Egy fenomenális, ám tragikus karrier története: Ronaldo Nazário, a Fenomén

Ronaldo Luís Nazário de Lima, vagyis a Fenomén visszatér a Real Madridhoz, ezúttal Florentino Pérez tanácsadójaként, illetve a klub nagyköveteként. Ezen jeles alkalomból úgy döntöttünk, hogy az alábbi cikk megjelentetésével tisztelgünk a legendás játékos előtt, illetve karrierjére visszatekintve köszöntjük őt újra a világ legnagyobb klubjának kötelékében.

Mi a tragédia? A modern világban, napi használatban egy ember életében bekövetkezett, különösen nagy fájdalmat okozó esemény, amely nagy szenvedéssel jár, óriási csapás. A színművészetben a szó szoros értelmében kegyvesztettséget jelent, ha egy hős külső hatások, vagy saját hibái miatt nem tud kiteljesedni. Arisztotelész egy olyan műformaként definiálta, amelynek katartikus élményt kell okoznia a néző számára, sajnálatot és félelmet kiváltva, hogy ezáltal megújulás és megerősödés érzésével térjenek haza egy előadás után.

Ebben az értelemben nehéz ezt a fogalmat egy több mint 400 gólt jegyző, valaha volt legfiatalabb FIFA Év labdarúgója, 19 trófeával rendelkező, kétszeres világbajnok, 19 profi idényt lehúzó, a „Fenomén” nevet tökéletesen megérdemlő játékosnál alkalmazni. Ronaldo Luís Nazário de Lima mindig egy magával ragadó, misztikus, bámulatot keltő játékos volt. Az eredményei hihetetlenek voltak, de a tragédia abban rejlik, hogy mi lehetett volna még – ami egy erős kijelentés, ha figyelembe vesszük az eredményeit.

Pelé

Pelé legendáját Svédország göröngyös pályáin kovácsolták, amikor a 17 éves fürge tini ellentmondást nem tűrően győzte le a kihívásokat, hat gólt szerezve Brazília színeiben és megszerezve hazája első világbajnoki címét. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy 17 éves fiatalnak ilyen elsöprő hatása lehet minden idők legnagyobb futballszínpadán, 1958-ban a tolakodó, állandó, fáradhatatlan média hiánya mégis lehetővé tette, hogy ez a bámulatos tehetség azt tegye, amit a legjobban tud: játsszon.

Amikor a svéd király is kezet rázott a tágra nyílt szemű santosi sráccal a kezdő sípszó előtt, észre kellett vennie, hogy egy fenomént köszönt, akinek nagy hatása van a játékra, de arra aligha számíthatott, hogy a következő két órának egy életre szóló, az egész világra kiható hatása lesz.

36 évvel később egy másik brazil csodagyerek lehetett volna részese egy világbajnoki döntőnek. De ekkor a srác még a padon maradt, hiszen a nála sokkal tapasztaltabb társai minden idők egyik legsivárabb döntőjét játszották, de nem feltétlenül a 27 fokos kaliforniai forróságnak köszönhetően.

Ronaldo Nazario

A PSV Eindhoven szeretett volna egy szerződést kínálni Ronaldónak, hogy megkezdje európai kalandját a torna után, de hazáján kívül még meglehetősen ismeretlen volt. Az ezt megelőző novemberben mutatkozott be Brazíliának, amikor öt gólt szerzett a Cruzeiro színeiben a Bahiának, egy olyan teljesítménnyel, ami kitörölhetetlen emléket okozott a legendás hátvédnek, Cafunak. „Ez volt az első alkalom, hogy láttam őt játszani. Még mindig csak egy kölyök volt… Onnantól kezdve bizonyította, hogy egy igazi fenomén.”

Az előjelek arról, hogy mi várható, még nem voltak láthatók a pasadenai pályán, mivel Ronaldo nem szerepelt a döntőben, de karrierjének egyik legvitatottabb és legmegosztóbb szakasza már látható közelségben volt. Néhány szerelés, amelyet azon a nyáron viseltek a csapatok, inkább feltűnő volt, mint stílusos – Jorge Campos pszichedelikus dressze azóta is élénken él a futballrajongók emlékeiben. A bajnokok sárga felsője, amelyet az angol sporszergyártó, az Umbro gyártott és tervezett, nem volt kivétel.

Akkoriban azonban a keret tíz játékosának lábán jelent meg a legfontosabb szimbólum. A pályán nyolcan viseltek Nike stoplist, akkor, amikor a portlandi székhelyű gyártó leginkább még a kosárlabdára és az atlétikára koncentrált, de a változás már közel volt.

Amikor a Nike alapítója, Phil Knight, látta a brazil válogatott sikerét a világbajnokságok történetének legnagyobb átlag nézőszámú közönsége előtt, ráadásul saját hazájában, azonnal úgy döntött, hogy szponzorálja a csapatot. A sportágra irányuló érdeklődés az MLS két évvel később bekövetkező elindításával is összeköthető, azonban Knight ennél már sokkal messzebbre tekintett. Két évvel később megkötötte a futball történetének egyik legvitatottabb és legújítóbb szerződését, tíz évre 160 millió dollárért exluzív jogokat szerzett minden felszerelésre, mezre a labdarúgás akkori legpiacképesebb, legnépszerűbb brendjéhez.

Nike

Kívülről ez úgy tűnt, mint egy mennyben köttetett házasság: a brazil srácok kérkedő előadása és a Nike világméretű robbantása olyan reklámhadjáratot indított el, ami valami teljesen újat hozott, popularizálva a brazilokat híressé tevő gondtalan játékot, támadó szellemet. Maga Ronaldo megtette a dolgát, 30 gólt szerzett Hollandiában, Romario korábbi klubjában, és bár térdsérülése beárnyékolta következő idényét, berobbant az európai köztudatba, miután Bobby Robson Barcelonája 20 millió eurót adott érte, és megkapta első FIFA Év labdarúgója-díját. A PSV-nél töltött első idénye után a Copa América döntőjébe segítette a válogatottját, a pénz pedig folyamatosan ömlött felé.

A srác, akit gyermekkori kedvence, a Flamengo elutasított, amiért kihagyta a próbajátékot, mert nem engedhette meg magának a buszjegy árát, a világ tetején volt, a pályán és a címlapokon egyaránt. Sikerének titka a brutális erő, gyorsaság és tökéletes labdakezelés egyedi elegye volt, amelyet korábban ilyen kombinációban még senkinél sem láthattunk. „Ronaldo olyan dolgokat csinált, amit előtte még senki” – áradozott róla Thierry Henry. „Ő, Romario és George Weah újra feltalálták a középcsatár posztot. Ők voltak az elsők, akik visszaléptek a tizenhatoson belülről a középpályára labdákért, kimentek a szélekre, az elfutásaikkal, cseleikkel, mozgásukkal magukra vonták a védők figyelmét, megzavarva őket.”

A szurkolók között nem csupán játékstílusa volt az oka a hihetetlen népszerűségének, hanem az is, ahogy a pályán kívül élvezte az életet. Az Inter Milanba való érkezéséig nem szerepelt a bulvárlapok címlapján, de itt ez is elkezdődött, amikor kapcsolatba került a brazil modellel, Susana Wernerrel. Miután megérkezett a Nou Campba, Robsonnal remek volt a kapcsolata, mind szakmai, mind emberi oldalról nézve. „Ő egy jó srác, egy jó ’chico’” – mondta 20 éves, 49 meccsen 47 gólt szerző talizmánjáról az angol szakember.

A Nike mega-üzlet, ami megkezdte Ronaldo és válogatott csapattársai végnélküli kiárusítását, Ricardo Texeira, a CFB elnökének nevéhez fűződik, aki később illegális pénzügyekbe keveredett. A cég, amely a brazil nemzeti csapat marketingjogaival rendelkezett, a Traffic, egy Egyesült Államok beli nyomozás vádirata szeirnt 40 millió dollárt kapott „járulékos marketing költségekre”, amit a CBF tagad.

Ami azonban egyértelműen kiderül az ügyészek által vizsgált szerződésekből, hogy a válogatott körüli pénzmozgások körül nagyon sok esetben rengeteg megválaszolatlan kérdés van, amelyekre a CBF részéről nincs magyarázat.

Ezekről akkoriban nem lehetett hallani, de a szerződésben volt egy nagy vitákat kiváltó kitétel, amit maga Ronaldo is megerősített. A marketingjogokat kezelő cég diktált a válogatottnak a barátságos meccsek helyszínével és időpontjával kapcsolatban, illetve arra kötelezte az akkoriban rekordnak számító átigazolási összegért Barcelonába váltó Ronaldót, hogy kétévente legalább egyszer játsszon a válogatottban. Ez apróságnak tűnhet, különösen ha azt nézzük, hogy a válogatott számára nem kellett külön motiváció a csodacsatár behívására, de a későbbi párizsi eseményeket figyelembe véve mindjárt vészjóslóan hat.

Ronaldo Nazario

Ez a 98-as franciaországi világbajnokságon érte el a csúcspontot, ahol a házigazdákkal minden semleges szurkoló kedvenc csapata csaphatott össze, a két oldalon a világ két legszórakoztatóbb futballistájával felállva. Egy harc Zidane kecses játékszervezése, valamint Ronaldo félelmetes ereje és páratlan cselező készsége között alapvető figyelmet szerzett a döntő mérkőzésnek. A torna először rajtolt el 32 csapattal, felhalmozódtak a szponzorok, üzleti szempontból a mérkőzés az Adidas és a Nike csatája volt. A német gyártó már évekkel azelőtt bebiztosította megállapodását a FIFA-val, a világbajnokság kizárólagos támogatójává vált, az ő logójuk díszelgett a francia válogatott mezén is. Még a cipők között is csata volt, Zidane Predatora szállt harcba Ronaldo Nike Mercurialjával.

A brazilok szállásán azonban nem volt minden rendben. Dr. Joaquida Da Matát Ronaldo szobájába hívatták a döntő reggelén, ahol a brazil támadó épp aludt azok után, hogy éjszaka epilepszia-szerű görcsök gyötörték. A doktor rögtön a klinikájára vitte a játékost, ahol az utolsó pillanatokban is teszteknek vetette alá. A brazilok kezdőcsapatába Edmundót nevezték, hiszen a stáb számára egyértelmű volt, hogy a legnagyobb játékos nem lesz képes játszani. Egy órával a kezdő sípszó előtt azonban a szupersztár megérkezett az öltözőbe. Játékra alkalmasnak nyilvánították. A kezdőcsapatból így kiszoruló Fiorentina-csatár utalt rá, hogy Ronaldo játszatása nem teljesen sportszakmai döntés volt: „A Nike emberei a nap 24 órájában ott voltak, mintha a technikai stáb tagjai lettek volna. Ez egy hatalmas erő. Csak ennyit mondhatok.”

Hogy valóban a Nike volt-e a befolyásoló tényező, mai napig nem tisztázott, de az érdekeiket minden bizonnyal az szolgálja, ha a világ legmeghatározóbb sportolója a pályán van a világ legnézettebb sporteseményén. Ha a csapat érdekeit vesszük figyelembe, akkor egyértelmű, hogy nem lett volna szükség a játékának forszírozására. A Folha de São Paulo nevű újság azt állította, hogy az öltözőben a döntő előtt egyet nem értés alakult ki Ronaldo nyilvánvaló rosszulléte miatt. Dunga, a csapatkapitány a játékot támogatta, míg Leonardo – többek között – Ronaldo pályára lépése ellen volt.

Az eredmény túlságosan is kiszámítható volt, Zidane fejeseinek és Emmanuel Petit góljának köszönhetően a házigazdák önkívületi állapotba kerültek, hiszen felemelhették a trófeát. Ronaldo előre csukló vállai, nyakában a Nike cipőivel a kétségbeesés, a nihilizmus és a tehetetlenség képét testesítették meg, de ő még mindig csak egy srác volt, aki épphogy betöltötte 21. életévét. A kép két történetről is árulkodik, amelyek egyforma jelentőséggel bírnak. Először is elárulja, hogy milyen alapvető fontossággal bírt csapata számára, ugyanakkor sokkal szívbemarkolóbb, de arról a hatalmas nyomásról is tanúskodik, amelyet egy rendkívül fiatal játékos a legnagyobb színpadon való ragyogásával helyezett saját magára.

Ronaldo Nazario

Az Eindhovenben elszenvedett térdsérülése csak egy kisebb visszafogó erőt jelentett hosszú útja során, ám később, Milánóba való visszaérkezése után visszatérő problémaként ütötte fel a fejét. A Stade de France-ban nyújtott csalódást keltő produkció után egyetlen dolog jelentett csak orvosságot számára: a gólszerzés. Az 1998/99-es szezon végére hihetetlen, de elérte a 215 gólt klub és válogatott szinten, valamint hozzásegítette az Intert az UEFA-kupa megnyeréséhez. A góljai azonban nem teszik teljessé a történetet. Az olasz bajnokság még mindig híres volt az ötvédős játékrendszerről, ez az erőtől duzzadó csillag pedig olyan ütemben és olyan pusztítóan volt képes átrobogni a védelmeken, amelyet abban az időben ritkán láttak.

George Weah 1995-ben csatlakozott az AC Milan csapatához, Ronaldónak és neki köszönhetően gyakran összegabalyodott a védők lába. A libériai, korábban Afrikában az év játékosának választott labdarúgó fenséges volt – elég csak megnézni a Verona elleni hihetetlen szóló gólját 1996-ból -, de még ő sem tudta rendszeresen felvenni a versenyt Ronaldo virtuozitásával. Az idény szimbolikus gólja a Lazio elleni UEFA-kupa döntőben született. Ronaldo nagy labdát kapott, egyedül törhetett kapura és nézhetett farkasszemet Luca Marchegianival. Először jobbra, majd balra billentette vállát és helyezte át súlypontját, majd elfutott a szerencsétlen, két vállra fektetett kapus mellett és az üres hálóba gurított.

Könnyed természete, merészsége, páratlan higgadtsága, valamint a labdával való közeli barátsága lehetővé tette, hogy megtalálja a réseket ott, ahol senki más nem vette volna észre azokat. A természet egy megállíthatatlan ereje volt, egy igazi fenomén, lehetetlennek tűnt semlegesíteni őt. Egyetlen ellenfele volt, aki képes volt legyőzni a pályán mutatott dominanciáját: a sérülés.

A millennium évének novemberében, egy Lecce elleni 6-0-s erődemonstráció alkalmával térde engedett a nyomásnak, részleges szalagszakadása négyhónapnyi kényszerpihenőre ítélte. Amikor tavasszal visszatért, mindössze néhány percig láthattuk a pályán, mielőtt elöntötte volna a gyötrő kín a korábban megsérült térdének szorongatása közben.

Ezúttal több mint egy teljes idényt kellett kihagynia, mivel további műtétekre volt szükség. Egy évvel a második sérülése után a Brazil Kongresszus parlamenti meghallgatásán kellett megjelennie. A cél az volt, hogy kivizsgálják, a Nike-nak milyen befolyása volt abban, hogy Ronaldo pályára lépett 1998-ban, a Franciaország ellen vívott döntőben. A brazil csillagról azonban meglehetősen közönyösen peregtek le a vereségre és a taktikára irányuló kérdések.

Ronaldo Nazario

Néhány szenátor szerette volna megtudni, hogy mi volt a döntő előtti éjszaka titokzatos izomrángásainak az oka – legfőképp a világhírű amerikai szponzor által kínált szerződés részleteit vizsgálták át, amelyek nagy nyomást helyezhettek a játékosra -, azonban nem sikerült komoly, értékelhető bizonyítékokat találni. A Nike szerződésében az állt, hogy a válogatottnak legalább öt barátságos mérkőzésen kell pályára lépnie legalább nyolc stabil kezdőjátékossal, de nem volt egyértelműen bizonyítható, hogy lett volna olyan záradék, amely Ronaldo fizikai és mentális egészségének romlásához vezethetett volna.

Az elmúlt két évtizedben, az említett ügy óta meglehetősen mély bizalmatlanság jellemzi a híres kanári-sárga mez szponzori szerződését. Az egész ügy, valamint a találgatások mellékhatásaként pont Ronaldo volt az, aki véletlenül a középpontba került. A depresszió valószínűleg az egyik utolsó nagy tabu a futball világában. A német kapus, Robert Enke öngyilkosságának fényében a figyelem lassan erre irányult, az ezredforduló idején azonban a betegség megértését és létezésének elismerését sem lehetett tapasztalni.

Bár nem tudni, hogy ez az egész megérintette, befolyásolta-e Ronaldót, az teljesen egyértelművé vált, hogy egyetlen módon menekülhet az egész ügy elől, mégpedig ha a pályán nyújtott teljesítményével feledtetni tud minden mást. Ott, a zöld gyepen pedig ő volt a vitathatatlan király, a posztja volt a saját kis menedéke. A 2001/02-es idényben, a szezon utolsó hónapjaiban végre visszatért a pályára, sikerült időben visszanyernie állóképességét, így helyet kapott a brazilok világbajnokságra készülő keretében, ezzel együtt pedig egy esélyt a megváltásra. Akkorra a térde legalább annyira a középpontba került, mint káprázatos lábai, de azáltal, hogy az Anglia elleni negyeddöntő kivételével minden mérkőzésen betalált – akkor Ronaldinho volt a hős a híre, illetve Seamennek lőtt szabadrúgásgóljának köszönhetően-, rögtön párhuzamot vontak: Ronaldo a korai interes időket idézte.

A döntőt követően – amit egyébként a francia sebész, Gérard Saillant is követett, akivel Ronaldo a legsötétebb időkben dolgozott azon, hogy minél előbb visszatérhessen – a Real Madrid elnöke, Florentino Pérez 46 millió euró fejében galaktikussá tette a brazilt. A térdének állapota miatt ki kellet hagynia az idény kezdetét, de később, 23 bajnoki góljának köszönhetően a Real Madrid megnyerte a La Ligát. Ebben az idényben Ronaldónak volt egy olyan produkciója, amivel igazolni tudta, milyen hatással van a futballszerető emberekre.

Ronaldo Nazario

Történt ugyanis, hogy a Real Madrid a Bajnokok Ligájában a Manchester United elleni hazai mérkőzésen mutatott dominanciáját követően teljesen magabiztosan utazhatott a visszavágóra Angliába. A hazaiak nem is a védőket, hanem egyenesen Barthezt bízták meg azzal a feladattal, hogy tartsa őt, azonban helyezkedésével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Ronaldo megszerezhesse a mérkőzés első gólját a tizenhatos széléről, Guti tökéletes labdáját követően. Később Roberto Carlos kaparta ki a gesztenyét egy könnyű második gólhoz, majd egy távoli, csodálatos bombával tette fel a pontot az i-re és szerzett mesterhármast az Álmok Színházában.

Egyedülálló ovációt kapott az Old Trafford közönségétől. A cikk írója ott volt a tömegben azon az estén, és igazolni tudja, hogy mennyire hátborzongató volt a hangulat. Míg az első és a második gólban az ellenfél játékosainak rossz döntései is közrejátszottak, a harmadiknál valami egészen figyelemfelkeltő történt, olyasmi, ami talán csak egyszer esik meg egy játékos pályafutása során. A tény, hogy Beckham bejött, majd 6-5-re alakította a párharc összesített állását, meglehetősen fenséges kivitelben, gyakorlatilag teljesen feledésbe merült.

Bár a gólgyártást folytatta és több mint 100 gólig jutott Madridban, problémás térde megakadályozta abban, hogy a benne rejlő teljes potenciállal játsszon folyamatosan a blancóknál eltöltött évei alatt. Három idényt követően, 2006-ban Ruud van Nistelrooy érkezett a klubhoz, Ronaldo pedig 2007 januárjában az AC Milan csapatába igazolt. Megnövekedett súlyával, valamint ezzel a lépéssel a legnagyobb elvárásokkal rendelkező igazgatók és szurkolók hitét teljesen elveszítette.

Túlságosan szomorú dokumentálni innentől kezdve a pályafutásának részleteit. A mérkőzések és a gólok száma egyre csak csökkent és csökkent, igaz, a vénasszonyok nyarához hasonló felcsillanása még volt 2009-ben, hazájában, a Chorinthians csapatánál, ahol megnyerte a São Paulo állami bajnokságot, valamint a Brazil-kupát. Az utolsó válogatott mérkőzéséhez madridi éveiig kell visszatekintenünk, három gólt szerzett Németországban, a 2006-os világbajnokságon. Öt évvel később a szövetség – korábban példa nélküli módon – egy búcsúmérkőzést ajánlott fel számára.

Hogy tragédia volt-e ez? Hogy Ronaldo kegyvesztetté vált volna? Bizonyára. Bár igaz, hogy a külső hatások sokkal inkább hibásak ezért, mint saját maga. Vajon pályafutásának követői átélték a katarzist, éreztek sajnálatot és félelmet? Nem kétséges. Hogy a karrierjét bemutató színházi előadás után ilyen érzésekkel távoznak-e, megújulva és megerősödve? Elég csak arra a fogakat megvillantó mosolyra gondolni, és máris megvan a válasz a kérdésre.

Ronaldo Nazario

Természetesen latolgathatjuk, hogy mennyi mindent érhetett volna még el, de túlzás lenne karrierjét bármilyen szempontból is bukásnak nevezni. Ez egy tragédia, egyben dráma, ami szórakoztató és fenomenális is volt. Köszönjük, Ronnie!

Forrás: TFT
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK