El Clásico: Taktikai elemzés

Om Arvind, a managingmadrid.com elemzője górcső alá vette a tegnapi El Clásicót, és lépésről-lépésre elemzi, miként zajlott le a 90 perc és milyen kulcsmomentumok vezettek a végül nagyon izgalmas végkimenetelhez, ahol a Real Madrid legyőzte a hazai pályán játszó Barcelona együttesét.

A Real Madrid idegesen kezdett

A legutóbbi Clasicón történt 4-0-ás verés még mindig élénken ott volt a klub emlékezetében, ezért megbocsájtható Zidane-nak, hogy óvatosságra intette a sajátjait, de a mérkőzés első 25 percében túlságosan is óvatosak voltak. A Madrid az első másodperctől kezdve megtagadta a Barcelona térfelén való letámadást, a félpályától nem messze húzta meg a védelmi vonalát. Ronaldo, Benzema és Bale a passzsávokat zárta, amíg Modric, Kroos és Casemiro a barcelonai középpályások (mint Busquets esetében, akit mindig őrzött valaki) és csatárok sarkában jártak. A formáció alapvetően egy defenzív 4-5-1 volt, azzal a céllal, hogy a középpálya közepén megakadályozza a Barcelona áthaladását. Ez jól is működött, de a Real Madrid túl konzervatív volt, még egy ellentámadást sem tudtak végigvezetni, amíg Ronaldo a pálya közepén el nem kérte a labdát és egyedül vezette a komplett Barcelona védelemre valamikor a 9. percben (kirúgással végződött, ez volt az első Real támadás). De az ehhez hasonló futásokból nem tudott profitálni a Madrid, mivel a BBC el volt szigetelve és a Barcelona nyomása megfojtott minden passzkísérletet a középpályáról. Kroos intenzívebb letámadásra buzdította a csapattársait a 13. percben, ami egy kicsit bátrabb játékhoz vezetett, miközben Johan Cruyff tiszteletére szólt a tapsvihar a 14. pertől. Amit követően aztán Modric indított kontratámadást Bale vezetésével, de ez csak egy kivételes momentum volt, a Madrid továbbra is szenvedett támadásépítésben.

De ami talán még ennél is aggasztóbb, hogy a Madrid erőtlen játéka ellenére a Barcelona miképp végezte a dolgát a Madrid védelmi vonala ellen.

Suárez kimozog a Madrid középső védői gyűrűjéből, teret nyitva maga mögött a Barcelona többi támadói számára, hogy kihasználják a lehetőséget középen.

Suárez mozgása magával vonszolta a Madrid középső védelmét, messze az eredeti pozíciójuktól, lehetővé téve így a Barcelona számára, hogy középen támadhasson, amely során aztán kontrollálni tudja a játékot egy kényszerítővel vagy pedig a szélen csatlakozó támadókkal. Úgy tűnt, hogy a Barcelona megtalálta a Madrid gyengeségét, amikor a habfehérek elcsúsztak a pozíciókkal. A mérkőzés első periódusában gyakran került a labda Modric, Kroos és Casemiro mögé és túl sokszor kellet veszélyes szituációban labdát szereznie Pepének és Ramos-nak. Ezt a tátongó lyukat a Madrid védekezésében a Barca egyre jobban kezdte kihasználni, de aztán valami megváltozott. Egy ellentámadás során Ronaldo kapta a labdát az ellenfél jobb szárnyán, a bemutatott néhány briliáns trükk lehetővé tette, hogy lerázza emberét és a Madrid első kapura lövését produkálja. Úgy tűnt, ez hitet adott a csapat többi tagjának a félidőből hátralévő időre és a Madrid hirtelen kibújt a kagylójából.

A Real Madrid taktikai változtatása kizökkentette a Barcelonát a ritmusból

Ronaldo lövése után a Madrid szórványos nyomásba kezdett, amelyet körültekintő módon a megfelelő pillanatokban Modric és Kroos indított, figyelve arra, hogy ne hagyjanak területet maguk mögött. Ez a taktikai váltás, amely valószínűleg Zidane jelzésére történt, nagyon zavarta a Barcelonát, minthogy innentől a Madrid fenyegető kontratámadásaival is számolni kellett. Az időszakos letámadás a Madrid hátsó alakzatának is lehetőséget adott a magabiztosság visszaszerzésére, akik kiválóan oldották meg az egy az egy elleni szituációkat az MSN ellen, kritikus labdaszerzéseket bemutatva. A lestaktika is egyre jobban működött, Luis Suárezt többszor állították meg így kulcsmomentumban.

A Real Madrid elkezdett hatékonyabban játszani a széleken. A játékosok elkezdték okosan használni a labdát, azonnal indították Bale-t  szélen, amikor csak lehetőség volt rá. Marcelo gondoskodott róla, hogy Ronaldo hatékonyan tudjon támadni, és hamarosan világossá vált, hogy a Madrid villámgyors szélsői megfogták a Barcelona középső védelmét. Ronaldo időközben belelendült, a mérkőzésen három – azaz legtöbb – sikeres cselsorozatnál és két szerelésnél járt. Véget ért az első 45 perc, Zidane-nak pedig tudnia kellett, hogy még mindig sok a tennivaló. A BBC mindössze 45 passzt jegyzett egymás között, és mind az öt kapura lövés tőlük származott. A BBC még mindig túlságosan izolálva volt, és a Madrid rájuk hagyta, hogy oldják meg a támadójátékot. A probléma egyik oka, hogy Benzema nem volt a legjobb formában. A szokásos veszélyes visszalépései hiányoztak, hanyagul bánt a labdával, négy rossz passza is volt az első félidőben és elszalasztotta azt a ragyogó lehetőséget a vezetés megszerzésére. De ez egy olyan momentum volt, ami remény adott Zidane-nak a második félidőre. A Barcelona játéka csikorgott, a  hatékony betöréseik eltűntek, csak a hosszú indítások és az oldalpasszok jöttek. A mérkőzés ott volt a Madrid számára, és a fiúk végül meg is csinálták (a legvégén).

A Real Madrid tökéletesítette a kontratámadásait a második félidőben

A második félidő nagyon ijesztően kezdődőtt a Real Madrid számára, amikor Pepe kirohant és elveszítette a labdát, amivel a Barcelona lehetőséghez jutott. De ezen lélegzetelállító pillanat után a Madrid valahogy visszajött és elkezdte hatékonyan használni a széleket, Ronaldo Rakiticnek okozott egyre több problémát, Casemiro pedig két kontratámadást indított. De a madridiak még éppen, hogy csak kezdtek bemelegedni, mivel Benzema és Ronaldo még mindig túlságosan elszigetelve játszott, és nem túl hatékonyan bonyolították a támadásaikat. Ezt kihasználva a Barcelona újra nyomni kezdett, és ahogy az első félidőben Ronaldo lövésénél a vendégeknél, úgy az 54. percben Messi emelése után – amelyet Navas briliáns mozdulattal védett – visszatért a hit a Barcelonába. Mindössze egy perccel később, Piqué szerzett gólt egy szöglet után, miután könnyedén hagyta faképnél Pepét (aki nagyon rossz védekezést mutatott ekkor be), és ezzel idegesített fel minden egyes Real Madrid szurkolót a bolygón. Úgy értem, az még elmegy, hogy az MSN gólt szerez, de Piqué?!! Miért Piqué?!!

Szerencsére a bekapott gól ösztönzőleg hatott hatott a Madridra és magasabb sebességbe kapcsoltak – az egyenlítő gól érkezett is 8 perc múlva. Marcelo indította az ellentámadást egy gyönyörű megindulással a szélen, a védőket egymás után hagyta le, amikor pedig felnézett, hogy lőjön-e, végül kitolta Kroos-nak, akinek beadása irányt változtatott és elég nehéz helyzetben került Benzema elé. De anélkül, hogy egy verejtéket is hullajtott volna, Benzema akrobatikus mozdulattal a levegőbe emelkedett és egy elképesztő ollózó mozdulattal intette csendre a Camp Nou közönségét. Ettől kezdve a Madrid volt a domináns erő a pályán.

XXX, Ronaldót kicsit előre tolva és a BBC-t szabadon engedve a kíméletlen kontratámadások jöttek egymás után. Eltekintve attól az egyszeri hibától amit a Real Madrid vétett (Benzema labdája Suáreznek egy szörnyű pillanat volt), a Barcelona nem nagyon jelentett fenyegetést. A dolgok még jobbra fordultak a Madrid számára, amikor a sikerre egyre éhesebb Jesé jött Benzema helyére a 78. percben (a gólt leszámítva a francia gyengén játszott, és nem volt képes megtestesíteni a Real Madrid támadójátékát). Alig néhány perccel később Marcelo vezérletével egy újabb ellentámadás indult, Ronaldo pedig remek lehetőséget teremtett, amikor okosan átfordította a labdát Bale-nek, aki Jordi Albát a levegőben megverve gólt szerzett, de a játékvezető rossz döntése nyomán érvénytelenítették a gólt – a bíró szerint a pöttöm védővel szemben szabálytalankodtak. De a Real Madrid továbbra is nyomott és nyomott, Ronaldo kis híján hálószaggató gólt szerzett, de végül csak kapufáig jutott. Aztán Bale átbökött egy labdát Claudio Bravo lábai között, de Alba tisztázni tudott. Úgy tűnt, elkerülhetetlen, hogy a Real Madrid gólt szerezzen, azonban előbb egy másik elkerülhetetlen dolog történt.

Ramos hirtelen rácsúszott Suárezre, aki úgy ’megfejte’ ezt a lehetőséget, ahogy csak tudta, így a játékvezetőnek nem volt más választása, mint hogy leküldje a fehérek kapitányát a pályáról a 83. percben. De ha azt gondolták, hogy ez a momentum megöli a Real Madridot, akkor nagyot tévedtek. Egy perccel később Carvajal nyargalt fel a pálya közepén, váltott Jesével, aki Bale elé tette a labdát, a walesi keresztlabdája pedig Ronaldót kereste. A koncentráció minimális elvesztése nélkül Ronaldo briliáns módon vette le a labdát mellel, és elpasszolta a labdát Claudio Bravo lábai között. Ez a labdarúgás merő ragyogása volt, amiben mindenki részt vett, és a fújolás hirtelen nagy csendbe fordult át, amikor Ronaldo átvette a labdát. ’Calma, calma, Barcelona szurkolók, a kedvenc játékosotok itt Ronaldo.’

A Barcelona tehetetlen volt a széleken

A hazaiak taktikájában felfedezhettünk néhány problémát. Míg a Real Madridnál Ronaldótól Pepéig mindenki fegyelmezetten védekezett, addig az MSN tagjai elfelejtettek eleget tenni ennek a kötelezettségüknek. Vessünk egy pillantást a hazaiak szélső teljesítményére.

Először is, Messi folyamatosan a pálya közepén volt, amely a Barcelona támadásépítésének szempontjából haszontalannak bizonyult. Az argentin destabilizálta csapatának alakzatát, hiszem míg elhagyta a jobb oldalt, addig a területe teljesen nyitott maradt Cristiano Ronaldo számára. Emellett Dani Alves folyamatosan feltolva, az ellenfél térfelén játszott (ez látható a hőtérképen is), így Ronaldo teljesen tisztán kaphatta az esetek többségében a labdát.

Messi pozícionálása azonban nem csak a Barcelona védekezésének ártott. Mivel behúzódott középre, így nem tudott segíteni a folyamatosan felfutó Alvesnek a jobb oldalon, így teljesen leszűkítette csapata offenzíváit, amelyek ennek hatására a pálya közepére koncentrálódtak.

Messi középre húzódása, valamint a Real Madrid játékosainak helyezkedése azt eredményezte, hogy a pálya közepe túlzsúfolttá vált, ráadásul az argentin nyakán folyamatosan ott lihegett Casemiro is. Mindent összevetve, nem volt túl jó estéje az ötszörös aranylabdásnak. Nem tudni, hogy Messi maga döntött úgy, hogy a szélső játék helyett középre húzódik, vagy Enrique kérésére tette ezt, de a mérkőzés utáni nyilatkozatokat olvasva úgy tűnik, hogy az előbbi.

Ne hagyjuk azonban veszni Neymar és Jordi Alba érdemeit sem! Utóbbi Alveshez hasonlóan szintén nagyon feltolva játszott, így legtöbbször csak két embere maradt hátul a hazaiaknak. A spanyol helyezkedése totális autonómiát biztosított Bale számára a jobb oldalon, amit csak súlyosbított Neymar védekező teljesítményének teljes hiánya. Ebből jól látszik, hogy Gareth és Cristiano fegyelmezettsége hogyan törhette meg a Barcelona csapatát…

Casemiro, a meccs legjobbja

Igaz, hogy csak most érkeztünk el idáig, de Casemiro lenyűgöző volt. Az első félidőben a helyezkedését tekintve kissé megilletődöttnek tűnt, de nem volt különb a csapat többi tagjánál ebben a tekintetben. Az első játékrészben öt alkalommal szerzett labdát, Ronaldo és Bale mellett a legerősebb performanszt nyújtotta. A második 45 percben azonban egy teljesen más szintre emelte játékát. Az, hogy Zidane a pálya közepére koncentrálta a Barcelona játékát, abszolút a brazil malmára hajtotta a vizet. Casemiro testi erejét kihasználva többször is labdát szerzett Messitől és a hazai támadóktól. Azt kell mondani, hogy középen egyszerűen nem volt út a Barcelona előtt a vendégek kapujáig, mert a brazil úgy funkcionált, mint egy téglafal. Ez lehetővé tette, hogy a Real Madrid könnyedén labdát szerezzen, a két szervező, Modric és Kroos pedig egyből tehették a labdát valamelyik szélre, Ronaldónak és Bale-nek (ez látható a lenti két ábrán). Casemiro szemet gyönyörködtető 11 szereléssel, egy tisztázással és két blokkolt lövéssel fejezte be a mérkőzést. Ezzel igazolta Zidane döntését és bebetonozta magát a középpályára minden olyan szerkezetben, amellyel a Real Madrid a jövőben a kontratámadásokra szeretne építeni.

Cristiano Ronaldo és Gareth Bale zseniális játéka

Végül meg kell említeni a világ egyik legjobb szélsőpárosát. A középpálya szíve és finomsága mellett a győzelem nem lett volna kivitelezhető a walesi szélső és a portugál csillag fegyelmezett játéka nélkül, emellett ráadásul valamelyikük minden egyes támadásunk aktív szereplője volt.

Ahogy fent is látható, Kroos és Modric a szélekre összpontosított a passzok során, ezzel pedig jó döntést hoztak, minden egyes támadó jellegű átadásuk valamelyik szélre koncentrálódott. Ez némileg nyomást helyezett Ronaldóra és Bale-re, akik Benzema gyengébb formájának köszönhetően a két szélső védőtől, Carvajaltól és Marcelótól kapták a legnagyobb támogatást. A két gigásznak az esetek többségében önállóan kellett kitalálnia, hogy mégis mit kezdjenek a labdával, ami nem csak fárasztó, de technikailag igen bonyolult feladat is. Cristiano és Bale azonban könnyedén megoldották a feladatot, sebességükkel és találékonyságukkal (utóbbi elsősorban Ronaldóra igaz) meglehetősen megkínozták a Barcelona szélső védőit. Mindez a végén kifizetődött, Bale gólpasszából Ronaldo megszerezte a győztes gólt, amely segítségével a 10 emberrel játszó Real Madrid kivégezte a Barcelónát.

Fontos kiemelni azt a kevésbé észrevehető, de annál fontosabb munkát, amelyet Bale és Cristiano a labda nélkül végeztek a védekezésben. Folyamatosan próbálták elvágni a Barcelona passzsávjait, ezzel megakadályozva a hazai támadásokat a két szélről. Ez volt az alapja annak a tematikának, amellyel Zidane a pálya közepére terelte a Barcelona labdajáratását, így a hazaiaknak nem volt elég területe a sokpasszos játékhoz. Előfordult azonban, hogy mégis kikerült a szélre a játékszer, ám ilyenkor Gareth és Ronaldo is hátra sietett segíteni, amelyre a legjobb példa a 40. percben esett meg, amikor Ronaldo példásan követte Jordi Albát egészen Navas kapujáig és harcolt ki szabadrúgást a spanyollal szemben. Nagyszerű volt látni ezt a felelősségvállalást, amely bebizonyította, hogy miért is játszott óriási szerepet a két szélső a Real Madrid győzelmében.

Forrás: managingmadrid.com
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK