„A Barcelonának három csúcsminõségû játékosa van a támadószekciójában. Ha túl sok egó van együtt, az nem mindig tesz jót a versenyhelyzetnek; úgy is mondhatnám, hogy három dudás nem fér meg egy csárdában. Neymar, Messi és Suárez is csapatjátékosok, egyikük sem helyezkedik az egyedüli sztárjátékos szerepébe. Hármójuk barátsága olyan, mintha együtt rúgnák már a bõrt kölyökkoruktól kezdve.”
„A Real Madridnál olyan magas szintre emelték a professzionalizmus fogalmát, hogy az már a megszállottsággal határos – lásd Cristiano Ronaldót. És ha a király csinál valamit, a többieknek alkalmazkodniuk kell hozzá. De azok a játékosok, akik egykor az Ancelotti iránt érzett ragaszkodásuk miatt teljesítették, amit meg kellett tenniük, ma Benítez utasításait kötelességtudó katonaként teszik meg.”
„Más a környezet. Florentino Pérez hatalmas kockázatba ment bele azzal, hogy menesztette azt az embert, aki megnyerte magának az öltözõt. Ilyen magas szintû játékosoknál nem könnyû elérni, hogy szeressék az edzõjüket. Ha ez megtörténik, már az iránta érzett elkötelezõdés miatt dolgoznak. Ez az, ami egy rakás játékost csapattá tesz. Kell nekik valami, amiben hisznek, és valaki, akiben megbíznak, és akinek reagálnak mindenre. Rafa Benítez azért küzd, hogy ezt elérje; Ancelottinak ez természetes úton sikerült. Benítez utasításai olyanok, mint egy rideg, tudományos szöveg.”
