2017. augusztus 18., péntek

Arbeloa: Ahová tartok, ott sosem leszek annyira boldog, mint itt voltam

  • Prince , T.C. Zoltán (Randy R.)
  • 2016.05.07. 13:13
Álvaro Arbeloa holnap utoljára fut ki a Bernabéu gyepére. A pályán és azon kívül megvívott millió csata után a „Spártai” élete legnehezebb küzdelme előtt áll: búcsút mondani. Egy olyan álomból kell felébrednie, amely gyerekkorában kezdődött, amikor még szurkolóként segítette a csapatot. Azóta mindent megnyert, amit lehetett, de mindennél fontosabb, hogy megszerezte a szurkolók szeretetét, akik a klub iránti elkötelezettsége, a klub értékeinek védelme miatt mindig is közülük valónak tekintették. Ahogyan Arbeloa fogalmazott: „Együtt hajtunk, együtt halunk”.

Elérkezett az utolsó mérkőzése a Madriddal a Bernabéuban, hogyan éli meg?
Hát, őszinte leszek, nem akartam ezen gondolkozni. Bár igaz, hogy amikor tegnap felkeltem, és láttam a Marca oldalain a búcsúzásomról szóló riportot és a közösségi médián megjelent üzeneteket, azért mégis csak elgyengül és libabőrös lesz az ember. Látod, hogy hamarosan elérkezik ez a különleges nap. De mindeddig nem akartam ezen gondolkozni.

A szomorúság és a boldogság vegyül benne, vagy most elsősorban a búcsú fájdalmát érzi?
A szomorúság és a melankólia, mert tudod, hogy az életed legszebb időszakát hagyod magad mögött. Mert tudod, hogy ahová tartasz, ott sosem leszel olyan boldog, mint itt voltál, és mert tudod, hogy ennek a napnak egyszer el kellett jönnie. Örülök annak, hogy lehetőségem van elköszönni a szurkolóktól és a klubtól. Ez a legfontosabb.

Már hosszú ideje gondolkozik a távozásán?
Igyekeztem ezt elkerülni. Most, hogy megtörténnek ezek a dolgok, nyilván igyekszel felfogni őket. Most már egy kicsit izgatottabb vagyok.

Volt ideje gondolkozni azon, hogy mit szeretne csinálni a Bernabéutól való búcsúján?
Először is szeretném megnyerni a mérkőzést, hogy továbbra is küzdelemben legyünk a bajnoki címért. Utána, amikor a mérkőzésnek már vége, szívesen bemennék a kezdőkörbe, ahonnan elbúcsúznék a szurkolóktól, és köszönetet mondanék azért, hogy ennyire szeretnek. Engem ez tenne boldoggá.

Készen áll megkönnyezni a búcsúját?
Nem állok rá készen, és nincsen tervben, de ha könnyezni fogok, akkor az a boldogság miatt lesz, ez nem kérdés. Mindig is olyan ember voltam, aki meglehetősen elrejtette az érzelmeit – meglátjuk, hogy most sikerül-e.

A történelem legérzelmesebb spártaiját fogjuk látni?
[Nevet.] Igen, egy olyan pillanat lesz, amely sok érzelmet fog kiváltani, amelyeket nehéz kezelni. De bízom benne, hogy minden nagyon természetes lesz.

Mit jelent Arbeloa számára befejezni a madridi kalandját? Ez a pályafutása legnehezebb pillanatainak az egyike?
Boldog vagy, hogy hét évet itt tölthettél. Biztos vagyok benne, hogy volt olyan pillanat, amikor azt gondoltam, hogy sosem lehetnék ennyi időt ennél a klubnál. Büszkeséggel tölt el, ha visszatekintek.  Ez egy szomorú pillanat, mert sosem könnyű elhagyni a Madridot, de visszatekintve elégedett és büszke vagyok. Boldog évek vannak mögöttem, az életem legszebb időszakát töltöttem itt.

Úgy távozik, hogy mindent megnyert? Ez egy kiváltság?
Természetesen. Már önmagában a Madridban játszani egy kiváltság, valószínűleg a legnagyobb, amely egy labdarúgónak megadathat. Számomra ez volt a maximum: a Madridban játszani, minden nap a Valdebebasban edzeni. A boldogságom egyik fő forrása volt nap mint nap magamra ölteni a mezt, és az a hatalmas szerencse, hogy még kupákat is nyertem, csak ezen felül van. Ezen kívül mindig is élveztem az edzőim támogatását, Pellegrinitől az általam nagyon tisztelt és kedvelt Mourinhón, valamint Carlón és Rafán keresztül egészen a gyerekkori példaképemig, Zidane-ig. És természetesen kiváltság volt az is, hogy minden nap együtt dolgozhattam a világ legjobb játékosaival. Sok kupát nyertem, de semmi sem mérhető ahhoz a boldogsághoz, hogy nap mint nap a Real Madrid játékosának érezheted magadat.

Sokat beszélünk a búcsújáról. Elképzelhetetlen, hogy hosszabbítson, vagy a remény hal meg utoljára?
Igen, nehezen elképzelhető, mert szeretném magamat hasznosnak érezni, viszont sok olyan pillanat volt az idei szezonban, amikor szerettem volna főszereplő lenni a pályán, de ez nem történhetett meg. Egy játékosnak nem a múltja miatt kell a Madridban lenni, hanem azért, amit a jövőben nyújtani képes a klubnak. Ez a búcsú pillanata, és szerintem ezt a megfelelő időben mondom ki.

Sok madridista szerint a Real Madridból hiányozni fog valami az ő „Spártaijuk” nélkül. Kulcsfontosságú szerepe volt az öltözőben?
A csapattársaim remek örökösök lesznek. A madridizmusnak olyan védelmezőiről beszélünk, mint Ramos, Casemiro, Carvajal, Nacho… És olyan játékosokról is, akik kívülről érkeztek, és nagy madridistává váltak, mint például Modric, aki az első napja óta szereti és védelmezi a klubot. Szerintem ugyanúgy fogják védelmezni a Madridot, ahogyan azt én tettem.

Mit szeretne mondani a madridistáknak?
Szeretnék köszönetet mondani azért a szeretetért, amelyet az irányomba és a családom irányába mutattak. Örökké az adósuk vagyok. És arra kérem őket, hogy védelmezzék a klub címerét mindenekfelett, és mindig buzdítsák a „Blancókat”, a mieinket.

Hogyan szeretné – vagy tetszene – hogy emlékezzenek Arbeloára?
Úgy, mint egy szurkolóra, aki sok évvel ezelőtt került közéjük, aki már akkor a lelátóról nézte a mérkőzéseket, és akinek megadatott, hogy a pályára lépjen és onnan is segítse a Real Madridot. Egy vagyok közülük.

Nem tudom, hogy a pályán belül vagy azon kívül védelmezte jobban a Madridot. Mondhatjuk úgy is, hogy sosem ért véget a játék, mindig készen állt a klub érdekeit óvni?
Nagyon elégedett vagyok azzal, amit a pályán mutattam, és azzal, hogy sok fontos mérkőzésen fontos szerepet vállalhattam. A pályán kívül azt tettem, amit a Real Madrid bármely játékosának meg kellene tennie.

A madridizmus egyik jelképévé vált. Most, hogy távozik, a keretből kiben látja az „új Arbeloát”, aki az utánpótlást képviseli, és fontos szerepet képes betölteni az öltözőben is?
Nem tudom, hogy valóban erről van-e szó. Az biztos, hogy sok szurkoló magát látja bennem, mert azt teszem, amit ők: védelmezem a klubot. Ők a maguk módján, én a magam módján. Az igaz, hogy én több figyelmet kapok, de a szurkolók érzik, hogy meghallgatom őket, és hogy az ő érdekeiket szolgálom.

Szükség van egy olyan személyre, aki nagyobb vehemenciával védi a klubot?
Butragueno nagyon jól végzi a munkáját, nagyon kifinomultan fogalmaz. De igaz, hogy a Madriddal kimondottan keményen bánnak: van egy mérce a Madridnak, és egy másik a világ többi részének –szerintem ez az, ami a legjobban fáj a szurkolóknak. Olykor valóban hiányzik valaki, aki felemeli a hangját, aki fellép ezekkel az igazságtalanságokkal szemben, és aki megmutatja a világnak, hogy hogyan is bánnak a klubbal. Igen, szerintem ez egy olyan dolog, amit hiányolnak a madridisták.

Egy tüske marad, hogy nem lehetett a Madrid kapitánya?
Nem, dehogyis. Nagy megtiszteltetés lett volna, de sok játékostársam van, akik megérdemlik a karszalagot.

Melyik a legkedvesebb emléke a madridi időszakból?
Sokat választhatnék... Ugyanakkor a folyamatos győzelmi kényszer miatt, melynek lehetetlen megfelelni, több volt a kemény, nehéz nap, mint a boldogan eltöltött pillanat.

Megbánt bármit is?
Szerintem az nem vezet sehova. Nem tudom, nekem tiszta a lelkiismeretem. Ha előlről kezdhetném, nem változtatnék semmit.

„Együtt hajtunk, együtt halunk”. Ez volt a mottója a Real Madridban.
Nos, ez egyféleképpen az elkötelezettséget fejezi ki, azt, hogy együtt erősebbek vagyunk, a siker mindenkié.

Mourinho nagy befolyással volt Önre? Miben változott az ő edzősködése alatt?
A média terén igen, a sajtó azóta teljesen másképp kezel engem. Azonban Mourinho nemcsak a labdarúgás szempontjából, hanem személyes téren is sokat segített. Nem félni kimondani azt, amit gondolsz, nem félni megvédeni a klubot, ezt az örökséget hagyta nekem, és ezért mindig hálás voltam. Igaz, hogy az nem a legjobb, amikor lejárató módon nyilvánul meg, de legalább tiszta a lelkiismeretem, mert tudom, hogy jót cselekedtem.

Mourinhónak melyik mondata maradt meg Önben leginkább?
Azt mondta, ’a pályán meghalni becses dolog, az üres beszéd nem az’. Ez nagyon jól reflektálja a személyiségét és azt, hogy mit jelentett neki a Real Madrid és a futball.

Mit fűzne hozzá a közösségi médiában mutatott tevékenységéhez?
Úgy gondolom, az emberek egy olyan Arbeloát láttak, aki megvédi a klubját, annak ellenére, hogy milyen következményekkel járt ez számomra. Csak azt tettem, amit kellett, a csapatot védtem mindenek felett.

Mi volt a legszebb dolog, amit a társai mondtak ezekben a Ön számára különleges napokban, a Madridtól való búcsú közelségében?
Mindenki arra biztatott, hogy még maradjak. Kiváló csapattársaim vannak, nagyon jól bántak velem.

Az összes galaktikussal volt alkalma együtt játszani. Ki nyűgözte le leginkább?
Hihetetlen érzés volt. Raúllal, Zidane-nal, Ronaldóval, Roberto Carlosszal, Figóval együtt játszani… 20 évesen még a tévében néztem őket. Később, Florentino második mandátuma alatt jött Cristiano, Karim és Kaká, a világ legjobb játékosai. Egy igazi kiváltság és egy nagy kihívás volt a legjobbakkal edzeni. Számomra ez felér egy bajnoki címmel. Nézed őket, és csak annyit tudsz kérdezni: ’Hogy lehet ilyen jól futballozni?’. Tátott szájjal maradsz.

Milyen közeli jövő vár Arbeloára? Szeretne még futballozni?
Természetesen szeretném folytatni a labdarúgást. Nagyon kötődöm ehhez. Örömmel edzek és játszom, és addig fogom folytatni, amíg a testem bírja. Egyelőre szeretnék fejben a Real Madrid mellett maradni a döntőig. Nem tudok semmit arról, hol fogok játszani a következő évben.

A Madridtól való búcsúja hatalmas lehet egy duplázással, ha a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját is megnyernék.
Egy valóra vált álom lenne. Megnyerni a Tizenegyediket az Atlético ellen… Ennél jobbat nem tudnék elképzelni. Azonban igaz, hogy gigantikus kihívás előtt állunk: egy olyan ellenfélről beszélünk, aki a legjobb momentumában van, és jelenleg lehet, hogy Európa legerősebb csapata. Nemcsak tökéletes, hanem az életünk meccsét kell játsszuk, ha nyerni akarunk.

Az öltöző hisz a duplázásban, vagy mindenki csak Milanóra összpontosít?
Már beszéltünk arról, mennyire fontos, hogy megnyerjük a bajnokság hátralevő két mérkőzését, de ennyi. Mi csak tesszük a dolgunkat, és majd meglátjuk, mi történik. Tudjuk, hogy a bajnokságban most bármi megtörténhet.

Hogyan áll hozzá a csapat egy új döntőhöz az Atlético ellen?
Tudjuk, hogy egy nagy akadály áll előttünk. A legjobbat kell kihoznunk magunkból. Ők nagyon magabiztosak, a bajnokságban is előttünk vannak, továbbá idén nálunk is több pénzt költöttek a csapat erősítésére. Úgy gondolom, sok okuk van, hogy esélyesként tekintsenek magukra, ez pedig nekünk ad sok okot arra, hogy tudjuk: mindent meg kell tennünk a győzelemért.

Előnyt ad az, hogy Lisszabonban győztek?
Remélem, hogy igen. Talán ők feszültebbek lesznek, mert nehéz lehet még egy döntőt elveszíteni a Real ellen. Ugyanakkor ők is biztosak abban, hogy mi küzdeni fogunk az utolsó percig. Ez komplikált nekik, valószínűleg nem minket akartak ellenfélnek a döntőbe.

Úgy tűnik, az Atlético jobban teljesít a Real Madrid ellen, az európai ligák kivételével.
Igaz, Lisszabon óta több meccset nyertek ellenük, de a fontosabb mérkőzéseken mi győzedelmeskedtünk. Eszembe jut Chicarito gólja… Azonban tudjuk, hogy nagyon erős csapatuk van, és sok önbizalommal rendelkeznek. Számomra ez egy nagyon kiegyenlített döntő. Ők hosszú ideje dolgoznak már együtt, mi Zidane-nal csak néhány hónapja. Több szempontból is előnyös helyzetben vannak, de szerencsére mi vagyunk a Real Madrid.

További nyomást jelent az, hogy az ellenfél az Atlético, akik ellen fájdalmas lenne a Bajnokok Ligáját elveszíteni?
Nem, ez egy Bajnokok Ligája-döntő. Szerencsére mi már tízszer hódítottuk el a trófeát, ők még egyszer sem, sőt, már ellenük is nyertünk döntőt, ezért rajtuk van nagyobb nyomás. Egy ilyen meccsen azonban ez bármelyik féllel megtörténhet.


Hozzászólások

Tabella