Ész nélküli nyomás az intelligens középpálya ellen (Real Madrid – Osasuna, taktikai elemzés)

Az egyik legnagyobb hiba a letámadás, a nyomásgyakorlás használatakor a futballban az, hogy az edző fáradhatatlan futógépeket tesz a pályára, akik ész nélkül üldözik a labdát egész meccsen. A letámadás nem erről szól. Amikor nyomást gyakorlunk az ellenfélre, fitt, energikus és agresszív játékosokra van szükségünk, akik csapatmunkaként élik meg a letámadást, képesek társaikkal együtt gondolkodni, összetartó erőt képviselni, s mindezek mellett tisztában vannak azzal is, hol a helyük a pályán. Ezek voltak azok, amik mind-mind hiányoztak az Osasuna csapatából tegnap délután.

Ész nélküli nyomás

Annak ellenére, hogy első pillantásra egész jónak tűnnek az adataik. 6 labdaszerzésük volt a Madrid térfelén. Csakhogy ezek az ellenfél könnyelmű labdaeladásainak voltak köszönhetőek, amik pedig a meccs elején és végén jelentkező koncentráltság hiányának tudhatóak be. Azt is hozzátehetjük még, hogy a meccs elején az Osasuna bizony meglepte a Realt, és a taktikájuk felkészületlenül érte a „Királyi Gárdát.” Hiszen a Madrid, mint mindig, most is tökéletes magabiztossággal lépett pályára, úgy készülve, hogy ma is csak egy könnyed délutáni sétagaloppra kell számítaniuk. Eleinte úgy tűnt, ez nem így fog történni.

Nos, mindössze öt percbe telt, mire a Real Madrid fejben összeszedte magát, és elkezdte felbontani az Osasuna eléggé lyukacsos felállását.

A vendégek 5-3-2-es felállása során a támadók feladata lett volna a szélek befutása, hiszen ebben a taktikában nincs is igazi szélsője a csapatnak. De ahelyett, hogy ezt tették volna, mindenki középen maradt, s ezzel az út a szélen szabad maradt a Madrid számára. Ezek után újraerősítették a csapatot azzal, hogy a védőket kissé feljebb tolták, amikor a Real középen járatta a labdát. Ez tette őket hátul sebezhetővé.

Ez a két taktikai baklövés hatalmas szerepet játszott a hazaiak első góljában.

A képen tisztán látszik az Osasuna piramishoz hasonló felállása, ami nagyon szép és jó, csak éppen teljességgel használhatatlan arra, hogy a széleket lefedjék, s megakadályozzák a labda odajuttatását.

S nem csak a széleken hibáztak. Kroos tökéletes háromszöget alkotott a két belső védővel, s ezzel túlterhelte a letámadókat, s egyben gondoskodott róla, hogy a Madrid középpályája tökéletes legyen. Ez a középpálya volt a siker kulcsa ezen a délutánon.

A széleken való csekély jelenlétnek köszönhetően pedig Danilo nyugodtan elfuthatott, s passzokat osztogathatott a támadóknak.

Az Osasuna ezeket az elfutásokat megakadályozhatta volna egy sajátos betömörüléssel, de miután a védők nem mutattak elég keménységet, a szerelési kísérleteik olyanok lettek, mintha nem is léteztek volna.

Elkeseredetten próbálták helyrehozni ezt a hibát azzal, hogy tovább nyomtak középen. De mivel a védősor tökéletes diszharmóniában működött egymással, még egy lestaktikát sem sikerült megvalósítaniuk.

Mindennek köszönhetően Bale megkapta a lehetőséget, hogy elszáguldjon a szélen, középre játssza a labdát, hogy aztán Ronaldónak már könnyű dolga legyen a kapu előtt.

Ha pedig valaki azt hitte, hogy a védelem tanult hibáiból, s ezek után a pillanatok után megpróbált más taktikához folyamodni, azt ki kell ábrándítanunk. Elég csak megnéznünk a következő „hőtérképet”, ami az Osasuna játékosainak pozícióit mutatja az első félidőben.

A felállásuk egyben kaotikus, s megfejthetetlen is, szemben a Madrid mély, szervezett struktúrájával. A Real intelligens középpályásainak pedig nem telt sok időbe, mire rájöttek, hogy ma nem lesz túl bonyolult feladatuk. Mindössze át kell engedniük a labdabirtoklást és a területet az ellenfélnek, visszahúzódni, majd meglepni őket a széleken. Rendkívül egyszerű, mégis hihetetlenül hatásos stratégia volt, aminek köszönhetően helyzetek sokasága alakult ki a vendégek kapuja előtt.

Kulcsjátékosok

Toni Kroos

A német világbajnoknak varázslatos meccse volt. Tökéletesen irányította a játékot, annak ellenére, hogy a Madrid nem volt akkora labdabirtoklási fölényben. A szélre adott labdái elengedhetetlenek voltak. Mindemellett akkor is jól helyezkedett, amikor nem nála volt a labda, passzolási lehetőségeket teremtve csapattársainak. Mindezt megkoronázva két gólpasszt is kiosztott szögletből. Összességében 88 alkalommal ért labdába, 68-szor passzol (94,1%-os pontossággal), kiosztott 5 kulcspasszt, 2-szer lőtt, 7-ből 3 beadása pontos volt, 9-ből 8 hosszú passza jó helyre ment, s ehhez jön még 4 labdaszerzés és a 2 gólpassz.

Mateo Kovacic

Kovacic is nagyszerű mérkőzést játszott. Az egy az egy elleni futásokban, a csapat támadásainak támogatásában kifogástalan volt. Olyan hatással volt a csapatra, mint annak idején Ángel Di María. Emellett a támadások felépítésében, a csapatjátékban is fontos szerepe volt: 56 passzának 87,5%-a jó helyre ment. Talán ez volt az a meccs, ahol megmutatta, érdemes bízni benne a jövőben is.

Luka Modric

A másik horvát ezúttal kissé egyenlőtlen mérkőzést tudhat a háta mögött. Ezen a meccsen egyáltalán nem éreztük azt, amit máskor szoktunk, azaz, hogy Luka a pálya minden részét bejátssza. Talán az a szerencsétlen elcsúszás zavarta meg a meccs elején, s zökkentette ki a ritmusból. Fizikálisan azonban nem volt vele probléma, sőt, állandóan bemutatott valami varázslatot, amikor csak nála volt a labda. Mindazonáltal nem ez volt élete meccse, és a labda nélküli mozgása sem volt az igazi. Az első félidőben mindössze 17 passzt mutatott be, amivel jócskán elmaradt Kroos és Kovacic teljesítményétől. Az eredmény persze nem rajta múlt, s mindezek az apró hiányosságok nem számítottak a végelszámolásnál, és abban sem akadályozták meg a horvát mágust, hogy egy gólt azért ő is odakanyarítson a kapu bal oldalába.

Összegzés

Összességében tehát az Osasuna taktikája tökéletes csődöt mondott, míg a Madrid a remek középpályás-teljesítményeknek is köszönhetően végül egy magabiztos győzelmet könyvelhetett el. Természetesen a védőket is ki kell emelni. Ha az embernek ilyen gólerős védősora van, mi szükség egyáltalán támadókra, vetődhet fel a kérdés.

Kiko Casilla talán két gólban is benne volt, de azokon a hibákon kívül ezúttal vezérként működött, megfogott egy tizenegyest, s nem egyszer meggátolta az Osasuna gólszerzési kísérleteit.

Nachónak is fantasztikus meccse volt, mint Marcelo helyettese. Úgy tűnt, sosem fárad el.

Ezzel szemben Morata nem ezt fogja élete mérkőzésének nevezni. A helyezkedése rendben volt, de a befejezéseivel adódtak problémák.

Zidane cseréi logikusak voltak, a jó időben a jó játékost hozta le, s a csereemberek sem vallottak kudarcot. Amikor Modric már nem volt olyan hatásos, felküldte a helyére Asensiót. Ronaldóval a sérülése után nem akart kockázatot vállalni, ezért a helyére Benzemát küldte be, akinek pedig pont kellett ez a szűk fél óra, hogy visszarázódjon a játékba, s visszanyerje optimális állapotát.

Úgy tűnt, mindenki jó formának örvend, ez pedig kétségkívül jó jel a szezon hátralévő részére nézve.

Forrás: managingmadrid.com
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK