A vadonatúj Jaguar F-Pace tesztelése folyik, José pedig csatlakozott hozzánk, hogy elvigye egy körre a csodajárgányt. Ha valaki éppen munkanélküli edzőként tengeti napjait, és el szeretne menekülni a tömeg és a sajtó állandó zaklatása elől, az Északi-sarkkör éppen megfelelő hely ehhez. Egyre erősödőben van az a pletyka, miszerint José a Manchester Unitednél köt ki, ezzel pedig egy régi ellenségével találhatja szembe magát, hiszen Pep Guardiola már biztosan átveszi Manuel Pellegrini helyét a városi rivális Manchester City padján nyártól.
Ez lesz az első interjúja, mióta menesztették a Chelsea-től. Figyelmeztetnek is, hogy ha túlságosan diszkrét kérdéseket teszek fel neki, a válasz egy meglehetősen hosszú portugál mondatban fog elhangozni. Viszont nem tehetek mást, a jövőjét még mindig homály fedi, az emberek pedig kíváncsiak mindenre. Emellett pedig itt van ez a csodaautó, a Jaguar F-Pace, mi pedig a világ egy távoli pontján vagyunk egy jéggel beborított, meseszép vidéken. „Nézd a tájat!” – mondja Mourinho. – „A labdarúgás világában ezrek mozognak, én pedig mindig a legnagyobb városokba utazok a csapataimmal. Ez a hely pedig üres és végtelen, de pont ezért imádom. Tudom, hogy hideg van, és szerintem pár óra alatt halálra fagynék idekint, de ez egy csodálatos táj. Nagyszerű élmény. Főleg egy olyan embernek, mint én, aki zsibongásban éli a mindennapjait.”
Csapatunk munkája addig nem kezdődhet meg, míg a jég vastagsága el nem éri az ötven centimétert. A munka fárasztóan ismétlődő lesz. Van itt nekünk azonban egy teljesen új, elektronikus alvázrendszer (ADSR) is, amit ki kell próbálnunk, és amely nagyban segíti a tapadást, még az ilyen csúszós utakon is, mint itt. Ha pedig mindent alaphelyzetbe állítunk, a világ talán legsportosabb szabadidő-autóját láthatjuk magunk előtt.
Mourinho egy finn raliversenyzőtől, Tommi Karrinahótól kapja az instrukciókat, aki szemmel láthatóan lelkes és meglepett is, amiért ezúttal neki kell „edzenie” a világ egyik legismertebb, és talán az egyik legjobb edzőjét. Munka közben talán nyersnek és kellemetlen embernek gondolhatjuk Mourinhót, de Tommi más véleményen van. „Nagyon értelmes ember” – mondja. – „Magabiztos, de óvatos, figyel mindenre, amit mondok neki. Mindig figyelem, hogy az emberek megértik-e, amit mondok nekik; ebben az esetben egyértelműen látszik, hogy ő igen. A következő lépés, hogy arra sarkalljuk, lépje át a határokat, nyomja neki!”
„Az autó tökéletesen reagál minden szituációban” – elemzi Mourinho. – „Tényleg tetszik, nagyon stabil." Egy Jaguar F-Type, egy Range Rover, egy Ferrari 612 Scaglietti és egy Aston Martin Rapide is José tulajdona, mégsem tartja magát mániákus autógyűjtőnek. Bevallása szerint viszont igazi „angolmániás”, mindig álmodozott egy Jaguarról, és amikor leülünk az interjúhoz, hogy a fociról is beszéljünk, a média által előszeretettel arrogánsnak hívott portugál teljesen megváltozik.
Hatalmas rajongója vagy Londonnak. Miért?
Amikor a gyerekeim kisebbek voltak, sokat költöztünk, mindig más és más országba, ahogy én váltogattam a csapataimat. De egy idő után állandóságra volt szükségük, ezért három évvel ezelőtt visszaköltöztünk Londonba, és én is itt építem tovább azóta a karrieremet. Fantasztikus város, nagyon szeretek ott élni, a gyerekeimnek ideális hely a tanuláshoz, és ahhoz, hogy megtalálják, mi is érdekli őket igazán. Londonban mindig együtt van a család.
Szóval Londonban maradsz?
Jelenleg nincs munkám, és mivel a futball egy állandóan változó világ, nem tudom, az élet merre visz tovább. De biztos, hogy a család Angliában és azon belül Londonban marad. Ez teljesen biztos. Mindezek ellenére én készen állok a költözésre. Mindent figyelembe véve, úgy érzem, mennem kell Londonból, mert az itteni klubokat elnézve… Mennem kell.
Ez nagyon jó dolog, hogy gondolsz a családodra is, mikor döntesz. MI az, ami még befolyásol ilyenkor, ami motivál?
Ismerem az angol, a spanyol és az olasz futballt is, hármat a világ topligái közül. Mindig is mondtam, hogy nekem versenyhelyzetre van szükségem, olyan versenyre, ahol minden héten bizonyítani kell. Spanyolországban két meccsem volt évente, a Real-Barca és a Barca-Real, azokon kívül általában unalmas volt: 4-0, 5-0, 5-1, 6-1…
Szóval már túl könnyű volt?
A meccseket néha könnyű megnyerni, nem úgy a bajnokságot, hiszen ott egy ellenfél, amely mindig nyer, nyer és nyer, amikor te is nyersz. Két óriási szörnyeteg csatája volt az. A végén 100 ponttal nyertem bajnokságot, majd 91-gyel veszítettem egyet. Eközben Angliában 75 vagy még kevesebb pontja van a végső győztesnek. Nekem kiélezett versenyre van szükségem.
Élvezed a szabadságot, amit most élsz meg?
Nem különösképpen. Mindenem megvan egyszerre, amit szeretek: a családom, a barátaim, a nyugodt életem, a foci… Minden megvan egyszerre, és egyikről sem akarok lemondani. Ahhoz, hog teljesen boldog legyek, ez mind egyszerre kell nekem. Ez a természetes habitusom, ilyen vagyok. Mióta az eszemet tudom, csak dolgozok. Edzőként pontosan 2000 óta. 2007-ben, amikor először küldtek el a Chelsea-től, volt pár hónap szabadságom, most pedig csupán a második alkalom jött el az életemben, amikor megpihenek egy kicsit az elmúlt tizenhat évben, szóval a helyzet nem olyan drámai. Egészen biztos, hogy nemsokára visszatérek.
Hogyan reagálsz a nyomásra?
Nehéz dolog magánéletet élni, amíg ide nem jövök kikapcsolódni. De a futball nem jelent nyomást nekem. A foci egy kiváltság. Könnyű dolog valami olyasmiben helytállni, amit nagyon szeret az ember. Ezért nem értem, amikor játékosok azt mondják, hogy nem élvezik azt az életet, ami egy profi focistáé. ez egy olyan munka, amit iszonyúan jól megfizetnek, miközben azt éled, amiről gyerekként álmodtál. Azt hiszem egy kilencven perces meccs azok számára jelent nyomást inkább, akik értünk rajonganak, akik kívülállók. Ezért van néha konfliktusom azokkal, akik nem osztják ezeket a nézeteimet. Benne vagyunk egy sportban, ahol versenyzünk, ahol nyerni akarunk, utálunk veszíteni, ha egyszer nyerünk, másodszor is akarunk… Ha pedig valaki elfáradt, hazamehet, és átadhatja a helyét másnak.
Melyik a nehezebb, először nyerni valamit, vagy megismételni a sikert?
Ez attól függ. Mindig azt mondom, hogy az embernek új kihívásokra van szüksége, de ennek több módja is van. Például, ha egy győztes klubnál vagy, és újra nyerni akarsz, meg kell ingatni a győzteseket. Kétségeket kell ébreszteni bennük, új játékosokat hozni melléjük, nem szabad, hogy elnyújtózva élvezzék a siker fényét. Van egy tendencia, amikor a játékosok mindig visszavonulnak a komfort zónájukba, erre pedig reagálni kell. Meg kell értetni velük, hogy attól még, hogy egyszer nyertek, nem biztos, hogy következőre is fognak. Ez pedig nem könnyű dolog.
Mindent megtanultál, ami megtanulható a fociról?
Neeem, dehogyis! Még mindig tanulnom kell. Még a futball világában is, ahol pedig már járatos vagyok. Sohasem leszek tökéletes, mindig lesznek új dolgok, amiket meg kell tanulnom. Ez így van a munkámban és a magánéletemben is. Az emberek nem gondolják rólam, hogy szerény vagyok, pedig igen. Mindig készen állok, hogy azoktól tanuljak, akik többet tudnak nálam.
