A harmincegyedik életévét holnap betöltő portugál mesterhármassal segítette 6-0-ás győzelemhez a Zinedine Zidane vezette csapatot a katalánok ellen. Góljainak száma így a bajnokságban elérte a tizenkilencet, ami eggyel több, mint ahányszor Karim Benzema betalált. Ismét egyre többször hallania kérdést: vajon mire lesz képes a nagyobb csapatok ellen?
A hétvégi mesterhármasa mindenképpen különleges volt. Mondhatjuk, hogy meglőtte a tökéletes hármast – egy gólt jobb lábbal, egyet ballal, egyet pedig fejjel szerzett. A szezonban pedig már nyolcadszor zörgette meg az Espanyol hálóját, az őszi 6-0-s győzelemkor szerzett öt gólja pedig egyenesen lenyűgöző jelenség volt.
Mindezeket figyelembe véve kiszámolhatjuk, hogy Ronaldo ebben a szezonban a góljainak 89,4 %-át a spanyol bajnoki tabella második felében lévő csapat ellen szerezte. A portugál támadó tizenhárom olyan meccsen szerepelt, amikor az alsó tízesből játszott valakivel csapata, ezeken a meccseken pedig tizenhét gólt számlál.
Ez a statisztika tetszhet mind Ronaldónak, mind a Madrid szurkolóinak, de ha az első tíz elleni teljesítményét nézzük, ebben az idényben korántsem ilyen fantasztikusak a mutatói. Kilenc top tízes csapat elleni meccsen csupán két gólja van, két győztes meccsről, a Celta Vigo (1-2) és az Eibar (0-2) ellen.
Ha a Bajnokok Ligájára is vetünk egy pillantást, a kritizálók további célpontokat találhatnak. Ronaldo a hat csoportmeccsen tizenegyszer szomorította az ellenfelet, de ebből hat gólt a papíron leggyengébb Malmö elleni két meccsen szerzett. A fentiekből pedig egy újabb érdekes számot kapunk: Ronaldo a szezonban szerzett összes góljának 46,6 %-át a Malmö és az Espanyol ellen lőtte.
A „nagy hatos” (Barcelona, Atlético Madrid, Villarreal, Athletic Bilbao, Sevilla és Valencia) ellen a portugál ász az aktuális idényben egyszer sem talált be, a habfehér alakulat pedig az ezeken a meccseken megszerezhető tizennyolc pontból csupán ötöt szedett össze.
Bár a Rafa Benítez állását megpecsételő Valencia elleni 2-2-es meccsen kiosztott egy gólpasszt, ez "csak" egy gólpassz marad. Még ha kemény szavaknak is tűnik, joggal állíthatjuk, hogy Ronaldo csődöt mondott az összes olyan meccsen ebben a szezonban, amik igazán fontosak voltak.
Természetesen nem viheti el egyedül a balhét, a felelősség másokra is hárul. Másoknak is közre kellett játszaniuk a csapat vesszőfutásában, hiszen a Madridról korántsem állíthatjuk, hogy egy emberből álló csapat lenne. Bár a legnagyobb sztár kétségkívül Ronaldo, a csapata nem lehet folyamatos kudarcra ítélve, amikor olyan nevek fociznak még mellette, mint Karim Benzema, Gareth Bale, Luka Modric, Isco és James Rodríguez, akiknek a képességeivel mindenki tisztában van.
Talán mondhatjuk, hogy Ronaldo formája kihatással volt a csapatra. Nyilvánvaló, hogy a pályán és azon kívül is ő a vezér, annak ellenére, hogy a kapitányi karszalag nem az ő karján van. Láthatjuk, hogy ha neki nincs jó napja, az valahogy hatással van a többiekre, hiszen egy alulteljesítő Ronaldót még a csapattársaknak sem lehet jó érzés látni.
A madridisták aggodalma jogos és érthető, mindannyian látjuk, hogy ami a kis csapatok ellen megy, az a fontosabb meccseken most valamiért nem akar összejönni. Természetesen könnyebb a kisebb csapatok ellen betalálni, ez érthető, márpedig ahhoz, hogy egy újabb Pichichit gyűjtsön be, nincs is másra szüksége, mint a gyengébb védelmű csapatok hálóját terhelni góljaival. Egy Barcelona vagy egy Atlético ellen ez nyilvánvalóan nehezebb.
A „nagycsapatfóbia” pedig korántsem újkeletű. Ronaldo korábban is rendre megkapta (bár általában csak az ellentábor szurkolóitól), hogy a kisebb csapatok ellen lövi a sok gólját, de akkoriban mindig elhallgattatta a kritikusait egy-egy nagyobb kaliberű góllal. Hozhatjuk példának az El Clásicókat, vagy pontosabban azt a bizonyos Valenciában rendezett kupadöntőt, amikor hosszú évek után az ő szenzációs fejese jelentette a Madridnak a Király-kupa újbóli elhódítását. Betalált a BL-döntőben is (bár a meccs már eldőlt, mikor tizenegyesből gólt szerzett), és ugyanabban a kiírásban korábban a Bayern München elleni elődöntőben is. Mesterhármasokat lőtt derbiken, és csillogott az európai porondon.
Most pedig ugyanezt a választ kéne megadnia a kritikusoknak. A hónap végén már itt is a kínálkozó alkalom az Atlético Madrid elleni városi derbin, amit a Santiago Bernabéuban rendeznek majd. A meccs remélhetőleg Ronaldo valós formájáról, és a Real Madrid bajnoki esélyeiről is képet fest majd, ezután pedig jönnek az AS Roma elleni nyolcaddöntők, majd pedig a barcelonai El Clásico.
Tavaly ilyenkor Cristiano már betalált a Barcelona elleni győztes meccsen, az Atlético ellenében, lőtt egy gólt a Villarrealnak, és egy-egy mesterhármast szerzett a Bilbao és a Celta Vigo ellen.
A különbségek mindenki számára nyilvánvalóak, de emellett azokat is lehetne sorolni, akik miatt Ronaldo ebbe a helyzetbe kerülhetett.
A nagy meccsek tehát már közelednek, a portugál pedig talán egy számára sokkal kedvesebb edző kezei alatt játszhat, de a nagycsapatfóbia még mindig előjöhet. „Zidane teljesen más ideákkal és edzési módszerekkel dolgozik” – mondta Ronaldo a vasárnapi, Espanyol elleni lehengerlő győzelmet követően. – „A játékosok jobban érzik magukat, ezen az úton kell maradnunk.”
Ronaldónak pedig főleg ezen az úton kell maradnia, a gólszerzés útján minden csapat ellen, hogy megmentse az elveszni látszó szezont a Real Madrid számára.
¡Vamos Cristiano! Hallgattasd el ismét a kritikusokat!
