Kroos: Mindenki szomorú volt, amikor Ancelotti távozott

Toni Kroos világbajnokkén érkezett Madridba, az elsõ szezonja remekül sikerült, kulcsembere volt Carlo Ancelotti csapatának. Idén szemmel láthatóan visszaesett a formája, aminek több oka is lehet. A német középpályás ennek ellenére sem érez plusz nyomást, továbbra is fejlõdni akar és nem szereti, ha a magánéletérõl kérdezik. Azonban büszke az alapítványára, és Carlo Ancelottit egy tökéletes edzõnek tartja.

Nem érzed néha úgy, hogy túl nagy a nyomás a Real Madridnál?
Õszinte leszek: nem. Talán néha nem lenne rossz, ha mégis így lenne. De én nem vagyok egy érzelgõs típus, csak a munkára koncentrálok, amit el kell végeznem. Eddig is ilyen voltam. Óriási megtiszteltetés itt játszani. Ettõl függetlenül teljesen normális minden.

Hogyan pontoznád a karrieredet?
A világbajnokság után tíz pontot adtam volna magamnak. Ma viszont maximum nyolcat tudok adni. Még mindig van hova fejlõdnöm. Ha az idei szezonban a rossz meccseim száma öt és tíz között lenne, akkor azt már fejlõdésnek tekinteném. Végsõ soron ez a célom, minél kevesebb rossz mérkõzést játszani.

Zavarba lehet téged hozni a pályán?
Semmi sem tud kizökkenteni. Komolyan semmi. Sajnálom, de ez az igazság a sport részét tekintve. Természetesen a magánéletemben már más a helyzet. De a futballban semmi sem tud felidegesíteni, mert minden külsõ tényezõt kizárok. Fiatal korom óta így játszom, és mindig sokat segített átlendülni a rossz dolgokon. Nem csak a vereségeket, de a gyõzelmeket is a helyén kellett kezelni. És láthatjuk, meddig jutottam. Ezért, ha tudnék sem változnatnék a futballfelfogásomon.

Mi a különbség a jó és a klasszis játékosok között?
Az állandóság. Edzhetsz keményen, és koncentrálhatsz a nagy meccsekre, de akkor válsz igazán nagy játékossá, ha a könnyebbnek tûnõ találkozókon is képes vagy a legjobbadat nyújtani, akkor vagy a legjobbak között. Hogy ismerõs-e a probléma? Igen. De mentálisan erõs vagyok, és ha legközelebb rosszabbul játszom, csak annyit mondok magamnak: képes vagy kihozni magadból a maximumot.

Egy jó edzõ három legfontosabb tulajdonsága.
Elõször is rendelkeznie kell egy tiszta elképzeléssel a futballról. A fejében kell lenni egy ideológiának. Másodszor tudnia kell – különösen egy nagy csapatnál – kezelnie a különbözõ karaktereket. Mindenkivel meg kell értetnie magát, és jó hangulatot kell teremtenie. Harmadszor pedig, eredményeket kell felmutatnia. Egy világklasszis edzõ olvassa a játékot, és a csapata mérkõzés közben is reagálni tud a változásokra.

Carlo Ancelotti.
Õ a tökéletes minta, a siker kulcsa. Taktikailag felkészült, rendkívül közvetlen és kedves, jól tudja kezeleni a különbözõ karaktereket, ami egy Real Madridnál különösen fontos. Amikor távozott, mindenki nagyon szomorú volt, még azok a játékosok is, akik kevesebbet játszottak. Soha semmilyen negatív szót nem hallottam róla. Hihetetlen ember és edzõ egy személyben.

Jupp Heynckes.
A legfontosabb edzõm. Sokan mondták, hogy tehetséges vagyok, de õ biztosított nekem állandó játéklehetõséget, és egy-két mérkõzéstõl eltekintve éltem is a lehetõséggel. Neki köszönhetõen bizonyíthattam be, mit is tudok valójában.

Szeretnéd-e, hogy a két éves fiad, Leon egyszer profi labdarúgó legyen?
Semmit sem fogunk erõltetni neki. Ha látjuk rajta, hogy élvezi a focit és jól szórakozik, természetesen ösztönözni fogom õt. Ha mégsem, akkor segítünk neki, hogy más területen legyen boldog és sikeres.

A magánélet.
Nem szeretek nyilvánosan beszélni a magánéletemrõl, jobban szeretem, ha csak a futballról kérdeznek. Láthatjátok, hogy az alapítványommal próbálok segíteni a súlyosan beteg gyerekeken és a rászoruló családokon. Inkább errõl kérdezzetek.

 

Akkor térjünk rá az alapítványra. Idén indítottad el, mit kell tudni róla?
Ismerek minden kisebb projektet, ami támogatja az alapítványomat. Mindenrõl informálnak engem a legapróbb részletekig. Én pedig minden lehetséges módon megpróbálom kivenni a részemet a segítségnyújtásból. Még akkor is, ha nagy a távolság. Együttmûködünk a kölni gyermekkórházzal, és a düsseldorfi “Regenbogenland” gyermekkórházzal, ahol nyáron rengeteg idõt töltöttem a beteg gyermekek társaságában. Nem olyan rég szerveztünk egy családinapot Düsseldorfban, ahová meghívtam a kórház betegeit és családtagjait. Sajnos ez a probléma egyre inkább növekszik, és ilyenkor értékeled azt, mennyire szerencsés vagy, amiért neked egészséges a gyermeked.

Hogyan tudsz ezek után visszatérni a való életbe?
Valakiknek ez a való élet, a kórházak falai között egy gyermekkórházban. De nagyon barátságos a közeg, minden színes és boldog. A dolgozók hihetetlen munkát végeznek. Számomra nem nehéz innen visszarázódni. Hiszen tudom, hogy segíteni jó.

Forrás: DIE ZEIT
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK