Kedves Zizou!
Ez egy figyelmeztető üzenet. Eddig csak sajtótájékoztatókon beszéltünk, de azt szokták mondani, hogy a legjobb tanácsok épp időben jönnek, őszinték és megingathatatlanok, még akkor is, ha vajmi kevés esély van arra, hogy a célszemély egyáltalán figyel rájuk. Néha a legkeményebb dolgokat egy kívülálló mondja meg, de legalább nem a hozzád legközelebb állóknak kell ezt megtenniük, és elég, ha annyit mondanak: „Van abban valami, amit mond.”
Te is láthattad a közönség haragját a Bernbaéuban vasárnap délután, amikor 10 gólt szereztek a Rayo ellen. A fújolás, a füttyszó, a sértések – az utálat és elégedetlenség lavinája söpört végig a habfehér lelátón.
Az egész akkor kezdődött, amikor néhány játékos nevét beolvasták a mérkőzés előtt. Nem volt kivétel a híres BBC-ből Karim Benzema, Gareth Bale és Cristiano Ronaldo sem. 2-1-nél már fülsiketítő volt a zaj, majd a félidőben és a mérkőzés vége előtti pillanatokban ismét visszatért, amikor a játékosok elkezdték adogatni a labdát 10-2-nél, azt várva, hogy a bíró lefújja a mérkőzést.
Ez volt a Madrid legnagyobb győzelme 1960 óta, de ez egyáltalán nem tompította a szurkolók haragját. Te sosem tapasztaltál a karriered során még csak hasonlót sem. Az, hogy ez ösztönöz, vagy gondolkodásra késztet, rajtad múlik. De itt az ideje, hogy figyelmeztessen valaki: ha Rafa Benítezt kirúgják, legyen a szezon közben, vagy a végén, ne lépj a helyébe.
A saját érdekedben, ne vállald el a felkérést. Ne vállald el a klub kedvéért, ahol 2001 óta annyi időt eltöltöttél már. Azzal, hogy visszautasítod, hatalmas szívességet tehetsz magadnak, illetve elindíthatsz egy folyamatot, ami egyre több ember figyelmét felhívja a Bernabéu körül arra, hogy valami nincs rendben a klubnál.
Zizou! Próbálj így gondolkodni: 15 év telt el azóta, hogy Florentino Péreztől megkaptad az „életem legboldogabb napja” hívást azzal, hogy az UEFA BL-gáláján átadott neked egy szalvétát Monte Carlóban. A kérdésére, miszerint akarsz-e a Real Madridban játszani, igennel válaszoltál, ami messze nem a legrosszabb válasz volt, amit adhattál.
A klub gazdagabbá tett, mind pénzügyi, mind az általad annyira vágyott trófea, a BL-cím szempontjából. A tanulóidődet általános menedzserként, nagykövetként, tanácsadóként és utánpótlásedzőként is kitöltötted Madridban. Még Florentinónak is segítettél 2009-ban az újraválasztásakor – Ronaldóval közösen pózoltál vele egy fényképen Marokkóban egy jótékonysági mérkőzés előtti napon, amelyen az egyik kapitány te voltál, a másik pedig a brazil legenda.
De 2001-ben még nem került felszínre a Florentino féle Galaktikus-rezsim futball-eredmények szempontjából alapvetően szegényes mivolta. 2009-ben pedig a „ha egyszer átversz, az a te szégyened, ha kétszer, az az enyém” pillanat érkezett el, amikor a madridi publikum azt mondta, „a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalan jó” és nem ellenezték Florentino kinevezését. Ez az ő szégyenük.
A dolgok most másképp állnak. Közülük most sokan elégedetlenül protestáltak vasárnap délután, beleolvadva az általános véleménybe, miszerint alapvető változásokra van szükség – elkezdték belátni, hogy valami nincs rendben az alapoknál.
Jorge Valdano, Florentino hosszú távú társa és átigazolásodkor a Madrid általános igazgatója elmondta: „Valami megtört a csapat és a Bernabéu között.” Ez egy erős kijelentés.
És a transzparens, amit a biztonságiak leszedettek a stadionban, hogy a televízióban és a fotósok kamerái előtt ne legyen látható a továbbiakban? Ha esetleg lemaradtál volna: „Nem ultra, nem erőszakos – csak egy madridista, aki belefáradt a diktátorságodba, Florentino.” Emlékezz csak vissza, kevesebb mint egy hónappal ezelőtt a Barcelona megsemmisítő győzelme alkalmával a Bernabéu a „Florentino, mondj le!” bekiabálásoktól volt hangos. Megint.
Eljön majd az idő, amikor Florentino úgy gondolja, hogy ideje kirúgni Benítezt és kinevezni téged. De tudnod kell, hogy ezt egyfajta tüneti kezelésként fogja elővezetni a média és a szurkolók számára. Azért csinálja majd, hogy ütköző legyél közte és az egyre növekvő Florentino-ellenes tábor között.
Minden jóságos diktátor, aki önkényesen uralkodik (és Florentino biztosan így látja saját birodalmát), hisz abban, hogy mindent jobban tud, mint a nép, akiket elég néha elkábítani valamilyen kábítószerrel, hogy elégedettek legyenek, miközben a „nagy ember” továbbra is meghozza a döntéseket és keresi a pénzt.
Ebben az esetben te leszel ez a kábítószer. Amíg hatalmas szakadék tátong a meccseken nyújtott teljesítmények között, a játékosok és az edző között – ráadásul közben a madridistáknak már hányingerük van attól, hogy a Barcelona gyűjti a trófeákat és hatalmas népszerűségnek örvend – az elnök azt fogja gondolni, hogy te vagy az utolsó mentsvára. Az egész történet alapja teljesen jól megállja a helyét: A nagyszerű csapat irányítását bízd egy nagyszerű ex-futballistára, aki megszerezte a képesítést, a tapasztalatot és legalább annyira volt harcos, mint elegáns sportoló.
Ez nagyon jól hangzik, de nézzük egy kicsit a te szemszögedből. Van valami alapvető probléma azzal, ahogy Florentino irányítja a klubot.
A játékosokat rossz szempontok alapján adják-veszik – legkevésbé futball-szempontok alapján. Bármely edző, aki Florentino Péreznek dolgozik, egy olyan elnök hóbortjainak célpontjává válik, aki saját magát egyfajta sportigazgatónak is tekinti. Ő az uralkodó, aki folyamatosan azt mondja: „Hát nem csodálatosak az új ruháim?”, miközben senki nem meri megmondani neki, hogy azok már régi göncök.
Zizou, egyszer mondtál magadról valamit, amit imádtam. „Úgy hiszem, könnyű lett volna hagyni, hogy a sok dicséret a fejembe szálljon, de ezt sosem kevertem össze a valósággal. Az pedig nem más, mint hogy vannak körülötted emberek, akik őszintén megmondják, ha elrontottál valamit, ha hülye voltál.”
„Úgy gondolom, hogy nagy butaság lett volna elhinni, hogy én vagyok a legjobb, amikor az emberek ezt mondogatták, de én ezt csak a labdarúgó életem egy újabb aspektusaként könyveltem el, sosem éreztem szükségesnek az ilyen fajta dicséretet. Én sosem szálltam el, még a világbajnokság megnyerésekor is azt mondtam magamnak: ’Ez nagyszerű, de ez nem az igazi élet!’”
Nézz egy pillanatra az intézmény élére. Mondd el! Tényleg így viselkedik Florentino? Tényleg így gondolkodik?
Egy átigazolási tilalom már az ajtón kopogtat, valami, ami ha bekövetkezik, megakadályozná, hogy a klub újjáépítse a kiegyensúlyozatlan keretét, amely a kulcsposztokon kezd kiöregedni, és két-három olyan játékoson alapul, akik állítólag már máshová vágynak. Ha rövid távon nézed, akkor teljesen mindegy, hogy mennyire tehetséges edző is vagy, rengeteg veszély fenyeget.
Persze a legtöbb „nagy” ember úgy gondolja, hogy tudja a megoldást. Sőt, hogy ő maga a megoldás. A múltadat, a futball-agyadat, a személyiségedet és a képesítéseid megszerzésénél mutatott szorgalmadat figyelembe véve minden jogod megvan ahhoz, hogy te is így gondold, ha szeretnéd.
Lehet, hogy ebben a helyzetben pontosan ugyanolyan csodálatos edző leszel, mint amilyen csodálatos játékos voltál. Én lennék a legboldogabb, ha ez így lenne, de még egy dolgot át kell gondolnod, amikor megkapod a telefonhívást „Don Florentinótól”. Ha nemet mondasz, akkor Florentino hibái (amelyek nagyon is valóságosak a bizonyítottan meglévő kvalitásai mellett) ellenállhatatlanul felerősödnek majd.
A hírverés, miszerint nem te váltod Benítezt, hamar elcsitul majd, a figyelem pedig egy sokkal általánosabb problémára irányul: „Ha Zizou nem akar a következő „vedd fel majd lökd el” típusú edző lenni Florentino alatt, akkor valami komoly gond van.”
A szurkolók, a sociók, a média, a játékosok, az igazgatók, a szponzorok… A nyomás, ami a hibás elnökre, és ami még fontosabb, a hibás sportfilozófiájára nehezedne, elviselhetetlenné válna. Egy befolyásos rádió szerint Florentino egyik legfőbb bizalmasa, José Ángel Sánchez már azt ajánlja, hogy a szokásosnál korábban, jövő nyáron tartsanak elnökválasztást.
Ezért is lehet vízválasztó ez a pillanat. Ha a Rafa-élmény végül nem válik be, akkor óriási nyilvánosságot kap a kérdés, miszerint valóban megbukott-e Florentino rezsimje. Te is segíthetsz gerjeszteni ezt a vitát, illetve hatalmas szívességet tehetsz a klubodnak. Demokratizálhatod, modernizálhatod, egyensúlyt teremthetsz benne és megadhatod neki az esélyt egy megfelelő futball-filozófiára.
Ez rajtad múlik, Zizou a bátor. Ez is olyan, mint az életed a futballpályán – ideje az okos, erőpróbát jelentő, előre gondolkodó döntést meghozni, nem csak a könnyű, magától értetődőt.
A legnagyobb tisztelettel, Graham Hunter.
