Borja Mayoral: Madrid előtt Wolfsburgban kell sikeresnek lennem

A Marca interjúsorozatának következő alanya Borja Mayoral. A csatár 2007-ben csatlakozott a Real Madrid utánpótlásrendszerébe, a jelenlegi idényt pedig a Wolfsburgnál tölti kölcsönben. A dolgok nem a remélt módon alakulnak, de a játékosnak nincs szándékában feladni.

Hogyan esett a Wolfsburgra a választás?

A lakásomon találkoztunk a Real Madrid képviselőivel és az ügynökeimmel. Közösen mérlegeltük a lehetséges opciókat, de végül mindenki egyetértett abban, hogy a Wolfsburg a legideáliasbb választás számomra. Ez egy komoly kihívás, de nem adom fel.

Beszéltél Carvajallal a Bundesligáról?

Nem beszéltem erről Danival. Úgy vélem, hogy a német élvonal remek lehetőség arra, hogy játékosként és emberként is többé váljak. A Carvajal által bejárt út számomra is példaként szolgál. Nagyszerű szezonja volt itt, és ez nem is maradt észrevétlenül.

Hogyan közölted a döntést Zidane-nal?

A Valdebebas falai között találkoztunk, hogy megbeszéljük a jövőmet. Tulajdonképpen támogatott a döntésemben, ugyanis egyetértett velem a Bundesligával kapcsolatban. Most már csak rajtam áll, hogy hogyan alakul a sorsom.

Ha egy madridi játékost megkérdezel arról, hogy mit adott Zidane a csapatnak, akkor a válasz a remek hangulattal lesz kapcsolatos.

Zidane örömet adott a csapatnak. Rendelkezésére áll a tudás, hogy egy ilyen nehezen kezelhető öltözőt vezessen. Madridban ez különösen nehéz. Remekül bánik a játékosaival, ő ebben a legerősebb. Ha egy új edző ennyi pozitivitást ad egy csapatnak, akkor a játékosok is nagyobb kedvvel és győzni akarással fognak teljesíteni.

De mégis, mi a titka?

Nehéz megfogalmazni. Van a kisugárzásában valami varázslatos. Mindenki tiszteli a Zinédine Zidane nevet, hiszen már játékosként kiérdemelte ezt.

Milyen volt a BBC-vel edzeni?

A tréningeken is elképesztő dolgokat mutatnak. Ők a legjobbak. Próbáltam minél többet tanulni az első csapattal eltöltött napokon. Azt hiszem, hogy ez sikerült is. Nagyon sokat fejlődtem.

Te is érinthetetlennek tartod őket? Zidane láthatóan így gondolja.

Én nem vagyok edző, nem tudom ezt megítélni. Azt viszont elmondhatom, hogy a BBC a világ legjobb triója. Szinte lehetetlenség őket kiszorítani.

Beszéljünk most valaki másról. Hogyan képes Cristiano ennyi éven át a csúcson maradni?

Nincs különösebb titka. Sokat foglalkozik magával, megfelelően étkezik, és sosem adja fel. Őszintén hisz abban, hogy ő a világ legjobb játékosa. Ez a mentalitás juttatta oda, ahol most van.

Korábban többször is elismerően nyilatkoztál Benzemáról.

Igen, ő egyfajta példakép számomra. Legjobban a veleszületett képességeit kedvelem. Nem tipikus kilencesként gondolkozik, mindig más szemszögből tekint a dolgokra. Ezt nem lehet megtanulni.

Sokak szerint könnyű dolga volt a Real Madridnak a tavalyi párharc során a Wolfsburg ellen.

Ez egyáltalán nem igaz. Ha egy csapat 2-0 arányban képes győzelmet aratni a Real Madrid ellen, ott nem lehet véletlenekről vagy könnyű sorsolásról beszélni. A Wolfsburgban remek játékosok vannak, de a Bernabéuban csúcsformában volt a Real Madrid és Cristiano Ronaldo is. Egyáltalán nem volt könnyű ez a párharc.

Szerinted a Real Madrid lenézte ellenfelét?

Én csak azt tudom, amit a többiek elmondtak nekem. A sorsolás után alig akarták elhinni, hogy ki lesz az ellenfelük. A Real Madrid elleni játék minden futballista álma. A Wolfsburg jól kezdte a mérkőzést és rövidesen elhitték, hogy lehet keresnivalójuk a pályán. Ráadásul a Királyi Gárda nincs hozzászokva az ilyen stílusban futballozó csapatok elleni játékhoz. A szurkolók is kitettek magukért. Ezek mind hozzájárultak a sikerhez.

A madridi tartózkodásod alatt nem akárminek lehettél a részese, ugyanis egy városi derbin is pályára léptél.

Igen… minden olyan gyorsan történt. A félidei szünetben láttam, hogy Benzemának komoly fájdalmai vannak. Egy asztalon feküdt és vizsgálták a csapatorvosok. Nem sokkal később azt az utasítást kaptam, hogy vegyem a cipőm, mert hamarosan beállok. Felöltöztem és kimentem melegíteni. Megpróbáltam csak a játékra fókuszálni. Sajnos vereséggel ért véget a mérkőzés, de én sosem fogom elfelejteni azt a napot. Egy 18 éves játékos számára hatalmas élmény egy ilyen meccsen játszani.

Ráadásul a Bernabéuban nagyon szeretik a saját nevelésűeket.

Igen. Rengeteg szeretet és támogatást kaptam a szurkolóktól már gyerekkoromtól fogva. Az ilyen dolgok erőt adnak a folytatáshoz.

Összességében melyik marad számodra emlékezetesebb, a debütálásod vagy a városi derbi?

Az első mérkőzésem is fantasztikus élmény volt, de akkor csak 5 percet játszottam. Az Atleti ellen egy egész félidő jutott nekem egy nem akármilyen meccsen. Mindenesetre sem a derbit, sem a Las Palmas elleni debütálást nem fogom soha elfelejteni.

De végül mégis távoztál Madridból. Lehetséges egyáltalán a visszatérés?

Ha nem az első csapatba kerülsz a Castillából, akkor nem tartozol a legjobbak közé. Pedig Madridban csak a legjobbakra van szükség. El kell menned egy másik csapatba, hogy új dolgokat tanulj és jobbá válj. Nagyon sok madridi nevelésű futballista játszik most másik csapatokban, de én azt vallom, hogy hittel, bizalommal és kemény munkával lehetséges a visszatérés.

Szóval ez a célod.

Tíz éves koromtól a La Fábrica kötelékében nevelkedtem. Ez az álmom, de ennek eléréséhez először Wolfsburgban kell sikeresnek lennem. Próbálom minden figyelmemet az új klubomra, az új otthonomra összpontosítani.

Madridi csatár Németországban. Ez emlékeztet valakire…

Raúl egy mítosz, egy legenda. Példaként szolgál minden saját nevelésű fiatal számára, beleértve engem is. Az eredményei magukért beszélnek. Draxler sokat mesélt róla. Egyébként ő nemrég igazolt el Párizsba. A legjobbakat kívánom neki. Nagyszerű játékos.

Elég sok spanyol játékos van a Bundesligában. Tartjátok a kapcsolatot?

Valamennyire igen. Játszottam már Vallejo és Marc Torrejón ellen is. A mérkőzések végén mindig mezt cserélünk és beszélgetünk egy kicsit.

Jesús Vallejo… ő nagy sztárrá vált.

Igen, Jesús egy kőkemény védő. Megmutatta a tudását, most pedig mindenki róla beszél az országban. Már régóta ismerem és barátok is vagyunk, ezért örülök a sikereinek. Bízom abban, hogy egyszer együtt játszhatunk Madridban.

Miben más a Bundesliga, mint a spanyol bajnokság?

Sok dologban, például a hőmérséklet. Most éppen mínusz fokok vannak Németországban. De ott van németországi stadionok hangulata is. A mérkőzések végén a játékosok kimennek a szurkolókhoz és megtapsolják őket. Mindenki alárendeli magát ennek. Ez a hagyomány egységgé kovácsolja a csapatot, és természetesen mélyíti a kapcsolatot a játékosok és a szurkolók között. Ha 5 gólos vereséget szenvednénk, akkor is kisétálnánk tapsolni. Ezzel köszönjük meg a rengeteg szurkolást és támogatást. Remélem, hogy egyszer Spanyolországban is elterjed ez a tradíció.

Nemrégiben debütálhattál az U21-es válogatottban is.

Igen, ezért Celades mesternek tartozom köszönettel. Számomra már a keretbe kerülés is egy ajándék volt, mert fantasztikus játékosokkal edzhettem és élhettem együtt néhány napig. De Celades volt az, aki megszavazta nekem a végső bizalmat. Az első mérkőzésem Ausztria ellen volt, és éppen akkor sikerült kiharcolni a kvalifikációt a nyári U21-es Európa-bajnokságra.

És mit vársz a lengyelországi tornától?

Nagyon izgatott vagyok. Bízom a jó eredményekben és a győzelemben, elvégre mi vagyunk Spanyolország.

Végül azt áruld el, hogy jövőre már láthatunk Madridban?

Őszinte és realista leszek. Jóval kevesebbet játszok, mint amit az ideigazolásomkor reméltem, ugyanakkor ez egy nagyszerű kihívás számomra. Nem fogok megfutamodni vagy meghátrálni. Keményen dolgozok és mindent megteszek, hogy több játékidőhöz jussak. A szezon végén újratárgyaljuk majd a jövőmet a Real Madriddal és az ügynökeimmel.

Forrás: Marca
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK