Bár az orvosi stáb bizakodóan állítja, hogy a többség éppen a madridi derbi körüli időpontra épül föl, azért ez korántsem olyan biztató, mint ahogy hangzik. És ami még inkább veszélyessé teszi ezt a sérüléskrízist, az a rossz időzítés. Nem mintha egy ilyen dolog bármikor is jól jönne, mégis állíthatjuk, ennél rosszabbkor ne jöhetett volna. Derbi a Calderónban, látogatás az Estádio José Alvaladéba, majd a Camp Nou-ba, végül egy hazai meccs a Borussia Dortmund ellen. Szép kis sorminta, még teljes kerettel sem lenne sétagalopp.
Nyilvánvaló, hogy egy olyan játékos mint Kroos, miért fog rettenetesen hiányozni ilyen létfontosságú mérkőzéseken. Az irányítóképesség, az a nyugalom, az a tökéletes nyomásellenálló képesség… Ez utóbbi pedig pont a Real Madrid egyik alapvető jellegzetessége, egy olyan tulajdonságuk, ami az olyan ellenfelek ellen, akik most következnek, rendkívüli szerepet kap. A Barcelona, a Dortmund és az Atlético hármasa azt a fajta letámadó, „presszingelő” futballt játssza, amikor nincs nála a labda, amire Kroos lehetett volna a tökéletes ellenszer. Az ő pontos előrepasszai, labdaérintései, ívelései, meglátásai, remek időzítései jelenthettek volna megoldást egy olyan problémára, ami mind Zidane, mind Benítez alatt zavart okozott a csapatban.
Persze van itt egy másik játékos, aki képes ugyanerre, akiben szintén megvan ez a fajta nyomásellenálló képesség, ami a csapat óriási hasznára válik. Természetesen Luka Modricról van szó, bár a horvát inkább kiváló irányító képességeivel és mágikus cseleivel váltja ki ugyanazt a hatást, mint német társa. De azért az is nyilvánvaló, hogy egy ilyen feladatot, ilyen csapatok ellen nem lehet egyetlen emberre bízni.
Mindazonáltal ez nem a képességeken múlik legfőképp, a kérdés nem az, hogy valaki véghez tudja-e vinni. A probléma sokkal inkább maga a védekezésbeli masszívság, ami Kroos nélkül igencsak kérdéses lesz.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a német nélkül meghal a középpálya, és ő cipelte eddig a védelem összes málháját – egyáltalán nem így van. Kroos nem egy született, zseniális, verhetetlen védekező ember, egy az egy ellen is verhető, és hatalmas területeket sem képes akkora hatékonysággal fogni. A helyezkedése, a szereléseinek tökéletes időzítése – ezek teszik őt kihagyhatatlanná a védekező struktúrából.
Ha ő nincs, ezt a szerepet senki nem képes ellátni. Isco vagy James maga lenne a katasztrófa a védekező középpályás posztján, Modricot vétek lenne erre a szerepkörre pazarolni, Danilo évek óta nem játszott ebben a pozícióban, Ramos pedig egyszer már (a Juventus ellen) megbukott itt.
No, és Kovacic? Előkereshetjük a horvát egy korábbi interjúját, amit akkor adott, amikor a Real Madridhoz szerződött. Azt állította, hogy az általa leginkább kedvelt pozíció a védekező középpályás posztja. De ha alaposabban utánajárunk, kideríthetjük, hogy Kovacic bizony annak idején az Interben, bár tényleg védekezőként játszott, nem egyedül tett ezt, hanem volt egy párja. A pozíció tehát ezért feküdt neki annyira.
De egyedül betölteni ezt a szerepet, az bizony más kávéház, egy olyan feladat, ami kiváló, fegyelmezett helyezkedést, és erős védekezésbeli képzettséget követel meg. Bármennyire jóindulatúak vagyunk Kovaciccsal, neki bizony nem ezek a legnagyobb erősségei. Az ő erejének és képességeinek inkább fekszenek a becsúszó szerelések, és a negyven méteres visszafutások, mint a jól időzített közbelépések, a levegőbeli csaták megnyerése, és a védekezők és a támadók közötti tömörség fenntartása.
De várjunk csak! Nem úgy volt, hogy Casemiro november 19-ére felépül?
Való igaz, ezt ígérték az orvosok, de abban egyet kell értenünk, hogy ez egy igencsak elsietett visszatérés lenne. Éppen Cristiano Ronaldo esetében láttunk már hasonló elkapkodott visszatérést, aminek a nem megfelelő kondíció és a meccshiány miatt meg is lett az eredménye. Casemiro visszatérésének dátuma pedig éppen Kroos sérülése után lett újra hangoztatva, mindenkiben azt az érzetet keltve, hogy itt bizony alaposan siettetnek valamit, és a brazil nem valószínű, hogy rögtön első meccsén száz százalékosan tud majd teljesíteni, nem is beszélve az újrasérülés kockázatáról.
Mindenesetre Casemiro immáron nélkülözhetetlen eleme a Real Madridnak.
Nézzük akkor, mi lenne ha Casemiro játszhatna az Atlético ellen?
Ha tehát a brazil elkapkodott, siettetett visszatérése megvalósul, egyértelmű, hogy ő lép Kroos helyébe, és ő lesz az egyedüli védekező középpályás a 4-3-3-as szisztémában. Modric helye mellette ebben az esetben is megkérdőjelezhetetlen, míg a harmadik posztért valószínűsíthető egy Kovacic-Isco csata, amelyet az idei formája alapján minden bizonnyal előbbi nyer majd meg. Ebben az esetben tehát Zidane-nak nem kell nagyon törnie a fejét a középpálya felállításán.
A következő esetben nézzük meg, mi történhet akkor, ha Casemiro nem játszhat?
Valószínűsíthető egy felállás két védekező középpályással, aminek két tagja lehetne például Modric és Kovacic. Bár korábban leírtuk, Modric nem tudná minden képességét kamatoztatni ezen a poszton, azonban ha lenne valaki, akivel megosztja a védekező feladatokat, és így magát a szerepkört is, nagy valószínűség szerint hatékonyabban teljesítene. És ne feledjük azt se, Kovacic ezt a pozíciót pontosan ebben a felállásban preferálja!
4-2-3-1 vagy 4-4-2?
A következő probléma, hogy a fentiek közül melyik hadrendben lépjen pályára a csapat.
Az első opciónak megvan a maga előnye, hiszen lehetővé tenné Isco vagy James számára, hogy a kedvenc pozíciójukban ficánkoljanak. A két kreatív középpályás boldogsága mellett a széleket is sokkal hatékonyabbá tehetné. Mindemellett számos probléma is kirajzolódik ezen taktikai formáció mellett. Először is, a 4-2-3-1 nagyon sok labdatartást és jó védőmunkát igényel a szélső játékosoktól, és valljuk be, Cristiano Ronaldo erre a szerepre nem a legjobb opció. Megfelelő megoldás lehetne Morata, Isco, Lucas, Asensio, James vagy Bale játszatása a baloldalon, Ronaldo pedig az ék pozíciójába kerülne, de a szilárd védekezés így sem lenne garantált.
Nem bizony, hiszen a formáció azt is igényli, hogy a 10-es szerepében játszó játékosnak ne a védekezésre kelljen koncentrálnia, hanem arra, hogy a lehető legnagyobb kárt okozza az ellenfél számára a támadóharmadban (Özil esetében is így volt). Az ő szerepeltetését lehetne kiváltani egy nagyon kemény szélső munkával, erre azonban csak Bale és talán Lucas képes igazán a csapatban. Jól látszik tehát, hogy egy igazi védekező középpályás nélkül a középpálya sebezhető marad (márpedig Casemiro kiesésével nincs ilyen játékosunk), tehát egy játékos a 10-es pozíciójában felérne egy fél öngyilkossággal, ezt a Real Madrid nem engedheti meg magának.
Ehelyett a 4-4-2 jó alapot szolgáltathatna az egységes védekezéshez, amivel a csapat elbírná Casemiro és Kroos hiányát. Szélsők játszatása helyett ki lehetne szélesíteni a középpályát olyan játékosokkal, akik feladata nem a labda dédelgetése és vezetése, hanem a megfelelő pozícionálás lenne, amivel fenntarthatóvá válna a kellő védekező egység. Isco és James megfelelnének erre a feladatra, de Lucas is jó eséllyel pályázna a csapatba kerülésre, köszönhetően fáradhatatlan munkájának és sebességének, amit védekezésben is tudna kamatoztatni.
A probléma csak a támadó duóval van ilyen felállás mellett. Bale és Ronaldo nem csatárok, ezt jól bizonyította a Juventus elleni mérkőzés is a 2014/15-ös idényben. A duó ugyanazokkal a mozdulatokkal próbált operálni, mint a szélen, túl gyakran akartak a védelem mögé kerülni, így elveszett a kapcsolat a középpálya és a támadósor között. Természetes pozíciójuk miatt folyamatosan próbálták kiszélesíteni a játékot ahelyett, hogy egy vérbeli támadóhoz hasonlóan mozogtak volna, emellett az összjátékuk is messze volt az elvárt szinttől. Ennek tudatában az lehetne a megoldás, hogy Benzema hiányában (valószínűsíthető, hogy ő sem lesz bevethető a derbin…) Cristiano vagy Bale helyett Morata kerüljön be a csapatba, de azért érezzük, hogy erre szinte semmi esély sincs. Ha azonban mégis bekerülne, Bale pedig nem a padra, hanem a középpályára húzódna vissza, akkor a következő történne:
Ahogy a képeken is látszik, a támadásból védekezésbe, valamint a védekezésből támadásba való váltáskor teljes formációváltásra lenne szükség. Védekezésben 4-4-2-t, támadásban pedig 4-3-3-at játszana a csapat.
Ez olyasvalami, amivel a csapat sokat küszködött Ancelotti irányítása alatt, de azóta Bale fejlődött annyit taktikailag, hogy megbirkózzon a feladattal. A probléma csak az, hogy a középpályának rengeteget kell dolgozni, amire megfelelően fel kell készülni taktikailag, ha meg akarják teremteni az egyensúlyt a támadások és a védekezés között. Tekintve, hogy a válogatott mérkőzések miatt kevés a felkészülési idő, valamint figyelembe véve Zidane taktikai gyengeségeit a védekezést illetően, hiba lenne azt hinni, hogy ez a taktika megfelelően megvalósulhatna a madridi derbire.
Meg lehet próbálni azt is, hogy Bale-t egy sokkal korlátozottabb jobb oldali középpályás szerepébe helyezzük a 4-4-2-es rendszerben, de ez súlyosan károsítaná egyik legnagyobb erősségét, a támadó potenciálját.
A legjobb megoldás ennek tekintetében az lenne, ha Ronaldo vagy Bale a padra kerülne, Morata lenne az egyik támadó, a csapat pedig 4-4-2-t játszana támadásban és védekezésben is. Talán ezt lehetne a legegyszerűbben, a legrövidebb idő alatt megvalósítani, tekintve, hogy az eddig említettek közül ebben a legegyszerűbb a támadás és a védekezés összhangba hozása.
Ugyanakkor, mivel lehetetlen, hogy Bale vagy Ronaldo a padra kerüljön, a jelenlegi helyzetben a legjobb hadrend mégis a 4-2-3-1 marad, Moratával, Iscóval, Lucasszal, Asensióval vagy Bale-lel a baloldalon. Az ideális választás talán Morata lehetne, aki könnyíthetne a csatár (Ronaldo) terhelésén, emellett sebességének köszönhetően remekül tudna megindulni a labdával a szélen.
A 10-es szerepében játszó játékosnak áldoznia kellene kreativitásából és a támadásra való összpontosításából a középpálya kisegítésének érdekében, ami a támadásépítésekben problémákat okozhat, azonban Kroos kiesésével ez a legpragmatikusabb opció a Real Madrid számára.
Pontosan ezért könyörgött mindenki egy védekező középpályás leigazolásáért a nyár folyamán…
