A statisztikai mutatókat pedig tovább rontja a tény, miszerint Ronaldo 2014. április 29-én, a Bayern ellen szerzett (szezonbeli ötödik) szabadrúgásgólja után csupán 56. próbálkozásra tudott újra betalálni. Majdnem egy év telt el addig, hiszen a következő szabadrúgásgólját 2015. április 11-én lőtte, az Eibar ellen. Ez átkonvertálva 1,79%-os hatékonysági mutatót eredményez.
A 14/15-ös szezonban aztán a bajnokság utolsó játéknapján még lőtt egyet, aztán következőre ősszel, a Malmö ellen tudott eredményes lenni. A 2015/16-os idényt három szabadrúgásgóllal fejezte be, összességében 7,5%-os hatékonysági mutatóval.
Bár kevesebb szabadrúgás kellett neki a góllövéshez, úgy tűnt fejlődött a 14/15-ös szezonhoz képest, mégis a statisztikái korántsem bizonyítják azt, hogy ő lenne a világ egyik legjobb szabadrúgás-lövője, ahogyan azt egyesek állítják.
Ennek pedig számtalan oka lehet.
Az első ok a statisztikai mutató maga. Eszerint a szabadrúgásgólok egyszerűen csak egyenlőtlenül oszlanak el – tehát pusztán szerencse vagy nem szerencse, hogy bemegy-e éppen az adott lövés.
A másik ok az lehet, hogy Ronaldo mániákus. Nem csak a szabadrúgásokban, minden másban is, de ez esetben főleg. A belső rüszttel történő teljes erőből meglőtt lövéseiről semmiképp sem hajlandó lemondani.
A felső pontok még valamennyire cáfolhatók is, van azonban egy ok, amit könnyen bizonyítani lehetne: a sérülést. Talán nem véletlen, hogy Ronaldo szabadrúgás-lövő képességének hirtelen romlása akkor következett be, mikor a 13/14-es szezon végén megsérült. Az akkori problémája, az ún. tendinosis lehetséges, hogy még ma is kihatással van rá.
A tendinosis orvosilag meghatározva az ín degenerációja, ami az öregedés, mikrotrauma vagy a vérellátás hiányának következtében léphet fel.
Vitathatatlan, hogy egy ilyen degeneráció a térdben hatással van az emberre. Főleg egy olyan élsportolóra, mint Ronaldo, aki nem hajlandó pihenni, és aki olyan technikával lövi a szabadrúgásokat, hogy az mérhetetlen nagy mértékben igénybe veszi a térdét.
Ahogy a fenti videóban is láthatjuk, Ronaldo ostorszerűen csapódó lövéseinek véghez viteléhez elengedhetetlen a térd munkája, így nem csoda, hogy a sérülése óta nem lövi ugyanolyan hatékonysággal a szabadrúgásokat.
DE!
Az utóbbi időben úgy tűnik, valahogy mégis javulni látszik a dolog. A Celta Vigo elleni szabadrúgásgólja már a harmadik volt a szezonban
De várjunk csak egy kicsit. Meglehet, hogy három gólja van, de az is biztos, hogy körülbelül százat a közönség közé rúgott. Nem borzalmas?
Nem feltétlenül. A korábbi statisztikákhoz viszonyítva a mostani idényben felállított 15,79%-os hatékonysági mutató egész jónak tűnik. Sőt, inkább meglepőnek, főleg ahhoz képest, mennyi kritikát kap a portugál.
Mindemellett azt is érdemes feljegyezni, milyen szituációban születtek ezek a találatok. Az egyik egy Atlético Madrid elleni vezetőgól volt, míg a másik kettő egyenlítőgól, a Sporting és a Celta ellen. (A statisztika tökéletességéért tegyük hozzá, hogy egyet lőtt a bajnokságban, egyet a kupában és egyet a BL-ben.)
No, de ennyi lenyűgöző szám után vajon akkor mondhatjuk, hogy lejárt a „Ronaldo sz*rul lövi a szabadokat” című téma?
Jelenleg bizonyosan állíthatjuk, hogy igen. Egészen addig, amíg a számok ilyenek maradnak, mint most…
Egyelőre viszont nem úgy tűnik, hogy változnának. Ha pedig változnának is, nem kell rögtön rosszra gondolni, hiszen mint fent említettük, a szabadrúgásokkor bizony a szerencsével is számolni kell.
De ami kétségtelen: Ronaldo szabadrúgásai mostanában éppen jókor, jó időben jönnek, és kivétel nélkül létfontosságú mérkőzéseken szerzi őket.
Mindemellett az is nyilvánvaló, hogy bizony vannak jelek, amik arra utalnak, hogy ez a jó teljesítmény fenntartható. Bár Ronaldo nem hajlandó lemondani az izomból megrúgott speciális szabadrúgás-technikájáról, úgy tűnik, ugyanezzel a stratégiával képes fejlődni, hogy újra többször találja el a kaput, s így a góljainak számai is növekedjenek. A csakis az erősségre apelláló lövések helyett ma már látjuk, hogy próbálja lejjebb szorítani a lövéseket, és a pontosságot is szem előtt tartja.
A statisztikák is alátámasztják a fejlődést. Ronaldo a jelenlegi szezonban mindössze három alkalommal nem találta el a kaput szabadrúgásból (azaz lövéseinek 15,79%-a száll a közönség köze, ami messze jobb, mint a 2015/16-os idényben produkált 30%-os arány). Ha pedig megnézzük a további statisztikákat, a számok a következőképpen alakulnak: 19 szabadrúgásából összesen 7 találta el a kaput, 9 pedig a sorfalban végezte, és mindössze 3 nem találta el sem a sorfalat, sem a kaput.
Mindebből talán megállapíthatjuk, hogy bizony Ronaldo is képes változtatni a mániákusságán, ha kell. A pontosságot, a precizitást az erő elé helyezte, amivel nemcsak a hatékonyságát növelte, de a térdét is kíméli a megerőltetéstől. (Ez pedig arra adhat magyarázatot, hogy miért nem látszott további romlás a szabadrúgások hatékonyságában az EB-döntőben szerzett sérülése után.)
A legjobb példa a javulás elemzésére a Sportingnak lőtt szabadrúgásgólja. Itt egy olyasfajta technikát látunk tőle, amit azelőtt szinte soha nem használt. Bár az ostorszerűség, a labda lefelé csapódása továbbra is megfigyelhető, az erő, amivel meglövi, már korántsem olyan hatalmas, helyette viszont kiválóan van helyezve, esélyt sem adva a kapusnak a hárításra.
És hogy mit hoz a jövő? Ahogy már mondtuk, egyedül az idő fogja megmondani, mennyire lesz állandó az újfajta lövés.
De addig is, míg az idő nagyban dolgozik, dicsérjük meg Ronaldót a javulásáért, és fogjuk vissza a kritikákat.
Legalább egy napra.
Végül pedig nézz meg egy összeállítást Ronaldo összes Real Madridban szerzett szabadrúgásgóljáról.
