Mindkettőnek megvan az a szurkolói bázisa, varázsa, minősége, amire a futballvilág többi tagja csak irigykedve néz. A kétmeccses párharcot több mellékszál is körüllengte: Rooney mellőzése, José Mourinho egyértelmű csináld magad állásinterjúja, az isteni Cristiano Ronaldo visszatérése az Old Traffordra.
A párharc kapcsán teljes egészében a török bíró, Cüneyt Cakir vitatott és később döntő fontosságúnak bizonyuló döntésére irányult a figyelem, amikor kiállította Nanit. Ferguson és a United nem tudott mást tenni, mint őrjöngeni, mint később kiderült, a mester utolsó európai mérkőzésén, a meccset pedig beárnyékolta egy vitatható döntés.
A két klub közötti viszony azóta sem lett nyugodtabb. A United több Madrid-sztárt is megkörnyékezett: Ronaldo, Bale, legutóbb pedig Ramos személyében, aki nemrég hosszú távú szerződést írt alá a spanyol fővárosban, miután flörtölt egy kicsit a Uniteddel egy lehetséges váltás kapcsán.
A legelkeserítőbb eset mégis az volt, amikor a United spanyol kapusának, De Geának hazatérése azon bukott el, hogy az átigazolási időszak utolsó perceiben nem működtek a faxgépek, ezt követően pedig mindkét együttes hivatalos közleményben tagadta saját hibáját, ami újabb bizonyítékot jelentett a fagyos viszonyra.
De nem kellett volna ennek így lennie. Mindenesetre a klubok közötti különleges, szívmelengető kapcsolat a dráma, vita és sértések következményeképp megromlott.
Első ránézésre a két fél teljesen más ideológiát képvisel. A United hagyományosan a manchesteri munkásosztály támogatását élvezi, beteríti az egész várost. A nacionalista eszméket elutasítják, a manchesteri gyökereikre büszkék, nem az angolra. Ezzel ellentétben Spanyolország minden európai országnál jobban régiókra osztódik, a Real Madrid mégis azonosult a spanyol nemzeti érzéssel.
Gondolhatnánk, hogy a történelemben mindig fagyos és viharos volt a kapcsolat a felek között. Sir Alex 2008-ban azt mondta, hogy a blancók egy csőcselék, akiknek még egy vírust sem adna el. Ez akkor történt, amikor a Real Madrid nyíltan érdeklődött Cristiano Ronaldo iránt, aki épp a valaha volt egyik legjobb futballistává válás útját járta.
Egy évvel később a United vonakodva elfogadta a Real Madrid 80 millió fontos ajánlatát Ronaldóért, amivel a portugál a negyedik játékos lett hat idény alatt, aki a vörösöktől a habfehérekhez igazolt – Beckham, Nistelrooy és Heinze után.
A két klub közötti kapcsolat Mourinho érkezése után sokkal barátságosabb lett, miután a portugál tréner kiváló kapcsolatot ápolt Sir Alex Fergusonnal. Ez egy hasonló barátság volt ahhoz, mint amin Sir Matt Busby és Santiago Bernabéu osztozott.
Busby és Bernabéu kapcsolata még John Ludden „Két város regénye – Manchester és Madrid 1957-1968” című könyvében is megjelent, ahol a szerző kifejezte meglepettségét a két klub között tapasztalható modern ellenségeskedés okán. „Ha megnézzük, hogy mit tett a Real Madrid a Unitedért München után… Csodálatos.”
Busby az 1957-es BEK-elődöntő során keltette fel Bernabéu figyelmét, ahol a „Busby-babák” bátor játékot mutattak, ami végül nem volt elég a Real Madrid megállítására. A blancók összesítésben 5-3-ra nyerték a párharcot, majd később meg is védték címüket. Bernabéut annyira lenyűgözte a skót menedzser munkája, hogy felajánlott neki egy lehetőséget a Real Madridnál. Busby végül udvariasan visszautasította a felkérést, mivel az volt a célja, hogy a United edzőjeként emelje magasba a trófeát.
A Manchester United történelme aztán gyökeresen megváltozott, amikor abban a bizonyos müncheni balesetben lényegében a teljes csapat elhunyt. Nem meglepő módon a fiatalokból álló United kikapott a Milantól az elődöntőben, akiket aztán a végső győztes, a Madrid győzött le. A Madrid elnöke, Bernabéu a Unitednek ajánlotta a győzelmet, sőt, még a trófeát is felajánlotta az együttesnek, akik visszautasították azt.
Bernabéu még tovább akart menni, és felajánlotta a Madrid legdrágább kincsét, a világ legkeresettebb futballistáját, a nagy Alfredo Di Stéfanót a Unitednek a következő évre. A felek megegyeztek egy rövidtávú kölcsönszerződésben, de a szövetség végül megállította a folyamatot, mivel úgy gondolták, hogy egy brit játékostól venné el a helyet.
Bernabéu és a Madrid nem hátrált meg, továbbra is segíteni akartak. Készítettek egy „Tisztelet bajnokai” nevű emlékzászlót a müncheni katasztrófa során elhunytak neveivel, amelyet azért árultak Spanyolországban, hogy pénzt gyűjtsenek a Unitednek. Felajánlották a csodás létesítményeiket a sérülteknek és az elhunytak családjainak ingyen és bérmentve, majd jótékonysági meccsek sorozatát rendezték meg a két klub között.
Az első két barátságos meccset 1959 végén rendezték, a Madrid nyerte mindkettőt, de 12 lőtt góljuk melletti 6 bekapott gól jól mutatta, hogy a United remekül halad egy újabb nagyszerű csapat felállításával. Az elhunytak családjainak megsegítésére szervezett jótékonysági banketten Bernabéu úgy írta le Busby-t, mint nem csupán a legbátrabb, de a legnagyszerűbb ember, akivel a futballban találkozott. Busby így reagált: „A Madrid most már olyan, mint a családunk.”
A pályán egyre inkább csökkent a különbség: a következő évben az ötszörös BEK-győztes még egy klasszikus 3-2-es összecsapáson felülkerekedett az angolokon, de 1961-ben Busby csapata 3-1-re győzte le őket, az ezt követő évben pedig 2-0-ra.
Ezek a barátságos meccsek csodás gesztusok voltak a Madrid részéről, hozzásegítve riválisukat ahhoz, hogy ismét talpra álljanak a valaha volt egyik legnagyobb sporttragédia után. Busby erőfeszítései végül FA-kupa győzelmet, majd bajnoki címet eredményeztek. Az 1968-as BEK-győzelem pontosan 10 évvel a müncheni katasztrófa után történt, ráadásul az elődöntőben a Real Madridot sikerült legyőzniük az angoloknak. Bernabéu a találkozó után megjegyezte: „Ha bárkitől is ki kellett kapnunk, akkor örülök, hogy ők voltak azok.”
Ezek az események más megvilágításba helyezik azt az ellenségeskedést, amely a két klub közötti párbeszédet és tárgyalásokat szüntette be az elmúlt években. Ez egy olyan világ volt, amelyet nem kereskedelmi érdekek, hátsó szándék és PR-akciók irányítottak. Bernabéu jóindulata és nagylelkűsége csodálatos volt, de ami ennél is fontosabb, őszinte. Ez egy olyan cselekedet volt, amit sosem szabadna elfelejteni.
