2017. március 30., csütörtök

A Real Madrid örök ígérete: Guti

  • Zs. Csaba
  • 2016.10.31. 08:00
Majdnem 550 pályára lépés, 15 trófea, 25 évnyi hűséges szolgálat. José María Gutiérrez Hernández, vagy - ahogy nekem és még sokaknak is - szimplán csak Guti, aki két sötét idényen is keresztülment, hogy végül a világ legnagyobb klubjának legyen hűséges katonája. Művésze. Szubjektív írás az elpazarolt, páratlan tehetséggel megáldott, örökké csiszolatlan gyémántként emlegetett spanyol középpályásról, aki ma ünnepli 40. születésnapját.

Amikor az örökségét emlegetik, mai napig megosztja a közvéleményt, nem csak a távolban, de a Real Madrid hívei között is.

Én úgy tekintek rá, hogy karrierjét kortársai és közvetlen kollégái béklyózták meg Madridban, olyannyira, hogy háttérbe szorult tehetsége - amelyet időnként azért megvillantott – városi legendává vált. Összehasonlítások, becenevek, ígéretek… Guti állandó elvárások témája volt, amelyeknek meg kellett felelni, emellett Madrid és Spanyolország címlapfiúját is megtestesítette.

Az egyik ráaggatott címke, amely egyébként a klub korábbi elnökétől, Ramón Calderóntól származott, az „örök ígéret” volt. Ő testesítette meg a saját nevelésű reménységet a külföldi „galaktikusok” között. A magas elvárások kombinációja Guti személyiségével egyfajta teherként hatott a fejlődésére. A nyomás valószínűleg egy sokkal profibb hozzáállású játékost is megviselt volna, de Guti esetében a tanúsított attitűd rossz irányba terelte a pályafutását.

Egy olyan középpályásról beszélünk, aki egyben csatár-helyettessé, valamint a kreatív erővé vált a galaktikusok mögött. Közismert volt hedonista játékstílusáról, így könnyen magáévá tette a Bernabéut. Mindeközben a kétkedők csapongóként, megbízhatatlanként emlegették, és ami a legkiábrándítóbb, nem találták alkalmasnak arra, hogy magára öltse a Real Madrid habfehér szerelését. Az állandóság hiánya aláásta hírnevét, ezt jól igazolja, hogy hat év alatt mindössze 13 alkalommal lépett pályára a La Rojában, hazáját képviselve.

Az eleven srác 8 éves korában csatlakozott a Real Madrid családjához, megjárta a klub C és B csapatát is, mielőtt 1995-ben bemutatkozott volna a nagyok között a Sevilla ellen. Az andalúz csapattal való találkozások tökéletesen összegezik mindazt, amit Guti képviselt: lélegzetelállító mozdulatok, irracionális kitörések.

A középpályás legjövedelmezőbb időszaka a 2000/01-es idényben érkezett el Madridban, amikor Vicente del Bosque őt állította be a sérült Morientes helyére. 14 gólig jutott, ami karrierje legkiemelkedőbb mutatója, oszlopos tagja volt annak a keretnek, amely megszerezte a 28. bajnoki címet a blancók számára.

Del Bosque kérése egy lényeges irányvonalat alakított ki Guti pályafutásában. Amikor a Real Madrid 2002-ben leigazolta a brazil Ronaldót kiemelkedő világbajnoki szereplését követően, Guti visszatért eredeti posztjára, a középpályára. 2006-ban, Zidane visszavonulása után ő kapta meg az irigylésre méltó feladatot, hogy töltse be a francia mágus után keletkezett űrt, legyen ő a csapat kreatív motorja. Amikor először tűnt fel az első csapat csapatképén, a szurkolók úgy vélték, megismétlődik az a fajta szégyen, ami Clarence Seedorffal történt, aki 1999-ben írt alá az Interhez. Guti lelkiismeretét sem hagyták nyugodni a dolgok, 2003 júniusában így nyilatkozott: „Minden ajtó bezárul előttem. Egyre jobb voltam a középpályán, majd jött Zidane. Később javultam a támadósorban, de érkezett Ronaldo. Most a válogatottba is bekerültem, középpályásként, de a klub leigazolta Beckhamet.

Máig vannak dolgok, amik azt sugallják, hogy a Real Madrid korlátozta a játékost azzal, hogy nem fogadta el a természetes pozíciójában. Edzői megpróbálták tökéletesíteni több poszton, ahelyett, hogy hagyták volna kiteljesedni a sajátján. Időközben galaktikusok jöttek és mentek, de Guti maradt. A meglehetősen instabil Calderón-éra alatt a folytonosság egy szimbólumára hasonlított, de sokkal inkább csak elméletben, mint a gyakorlatban. Egy darabja volt a Bernabéu bútorainak. Egy fotel, amit lehetett mozgatni, hogy legyen helye a szobában az új kanapéknak. Mindent elárul azonban róla, hogy Ronaldo úgy jellemezte, mint a keret legtehetségesebb játékosa az ottléte alatt.

Örökségét találékonyságának egyik legcsodálatosabb bizonyítékával biztosította be 2010-ben, a Deportivo elleni mérkőzésen. Egy az egyben futott a kapusra, a labda azonban a gyengébbik, jobb lábán volt. Guti sarokkal passzolt Karim Benzemának ahelyett, hogy maga váltotta volna gólra a ziccert. A kapus lövésre számított, majd csalódottan, a földre rogyva vette tudomásul, hogy a francia megzörgette az őrizetlen hálót.

A Deportivo elleni sarokpassz egy olyan pillanat volt, ami csak Gutiról szólt. Volt egy másik momentum is, ami kicsit megkésve ugyan, de kivívta a Real Madrid tiszteletét a spanyol irányába. A 2006/07-es idényben járunk, Sevillában. A félidőben 1-0-s hazai vezetéssel fordultak a csapatok. Fábio Capello Raúl helyettesítését Gutival oldotta meg, aki a kapitányi karszalagot is megörökölte. 45 perc alatt két csodálatos gólpasszt adott Robinhónak és Nistelrooynak, valamint kulcsszerepet játszott a Real Madrid harmadik találatában is, ami kialakította az 1-3-as végeredményt. Ekkor láthattuk azt a játékost, akinek a Real Madrid Zidane örökségét szánta. Mélyről indított támadások, némi arroganciával átitatott labdakezelés.

Sajnos az ilyen szintű előadásokat nem sikerült állandósítania. Amikor Capello 2006-ban átvette a Real Madrid irányítását, kijelentette, hogy a csapatát Guti köré szeretné építeni. Ez csak megerősítette Calderón szavait. Guti egy „örök ígéret” volt, akinek nyers tehetségét a megfelelő támogatással és segítséggel kamatoztatni lehetett volna.

Capello hamar észrevette, hogy nem tud Gutira támaszkodni, hiszen a játékos gyakran egy letargiába esett, kiábrándult figurának tűnt, ha kezdőként lépett pályára. A padról való beszállás lett az erőssége. A neki jutó rövidebb idő alatt rendkívül hatékony volt, de gyakran hagyta el keserű szájízzel a pályát.

A benne rejlő potenciál kiteljesedésének egyik legnagyobb akadálya pont a játékos temperamentuma volt. Mint ismert, a sztárok igazolásának végtelen listája ellen is felszólalt, ez is demonstrálja személyiségét, amely gátolta a kihívások legyőzésében. Ahelyett, hogy empátiát gyakorolt volna, kitörései egy dühös, elkényeztetett kisfiút vizionáltak, aki követelte, hogy a figyelem középpontjába kerülhessen. 

Vitathatatlanul kifinomult futballstílusa egyszerűen nem volt összhangban a robbanásszerű indulataival, amelyek akkor törtek a felszínre, amikor provokálták őt. Az ellenfél ismét a Sevilla, de immár 2009-et írunk. Guti szembe köpi az ellenfél egy játékosát, miután egy tucatnyian próbálják megbékíteni őket. A szurkolók felismerték indulatkezelési gyengeségeit, és megpróbálták ellene fordítani a rossz tulajdonságát: egy 'Puti' (magyarul k*rva - A szerk. kieg.) című dalt skandáltak a lelátón, hogy nevetségessé tegyék.

Voltak pletykák a transzszexualitásáról is, de ami tényleg összezavarta a szurkolókat, az a nyilvános Beckhamhez való hasonlítgatása volt. A mai napig tagadhatatlan hasonlóság van a két játékos között, fiatalkorában például úgy emlegették Gutit, mint a spanyolok válasza David Beckhamre. 

Mindketten nyers tehetségek voltak a nevelőegyesületüknél, a fellegekben jártak a nyilvánosság előtt, emellett mindketten hajstílust váltottak minden egyes héten. Mégis úgy tűnt, hogy Gutit legbelül zavarja a Beckhamhez való hasonlítás, illetve az angol körüli felhajtás:

„A potenciális igazolásokról szóló pletykák nem zavarnak, de az nem helyes, hogy minden egyes bajnoki előtt Beckhamről szólnak a tudósítások. Nem értem, és nem is hiszem, hogy a tény, hogy pályára lépünk, kisebb figyelmet generál, mint David Beckham.” – mondta 2001-ben, válaszolva azokra a pletykákra, melyek szerint az angol egy lépésre volt csak a Santiago Bernabéuba való igazolástól.

Amikor Beckham 2003-ban aláírt a Real Madridhoz, ő lett az utolsó galaktikus, akit Gutinak szívélyesen kellett volna üdvözölnie. A kapcsolatuk ugyan sosem lett nyilvánosan feszült a Real Madridban együtt töltött négy évük alatt, Guti gyorsan áldását adta az angol távozására 2007-ben:

„A dolgok javulnak. Beckham távozása lecsillapította a kedélyeket. A sajtó nagy része is távozik vele. A híres játékosok távozása friss levegőt hoz az öltözőbe.”

Amikor Guti 2010-ben bejelentette döntését, mely értelmében a Beşiktaş együtteséhez távozott, bezárult a kapu titokzatos és rejtelmes madridi pályafutása mögött. Bár a Real Madrid második számú kapitánya volt évekig, több menedzser irányítása alatt is, valamint több mint 500 mérkőzést játszott habfehérben minden sorozatot figyelembe véve, mégsem sikerült magát teljesen belopnia a szurkolók szívébe. Visszatekintve, Calderón megnyilvánulása talán teher volt a játékos vállán, amely aláásta a benne rejlő lehetőségeket. A Real Madrid egykori, valamint a jelenlegi elnökében talán ott bujkál a bűntudat, hogy elhanyagolták az akadémia egyik legnagyobb tehetségét a sztárigazolások miatt.

A sors furcsa fintora, hogy a klub történetének két óriási mérföldköve, az 5000. bajnoki gól és az 500. találat a Bajnokok Ligájában is Guti nevéhez fűződik. Színészkedései és ingadozó teljesítménye ellenére egyedülálló tartósságot képviselt a galaktikus korszak alatt. Ő már örökké ott lesz a Real Madrid történelemkönyvében, igaz, nem olyan hangsúlyosan, mint azt sokan remélték.


Hozzászólások

Tabella