2017. február 23., csütörtök

Sergio Ramos: Aki mer, az nyer

  • Gy. András , Zs. Csaba
  • 2016.12.14. 14:35
Két szombattal ezelőtt, amikor a Real Madrid épp vesztésre állt a Barcelona ellen, ami a bajnokságban meglévő előny feleződésével járt volna, Ramos bevágja az egyenlítést jelentő gólt egy olyan stadionban és egy olyan csapat ellen, amely oly sok csalódást és frusztrációt okozott már neki az elmúlt években.

Ez egy akkora szenzáció, egy olyan teljesítmény, amit egy átlagos játékos, egy átlagos ember hetekig, de talán hónapokig is felemlegetne.

De a következő hét közepén?

A Madrid két gólos előnyt enged ki a kezéből a Borussia Dortmund ellen, így második helyen végez a BL-csoportjában, de ezzel lényegében növeli az esélyét az első egyenes kieséses szakaszban.

A Ramos hullámvasút tovább robog.

Múlt hétvégén?

A Santiago Bernabéu elmúlt éveinek egyik legdrámaibb összecsapása, amely ismét fenyegette a Madrid nagy előnyét a bajnokságban.

A Deportivo 1-0-s hátrányból fordítva 2-1-re vezetett, másodpercekkel a mérkőzés vége előtt pedig 2-2-t mutatott az eredményjelző, ami azt jelentette, hogy a Madrid megteszi a szívességet a Barcelonának, és pontokat veszít.

Ramos már a piros lapot is kockáztatta, de nem lett belőle baj. Aztán amikor a Madrid szöglethez jutott a hosszabbításban, megmondta Toni Kroosnak, hogy hova kéri a labdát, miközben a szurkolók a lelátón énekelték a „Sergio Ramos, lőj egy gólt, hogy ünnepelhessünk” dalt. Ő pedig pont a megfelelő pillanatban villant meg, és győztes gólt fejelt.

Hétfőn megtudta, hogy az UEFA Év csapata szavazáson ő az, akit a legtöbben betennének a csapatukba.

Cristano Ronaldo előtt. Messi előtt. Ő az első.

Néhány óra múlva pedig az is tudomására jut, hogy egyetlen szavazatot sem kapott a France Football európai szavazóitól az idei Aranylabda-szavazáson.

Egyet sem.

Vasárnapra jó eséllyel újabb trófeát ad majd a gyűjteményéhez, ami karrierje 17. címe lenne, amennyiben a Madrid megnyerné a klubvilágbajnokságot.

Ennyi történés, esemény egy normális játékos életében nagyjából 2-3 év alatt, vagy akár egy egész karrier alatt történik, nála ehhez két hét kellett.

De Ramos mindig a nagy események embere volt, legalábbis 2005 óta biztosan, amikor 19 évesen, bődületesen nagy góljával előnyhöz juttatta a Sevillát az ellen a Real Madrid ellen, amelyben Zidane volt a sztár.

Még abban az évben a világ legdrágább tinije, illetve Florentino Pérez első regnálása alatt jegyzett egyetlen spanyol igazolása lett.

Ramos már érkezésekor nyilvánosan kijelentette, hogy Hierro szintjét szeretné elérni, így aztán mind a régi vágású helyi média, mind az idősebb madridi játékosok részéről cinizmus és kétkedés fogadta.

Első hazai El Clásicóján megalázó 3-0-s vereséget élt át, miközben Ronaldinho talán klubkarrierje legjobb meccsét produkálta. „Megállíthatatlan volt” – mondta Ramos. A védő azóta négyszer talált be, mindemellett ugyanennyi piros lapot is begyűjtött a Barcelona ellen.

Aztán persze ott vannak a megszokott utolsó pillanatos drámák.

Lehet, hogy nem ez volt az első ilyen pillanata, de a 2007-2008-as bajnoki győzelem bebiztosítása a pamplonai esőben történt meg. A Madrid 1-0-s hátrányban volt az Osasuna ellenében, emberhátrányban, a mérkőzésből három perc volt hátra.

Arjen Robben egy gyönyörű fejessel kiegyenlített, miután Ramos ellen szabálytalankodtak, de egy döntetlen nyolc pontosra csökkentette volna a Madrid előnyét a Villarreallal szemben úgy, hogy még kilenc pontért lehetett játszani az idényben.

20 másodperccel a találkozó vége előtt Ramos letámadott, visszaszerezte a labdát, előrement, majd egy mesteri összjátékot követően Higuaín elé tálalt, az argentin pedig nem hibázott, megszerezte a győztes gólt.

A három pontnak köszönhetően három nappal később a Santiago Bernabéu megtapasztalhatta, ahogy a Barcelona sorfalat áll az új bajnoknak. Ezt egy 4-1-es hazai győzelem követte, ami Xavi és Puyol elmondása szerint életük legrosszabb futballélménye volt.

A Ramos-lista folytatódott: Harmadik hely a piros lapok örökranglistáján a spanyol bajnokságban, a Real Madrid történetének legtöbbször kiállított játékosa, az égbe lőtt tizenegyes a 2012-es BL-elődöntőben a Bayern München ellen, majd a néhány hónappal később belőtt panenkás büntető az Eb-elődöntőben, Portugália ellen.

Két nagyszerű találat négy perc alatt Pep Guardiola Bayernje ellen a 2014-es BL-elődöntőben, majd az Atlético ellen a döntőben a hosszabbításban szerzett fejesgól Courtois mellett a kapufa mellé, ahová nem tűnt úgy, hogy beférhet egy labda.

„Akármikor visszanézem, olyan érzés fog el, mintha ezúttal előbb mozdulna, és ki fogja ütni a labdát” – mondta Ramos.

Elődöntős és döntős góljainak köszönhetően legutóbb a Real Madrid klubvilágbajnokságot nyert. Aztán jött a következő BL-döntőben szerzett, azóta is vitatott gól, aminél az asszisztens nem emelte a zászlaját, egy szintén vitatott elmaradt kiállítás, majd a belőtt tizenegyes az Atléti-szívek ismételt összetöréséhez.

De ezek között is számtalan Sergio-pillanat volt, kezezések, érthetetlen koncentráció kihagyások a pályán és azon kívül, lehetőség a Manchester Unitedhez csatlakozásra, ami végül nem történt meg.

„A klub kapott egy írásbeli ajánlatot, egy pillanatra pedig elgondolkodtatott az új kihívás, új életszakasz lehetősége.” – mondta Ramos.

Veszekedések José Mourinhóval, Cesc Fabregasszal, Diego Costával, Gerard Piquével, amelyek közül a legtöbb a kapcsolat megerősödésével zárult.

Mindegyik rajta van a listán.

Mindig hangoztatta a torreádorok, az általuk vállalt kockázat, a vakmerőség és az általuk megtestesített show iránti rajongását.

Lehet szeretni vagy utálni a bikaviadalt, de egyértelmű, hogy ez az édesapján és a nagyapján keresztül vált az élete részévé. Ez volt az a szakma, amit Ramos eredetileg művelni szeretett volna. Igazából második madridi évében meg is küzdött a ringben egy ötszáz kilós bikával, persze a klubja tudta és engedélye nélkül.

„Őrült pillanat volt, ami meg is van örökítve videón, de az anyagot elzárva őrzöm otthon” – mondta Ramos. „Nem féltem, hanem inkább motivált voltam.”

Elmondta korábban azt is, hogy milyen volt a gyerekkora, hogy mindig elsőként vagy másodikként választották az iskolaudvaron vagy a helyi parkban lejátszott meccsek előtt a csapatokba: „Talán nem azért, mert technikailag jó voltam, hanem a karakterem, a hozzáállásom és az állandó győzni akarásom miatt, ami hajtott előre.”

Azokon a meccseken, ha volt egy szabadrúgás vagy büntető, ő vállalta őket, még apró gyerekként is, és már akkor is megtréfálta a kapusokat a Panenka-stílusú büntetőivel.

Amit most látunk, az nem a show, a hatalmas pénz, az egoizmus vagy a marketing miatt történik. Ez ő, ez Sergio Ramos. Ő a futball Errol Flynnje. Egy lendületes, hetvenkedő kalandor, akinek a sikerei mindig emlékeztetnek arra, hogy túl lehet jutni a nehézségeken.

A hibák, a kudarcok, a piros lapok és a viták nélkül a dicsőség, a hősiesség, a mosoly, a trófeák és a virtuozitás sem ragyogna oly fényesen.

Nemrég Thierry Henry beszélt arról, hogy hogyan érintette a Barcelonát Dani Alves távozása. Ez a beszélgetés juttatta eszembe a két korábbi sevillai csapattársat, a brazilt és az andalúzt, akik úgy tűnik, hasonló életfilozófiát követtek.

Amikor a kockázat és a nyereség harcáról kérdeztem egy beszélgetésünk során, Alves azt mondta: „Ha azt csinálod, amit én, akkor könnyen reflektorfénybe kerülsz, amikor a dolgok rosszul mennek. De amikor elhatároztam, hogy a futballt a legmagasabb szinten akarom játszani, észben tartottam, amit édesapám tanított nekem: ’Ha nyerni akarsz, kockáztatnod kell, merésznek kell lenned’.”

„Ha nem kockáztatsz, csak egy futballista leszel a sok közül. Én nem ezt az utat jártam. Ha hibázol egyszer, kétszer, esetleg háromszor, de folyamatosan küzdesz a célodért, kockáztatsz, nagyon keményen dolgozol és kizárod a kritikákat, akkor a sikerek is jönni fognak.”

Az Errol Flynn-összehasonlítás így nem a legmegfelelőbb, talán szimplán hívhatjuk Ramost a spanyolok Dani Alvesének.

Igazán megéri látni, elfogadni és meghallgatni, jó és rossz napokon egyaránt. Nem csak azoknak, akik imádják a futballt, hanem azoknak is, akik az élet szerelmesei, az emberi lét dicsőségeivel és kudarcaival együtt.

Viva Sergio Ramos. Aki mer, az nyer!


Hozzászólások

Tabella