A legdrágább igazolások a legolcsóbbak

Immár tíz éve, hogy Sergio Ramos, a 19 éves kölyök bemutatkozott a Real Madridban. Tíz év, tele örömmel, bánattal, sikerrel és kudarccal. A fiatal srác azóta kõkemény felnõtté érett és a Real Madrid csapatkapitányává vált.

Nem véletlen, hogy Florentino Pérez elhíresült mondatára esett a választás, amikor a címen gondolkodtam. Sergio Ramos 2005-ben 27 millió euró fejében érkezett a Real Madridhoz. Tíz évvel ezelõtt (amikor még nem Sterlingek és De Bruyne-ök kerültek 60-70 millióba) ez óriási összegnek számított, pláne úgy, hogy nem egy befutott, évente 20-30 gólt termelõ sztárcsatárt vett belõle a klub, hanem egy forrófejû, 19 éves andalúz hátvédet. Ha az összeg nem lenne önmagában elég nagy nyomás egy tinédzsernek, az sem könnyítette meg a dolgát, hogy megkapta a madridi legenda, Fernando Hierro 4-es számú mezét is.

Sergio egyébként nem volt ismeretlen a madridiak számára, hiszen leigazolását megelõzõen hatalmas bombát akasztott Iker Casillas hálójába Sevillában.

Érkezését követõen tehát óriási várakozásokkal találta szemben magát, azonban 2005 szeptember 10-én már debütálhatott is új klubjában, kezdetben középsõ védõként. December 6-án már meg is szerezte elsõ hólját habfehérben, a többi pedig történelem.

Ramos jelenleg 447 lejátszott tétmérkõzésnél és 55 szerzett gólnál tart. Madridi pályafutása során megismerhettük sokoldalúságát, hiszen éveken át jobbhátvédként szerepelt, nem is akárhogy. Késõbb, José Mourinho kezei alatt ismét középre kényszerült húzódni, viszont olyan teljesítményt tett le az asztalra, hogy azóta is õ a Real Madrid védelmének legfõbb építõeleme.

Az sem véletlen, hogy Iker Casillas távozásával (korábban távollétében) õ kapta meg a kapitányi karszalagot. Igen, egyrészt azért, mert a jelenlegi keretbõl õ van legrégebben a csapatnál, azonban úgy vélem, hogy õ is érdemli meg leginkább. Ramos karizmatikus egyéniségének köszönhetõen rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel egy jó vezetõnek rendelkeznie kell. Az öltözõben óriási a szerepe, a társak figyelnek rá, meghallgatják szavait, és nem utolsósorban, el is ismerik õt. Még maga Carlo Ancelotti is igazi vezérnek nevezte.

Sergio azon kevés játékosok közé tartozik, akit bár sokan nem szeretnek, mégis a világon mindenhol elismerik. Ezt jól jelzi, hogy a FIFA Év csapatában már öt alkalommal is helyet kapott, 2008-ban ráadásul még jobbhátvédként. Forrófejûsége többször is gondot okoz neki, ezért sárga és piros kártyák egyvelege színezi karrierjét, azonban el kell fogadni, hogy õ ilyen. Az évek alatt sokat alakult, de a vér nem válik vízzé. Pont ez a temperamentum az, ami sokaknál teljesen kiveri a biztosítékot. Erre csak annyit lehet mondani, hogy nincs játékos, nincs ember hiba nélkül. Sergiónak sem kell elmennie a sarki vegyesbe egy kis durvaságért vagy szövegelésért, sõt, az ész osztásánál sem állt kétszer sorba, azonban kvalitása és játéka még ezen gyengeségeit is képesek feledtetni. Nem hiszem, hogy van olyan menedzser, játékos vagy szurkoló, aki saját vagy kedvenc csapatában ne látná õt szívesen. A munkabírása és a szíve óriási, a játék és csapata, illetve nemzete iránti elkötelezettsége pedig páratlan.

Biztos vagyok benne, hogy Iker Casillas öröksége nagyszerû kezekbe került, Ramos személyében pedig egy újabb nagy kapitánya lehet a csapatnak. Egy olyan vezér, amilyenre a legenda távozása után szüksége van a klubnak. Halkan jegyzem meg, hogy remélem, Ramos tényleg visszavonulhat majd Madridból. Fizikuma lehetõvé teszi, hogy középhátvédként még legyen 5-6 jó éve a habfehér mezben, de akár még ennél is több. Raphael Varane-ban tökéletes társra lelt, hiszen a francia a kiköpött ellentéte Ramosnak.

Ha oszthatnék tanácsokat, illetve kívánhatnék valamit vele kapcsolatban, az mindössze annyi lenne, hogy a kiscsapatok elleni pökhendi, „nemtörõdöm” játékát vetkõzze le, hiszen a kapitányi karszalaggal óriási felelõsség is jár egyben. Innentõl kezdve mindig azt a Ramost szeretném látni, aki a lelkét kihajtva harcolt a Dortmund ellen, aki megmentette a csapatot Lisszabonban (örömkönnyeket csalva madridisták millióinak szemébe), aki befejelte a Real Madridot a Bajnokok Ligája döntõjébe, aki kemény szereléseivel és védekezésével õrületbe kergeti az ellenfelek támadóit. Biztos vagyok benne, hogy mindezt õ is tudja, az akarattal és a szívvel ezután sem lesz gond (bízzunk benne, hogy a kisebb meccseken sem).

A szerzõdéshosszabbítása pedig örömmel tölt el, hiszen tekintve Varane korát és kapitányunk szerzõdését, öt évig még biztosítva van a hátsó alakzat tengelye, ráadásul a világ talán legfélelmetesebb és legjobb középhátvéd párosával. Arról nem is beszélve, hogy a padról egy bizonyos Pepe szállhat be, ha valakivel bármilyen gond adódna.

Kívánom, hogy eddig megszerzett trófeáinak számát duplázza meg kapitányként, hiszen ezzel rengeteg örömet szerezhetne nekünk is. Mindenesetre, ha ez nem történne meg, Ramos már így is elmondhatja magáról, hogy 29 éves korára minden létezõ díjat besöpört a futball világában az Aranylabdán kívül (ez valószínûleg sosem kerül be a vitrinbe). Ha figyelembe vesszük, hogy mindezt a Real Madrid játékosaként tette, öregbítve a klub hírnevét, akkor bizony beláthatjuk, hogy Florentino nem (mindig) beszél ostobaságot. A kapitány tíz évvel ezelõtt bizony megérte a rááldozott összeget, azt pedig odaadó játékával és hatalmas szívével már kamatostól vissza is fizette. Folytassa, Kapitány!

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK