2017. május 28., vasárnap

A San Sirótól a San Siróig - Gareth Bale története a Bajnokok Ligájában

  • K. Kristóf
  • 2016.11.02. 17:30
A Bajnokok Ligája mindig is különleges sorozat volt Gareth Bale számára. Annak idején éppen ebben a sorozatban tűnt fel először igazán kivételes tehetségével, mikor a felejthetetlen Inter elleni meccsen védőként (!) mesterhármast rúgott a San Siróban – abban a stadionban, ahol nem olyan régen második BL-kupáját emelhette a magasba.

Bale egyike annak a maroknyi brit játékosnak, akik kétszer is megnyerték ezt a sorozatot csapatukkal. Ryan Giggs – egykori válogatottbeli csapattársa - is közöttük van, ahogy a szintén egykori madridi Steve McManaman is, és persze még néhányan a Sir Alex Ferguson irányította Manchester Unitedből: Paul Scholes, Wes Brown és Owen Hargreaves is (aki azonban a második győzelmét már a Bayern Münchennel ünnepelhette). Gary Neville viszont, aki szintén ott volt a 2008-as döntőben, végül nem kaphatta meg a győztes csapat tagjainak járó érmet, mivel nem szerepelt elég mérkőzésen abban a kiírásban.

De Gareth Bale Bajnokok Ligájáról szőtt álmai majdnem véget is értek – mikor még el sem kezdődtek szinte. A 2010/11-es szezonban a bajnoki negyedik helyezésnek köszönhetően a Tottenham indulhatott a Bajnokok Ligájában. Harry Redknapp tanítványai első selejtezőjükön fél óra után máris 3-0-s hátrányban voltak a svájci Young Boys ellen a berni összecsapáson.

„Úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna” – idézi fel Bale a Goalnak adott exkluzív interjúban. – „Legelsőként az az érzés jut eszembe, ahogyan életemben először sétálhattam be a pályára a Bajnokok Ligája himnuszára – hihetetlen volt. A meccset viszont nagyon rosszul kezdtük. Emlékszem, hogy harmadik generációs műfüves pályán játszottunk, nagyon csúszott. Nem voltunk hozzászokva, hogy ilyen típusú pályán játszunk, ez érezhetően megfogott minket.”

„Igen, néhányszor a labda valahogyan hozzájuk szánkázott a vízen, és mire észbe kaptunk, már 3-0 volt oda. De összeszedtük magunkat, tudtuk, hogy nagyszerű csapat vagyunk, van tartásunk. Egygólos hátrányig hoztuk vissza a meccset, aztán vártuk a visszavágót. Utána tudjuk, hogy történt.”

Tehát a svájci kaland után jöhetett a csoportkör, ahol is többek között a címvédő Interrel is szembe kellett nézniük. Megint egy rémálom következett: egy félidő, négy kapott gól Milánóban, ráadásul Heurelho Gomest, a Spurs kapusát ki is állították. Ám ahelyett, hogy a vége egy megsemmisítő vereség lett volna, az angolok Gareth Bale mesterhármasának köszönhetően 4-3-ra hozták le a meccset.

„Nem volt jó érzés a szünetben az öltözőben” – emlékszik vissza Bale. – „Négy gólos hátrányban, egy emberrel kevesebben a címvédő ellen – nem az az öltöző volt a legkellemesebb hely… Harry Redknapp, a menedzserünk azt mondta, harcoljunk a büszkeségünkért, szóval kimentük a pályára, és mindent beleadtunk. Az egész csapatt hajtott, elképesztő érzés volt.”

„Ha lett volna még hátra pár percünk, biztos vagyok benne, hogy egyenlítünk, azok a mi pillanataink voltak. Annak ellenére, hogy veszítettünk, olyan volt, mintha nyertünk volna. Megtaláltuk önmagunkat, harcolni tudtunk egy ilyen magas szintű sorozatban, és annak ellenére, hogy tíz emberrel voltunk, megvolt bennünk a hit, amit a következő meccsekre is megőriztünk.”

A következő összecsapás pedig talán még emlékezetesebbre sikeredett a Tottenham számára. Két héttel később jött a visszavágó a White Hart Lane-en, ahol Bale szuperszónikus teljesítményével nem egyszer kergette az őrületbe a világ akkori egyik legjobb jobbhátvédjét, Maicont, hogy aztán a Spurs drukkereit is megihlesse a „Taxi Maiconnak” című nóta megírására.

„Azt hiszem pont úgy volt, ahogy mondtam – az idegenbeli meccs magabiztosságot adott nekünk” – mondja Bale. – „Visszajöttünk 4-3-ra, ezért úgy éreztük, igenis odatartozunk a Bajnokok Ligájába. Aztán amikor az Intert fogadtuk, tényleg úgy éreztük, meg tudjuk verni őket. Mindenki hihetetlenül teljesített, sosem fogjuk elfelejteni azt az éjszakát.”

Irónikus módon az utazásnak Madridban lett vége, a Real Madrid ellen, amikor Bale először léphetett pályára a Santiago Bernabéuban. Peter Crouch korai kiállítása után a Bajnokok Ligája a negyeddöntőben ért véget a Tottenham számára.

„Az volt az első alkalom, hogy a BL-ben szerepeltünk, és ilyenkor az ember rögtön a nagy csapatok ellen akarja tesztelni magát, a nagy stadionokban. Az elején megtettük ezt, aztán a Real Madrid lett a végállomás.”

„Nem volt éppen a legjobb kezdés, hiszen 15-16 perccel a kezdés után már emberhátrányban voltunk. Onnantól nagyon nehéz meccs volt. Mindenesetre a stadion hangulata, az atmoszféra fantasztikus volt, sosem tapasztaltam még azelőtt hasonlót. Elképesztő élmény volt, és szerencsésnek mondhatom magam, amiért ma már minden héten itt játszhatok.”

Annak ellenére, hogy a következő bajnoki kiírásban is a negyedik helyet érte el, a Tottenham soha nem tért vissza a Bajnokok Ligájába – legalábbis Bale ideje alatt többször nem. De a walesi villám visszatért, méghozzá rekordösszeget megmozgató átigazolása után, immár a Real Madrid játékosként. A Galatasaray elleni 6-1-es győzelem alkalmával mutatkozott be a „Királyi Gárda” játékosaként a BL-ben.

„Nagyon izgatott voltam, mikor ideigazoltam, és hát, ez az, amiről végsősoron ez a klub szól: a BL-győzelmekről” – meséli Bale. – „Az, hogy ennek a csapatnak a mezében pályára léphettem a Bajnokok Ligájában, az egy újabb elismerés volt számomra. Nagyon különleges volt, egy út kezdete, ami végül a trófea megnyerésével fejeződött be.”

Bizony, a Madrid megnyerte a trófeát, méghozzá tizedszerre. Sergio Ramos utolsó utáni pillanatban szerzett fejese után végül a walesi volt az, aki a hosszabbításban vezetéshez juttatta csapatát. A Real Madrid pedig 2002 után újra megnyerte Európa első számú tornáját, azt a kupát elhódítva ezzel, amiről már akkor beszéltek, mikor Zinedine Zidane kapáslövésének köszönhetően megnyerték a Kilencediket.

„Elképesztő volt” – emlékszik vissza Bale. – „Amikor ideigazoltam, mindenki a Tizedikről beszélt, és ez volt annak is az oka, hogy idejöttem: segíteni megnyerni a Tizediket. Hogy ez az első évedben sikerül is, annál jobbról nem is álmodhatsz. Csodálatos volt a döntőben betalálni, elképesztő élmény, egész életemben el fog kísérni az érzés.”

Aztán jött a visszatérés a San Siróba, oda, ahol minden kezdődött. Oda, ahol végül Bale a második BL-trófeáját is a magasba emelhette, miután a büntetőpárbajban belőtte a saját tizenegyesét az Atlético ellen. Belőtte, annak ellenére, hogy a meccs végére a kimerültségtől már állandó görcs volt a lábában, s ez egyáltalán nem könnyítette meg a mozgását.

„Nagyon nehéz volt ellenük” – mondja. – „Feszült légkörű meccs volt, nagyon párás, és a hosszabbításban többen is a földre roskadtak görcs miatt, ahogy én is. Emlékszem, hogy a hosszabbításnak már vége volt, a földön feküdtem, és egyszer csak jött az edző: ’Akarsz büntetőt lőni?’ – kérdezte. ’Száz százalék, hogy akarok’ – feleltem.”

Persze, hogy ki akartam venni a részemet a felelősségből. Emlékszem, ahogy odasétáltam rúgni. Egyáltalán nem voltam ideges. Amikor tévén nézem az ilyet, akkot jobban izgulok azokért, akiket akkor látok lőni. Odaálltam. Nagyon nyugodt voltam, belőttem, aztán azonnal újra görcsöt kaptam.”

Miután belőttem a sajátomat, már ideges voltam. Teljesen idegőrlő volt végignézni. Az, hogy én elvégezzek egyet, az teljesen más, akkor nyugodt voltam. Természetesen nagyszerű élmény volt nézni, aztán megnyerni a büntetőpárbajt a Bajnokkok Ligája döntőjében. Ennél többet nem kérhet az ember.”

De Bale többet akar. A 27 éves szélső nemrég írta alá új szerződését, amellyel további hat évre kötelezte el magát a madridiakhoz. Következő céljának pedig mi mást tűzhetne ki, mint megnyerni a mostani kiírást is, aminek döntőjét a walesi Cardiff városában rendezik.

„Van néhány remek csapat ebben a sorozatban” – mondja. – „De mi hisszük, hogy újra megnyerhetjük. Ez a célunk.”

Szóval, hiába nyerte már meg kétszer, úgy tűnik, Bale utazása a Bajnokok Ligájában még korántsem ért a végéhez.


Hozzászólások

Tabella