyû elemezni õket.
Kötelességednek érzed, hogy háríts minden tizenegyest?
(nevet) Nem, nem kötelesség. A kapu hatalmas, a labdát pedig nagyon közelrõl lövik rá. Különösen a Mestallában érzem azt, hogy az emberek nagyon akarják, hogy kivédjem a lövést. A Sevilla elleni meccsen például kiélveztem a pillanatot. A tizenegyesek különlegesek egy meccsen, igazi látványosságok.
Mit gondolsz a Casillas felé irányuló kritikákról?
Casillas esetében látszik, hogy a fociban nincsenek emlékek. Õ mindenért, amit a spanyol futballért tett mind szakmai, mind emberi szempontból a Real Madridban, tiszteletet érdemel. Úgy gondolom, hogy az emberek tisztelik, de a csapatuknak is a legjobbat akarják. Ilyen a foci. Az emberek azt várják, hogy a játékosok a maximumot nyújtsák, néha pedig nehéz elfogadni, hogy vannak jó és rossz meccsek is. De a spanyol futball történelmében mindig ott lesz Casillas.
Mi a Valencia sikerének titka az elõzõ évek sikertelensége után?
A munka és a lelkesedés.
Mi segített még abban, hogy megfordítsátok a dolgok állását?
Minden, ami a klubbal történt, az eladás, Mr. Lim érkezése… Ismét van lelkesedés. Ma, a Valencia egy sokkal szervezettebb klub, az emberek pedig ezt akarták. Ha bejutunk a BL-be, akkor az a miénk és a szurkolóké lesz.
Látod magatokat a BL-ben?
Mindent megtettünk ezért idén, úgyhogy csak az lebeg a szemem elõtt. De még le kell játszanunk három meccset. Közel vagyunk, de a végelszámolás 38 meccs után jön, nem 35 után.
Az idei szezon filozófiája a meccsrõl meccsre elv volt. Úgy mentek a Bernabéuba, mintha ez is egy sima mérkõzés lenne?
Mindenki tudja, hogy ez egy különleges meccs, látványos. De ha engem kérdeznek, hogy miként kell hozzáállni, akkor azt mondanám, hogy ugyanúgy, mint bármely másik meccshez. Hogy miért? Mivel gyõzni megyünk a pályára, ahogy a Barcelona vagy az Eibar ellen is tettük. Ugyanaz a helyzet. Néha sikerül, néha nem, de a Valencia ebben az évben mindig úgy állt ki, hogy harcolni és gyõzni akar.
Mi hiányzott Barcelonában, ami esetleg a Bernabéuban meglehet?
Mindenki látta, hogy a Nou Campban a Valencia félelem nélkül lépett pályára. Nagy volt az iram, elõl is nyomást gyakoroltunk… De talán a szerencse hiányzott a kapu elõtt. Úgy távoztunk onnan, hogy azt éreztük, nyerhettünk volna, a Bernabéuban ugyanilyen felfogással és mentalitással kell játszanunk.
