2007 januárjában, hat hónappal azután, hogy Ramón Calderón a Real Madrid elnökévé avanzsált, Jorge Mendes és a klub általános igazgatója, José Ángel Sánchez kapcsolatba léptek egymással. Calderón nem sokkal később nagyszerű híreket kapott: Cristiano Ronaldo távozni szeretne a Manchester United csapatából.
„Tudom, hogy a Real Madrid érdeklődik, de nem mondhatok semmit erről.” – mondta akkor a portugál a nyilvánosság előtt, egy csipetnyi kétértelműséggel fűszerezve, amivel senkit sem tudott megtéveszteni. Sir Alex szinte azonnal reagált: „Eladjuk azokat a játékosokat, akiket el akarunk adni, de semmi esély nincs arra, hogy Cristiano Ronaldo távozni fog.”
Márciusban Ronaldo kitartott korábbi stratégiája mellett: „Mindenki tudja, hogy szeretem Spanyolországot, egy nap szeretnék ott játszani…” Egy hónappal később szerződést hosszabbított a Manchester Uniteddal , a kontraktus 2012-ig szólt, emellett egy, a Premier League-ben akkor szokatlan kitételt is tartalmazott: 75 millió eurós kivásárlási árat arra az esetre, ha a Real Madrid, vagy egy másik nagy klub bejelentkezne érte. Egyetlen egy komoly feltétel volt, mégpedig a titoktartás. Senki sem árulhatta el senkinek, hogy Cristiano Ronaldónak kivásárlási ára van.
„Nem szeretem az angol klubokat, mielőtt meghalok, szeretném látni a fiamat a Real Madrid mezében.” – mondta Dolores, Cristiano édesanyja 2008 januárjában. A szavait természetesen nem fogadták szívesen a Manchester United köreiben. Ezek a szavak még nagyobb súlyt helyeztek Calderón szándékos, célzott nyilatkozataira. A spanyol újságok már arról cikkeztek, hogy a Real Madrid hajlandó 120 millió eurót fizetni, hogy megkaphassák a hőn áhított világsztárt, ugyanakkor a klub tudta, hogy 75 millió is elég lenne ehhez.
A United úgy döntött, címez egy levelet a Real Madrid elnökének, hogy fejezzék be a Ronaldóval kapcsolatos nyilatkozatokat, de a spanyol klub kezében volt egy igen erős ütőkártya: a játékos maga is hajlandó volt arra, hogy megcsavarja a történetet. Mendes és Cristiano célja volt nyilvánosságra hozni a portugál vágyát, amely a Real Madridba való igazolásról szólt. Két nappal a moszkvai Bajnokok Ligája-döntő után a dolgok igencsak felpörögtek. „Calderón beszél, Schuster beszél, és csak arra használják a Marcát, hogy megzavarják a játékosokat.” – jegyezte meg Ferguson.
Azon a nyáron az AS megírta, hogy a Real Madrid hajlandó kifizetni Cristiano Ronaldo kivásárlási árát. Ez volt az a lépés, ami után Sir Alex igazán felkapta a vizet. Portugáliába repült, hogy ő maga téphesse szét a Real Madrid ajánlatát. Tisztán, egyértelműen jelezte, hogy nem fog karba tett kézzel ülni és várni. Ez sokkal többről szólt, nem csak az üzletről, bizonyítani akarta tekintélyét az egész világ előtt. Az edzőlegenda hetekig próbálta bevetni egyik legnagyobb fegyvert, a manipulációt, de látva, hogy nem tudja meggyőzni a portugált, kapcsolatba lépett a Barcelonával, hogy ösztönözze a gránátvörös-kékeket egy licitálásra. Cristiano Ronaldo azonban egyértelművé tette, hogy hová szeretne igazolni.
Ferguson végül egy szóbeli egyezséget ért el Jorge Mendessel, mely értelmében nem engedte el 2008-ban a portugált, viszont megígérte, ha jól viselkedik a sajtóban és a pályán az azt követő 12 hónapban, mindent belead a klubért, a Real Madrid pedig visszatér egy rekord ajánlattal, akkor nem áll majd az útjába. A többi pedig már történelem.
