Interjú del Bosque asszisztensével, avagy mikor romlott meg Raúl és Pérez viszonya

Az El Confidencial Toni Grandéval készített interjút, aki az elmúlt nyolc évet a spanyol válogatott stábjában töltötte. Kevesen tudják a most 69 éves szakemberről, hogy ő maga is a La Fábrica „terméke”. Több mint 10 évig volt a királyi gárda játékosa, később pedig számos éven át szolgálta (segéd)edzőként a Real Madrid különböző csapatait. Karrierje legnagyobb részében Vicente del Bosque asszisztenseként dolgozott. A beszélgetés során szóba került a válogatott, a Real Madrid és Florentino Pérez is.

Del Bosquéhoz hasonlóan ön is visszavonult?

Igen. Az Európa-bajnokság során meghozott döntésében is követem Vicentét. 69 éves vagyok, de még fittnek érzem magam. Ugyanakkor már szívesebben szemlélem kívülről a játékosokat.

Annyit azért áruljon el, hogy érkeztek állásajánlatok?

Kínából és Indiából is megkerestek, de ezek az ajánlatok nem motiválnak engem. Nincsenek pénzügyi gondjaim, így minden adott volt, hogy a családomat válasszam. A munkám miatt kevés időt tölthettem velük az elmúlt években.

És milyen a nyugdíjas élet?

Eléggé csendes. Reggelenként újságot és kenyeret szoktam venni. Ha a feleségemnek el kell mennie valahova, akkor én szoktam elvinni őt, mert már sok évvel ezelőtt felhagyott az autóvezetéssel. Hetente néhányszor a barátaimmal szoktunk találkozni egy közös ebédre. A délutánokat általában otthon töltöm. A legfontosabb az, hogy több időt tölthetek a gyerekeimmel és az unokáimmal. Csak most eszméltem rá igazán, hogy nagyszülő vagyok.

De azért biztosan érdekli még a futball is.

Ez nem is kérdés. Manapság nagyon sok mérkőzés van, így nem ritka, hogy naponta több órát is szánok a futballra. Természetesen csak azokat a találkozókat nézem meg, amelyek igazán érdekelnek. Néha megnézem a híradót is, de őszintén szólva undorom a hírektől. Háború, éhezés, erőszak… mindenhol csak ezeket mutatják. Manapság már félve megy vakációzni az ember.

Ezért nem jár már ki a Bernabéuba?

Szívesebben élem meg a rossz dolgokat a házamban, mint a Bernabéuban. Egyszer például az is előfordult, hogy inzultáltak minket a szurkolók, amikor az elnöki páholyba mentünk Vicentével. Akkor egyből arra gondoltam, hogy ez egy megtervezett akció volt, amit a klubvezetés egyik tagja rendelt meg. Ezt a gyanúmat később Vicentével is megosztottam. Más helyeken, mint például a Calderón, a Pizjuán vagy a Camp Nou, sosem volt ilyen jellegű probléma.

Sok évet töltött el Vicente del Bosque mellett. Mit tanult tőle?

Úgy vélem, hogy kölcsönösen tanultunk egymástól. Egy másodedzői munkakör is rengeteg felelősséggel jár. Vicente megtanított arra, hogy hogyan bánjak a játékosokkal és a sajtóval. És megtanultam méltósággal viselni a vereséget és a különböző támadásokat. Néha még én magam is meglepődtem a saját döntéseimen. Talán követtem el hibákat, de mutassanak egyetlen embert, aki egyszer sem tévedett életében. Sok időt eltöltöttem a klubok különböző alkalmazottjaival is: orvosok, fizioterapeuták, különböző segítőszemélyzetek. Egy idő után már a nézésükből megértettem a szándékukat.

Del Bosquét sokat dicsérték emberként, de sokat kritizálták edzőként.

Erről a kritizálókat kellene megkérdezni. Sokan puhánynak tartják őt, de valójában nagyon erős karakter. Gyakran szólt keményebben oda egy-egy játékosának, vagy éppen egy újságírónak. A legnagyobb erőssége abban rejlett, hogy kiválóan fogta össze a különböző személyiségeket. Ez általában a játékosoknak is egyből feltűnt.

Igaz, hogy a 2014-es világbajnokságon több belső problémát is meg kellett oldalniuk?

Nos, igen. Voltak nézeteltéréseink Xavival, Fabregasszal, Piquéval és Casillasszal is. De ezeket sikerült baráti módon lerendezni. Sokkal jobban zavart Mourinho viselkedése. Az Ikerrel szemben tanúsított bánásmódja és a kommentárjai nem voltak jó hatással a csapatra. Úgy vélem, szándékosan próbálta gyengíteni a spanyol válogatottat. Talán nehezen dolgozta fel, hogy mi voltunk a címvédő világbajnokok.

Nem lesz könnyű megismételni ezt a győzelemsorozatot.

Bárcsak több évig tartott volna… Luis Aragonés Európa-bajnokságot nyert a válogatottal, mi pedig folytattuk Spanyolország örökségének építését. Julen Lopetegui egy igazi harcos és egy nagyszerű ember. Dicsőséget és sikereket kívánok neki.

Beszéljünk a Real Madridról. A 2003-as bajnoki győzelem után igazságtalan volt del Bosque és a stáb elküldése?

Egyértelműen igen. Sokkal jobban fájtak a távozásunk körülményei, mint a tény, hogy nem hosszabbítottak velünk szerződést. Semmibe vettek minket, egyszerűen kitettek az utcára. Más szóval ugyanaz történt velünk, mint korábban Fernando Redondóval, Figóval, Raúllal, Casillasszal… Leginkább az lepett meg minket, hogy a bajnoki győzelem megünneplésére rendezett önkormányzati ünnepségek után már nem engedtek be minket az edzőközpontba. Ez a szerződésünkben foglalt időtartam utolsó tizenöt napját jelentette. Elszomorító, hogy manapság hogyan bánik alkalmazottjaival a Real Madrid. A klubot mindig is fémjelező jó modor és udvariasság már nyomokban is alig található meg. Tudnék még mesélni erről…

Hallgatom.

Inkább nem. Madridista vagyok, ezért nem akarok ártani a klubnak. Annyit mondok, hogy Santiago Bernabéu kivont karddal védte a játékosokat és a klub alkalmazottjait. A távozása óta ez nincs így, különösen manapság.

Igaz, hogy Morientes az elnök úr utasítására nem játszott a 2002-es UEFA-szuperkupán?

Igen. Tökéletesen emlékszem, hogy mi történt azon az estén Monacóban. Kevesebb, mint egy óra volt hátra a Feyenoord elleni döntő kezdéséig. A trófea volt a tét. Jorge Valdano bejött az öltözőbe, Vicentéhez fordult, majd azt mondta: „Mondd meg Fernando Morientesnek, hogy ne öltözzön át, mert eligazol. Ez az elnök megmásíthatatlan akarata.” A hír hallatán szinte az összes játékos kiabálni, ordibálni kezdett. Raúl pedig különösen, hiszen neki Morientes olyan volt, mintha a testvére lett volna. Nincs magyarázat az elnök döntésére, Fernando legalább a padon helyet kaphatott volna. A Madridba való visszatérés után valaki elmondta Florentinónak, hogy Raúl mennyire dühös volt. Azon a napon jelentősen megromlott kettejük kapcsolata.

Mi vezetett az önök kirúgásáig?

Úgy hiszem, azzal kezdődött minden, hogy a Juventus hazaküldött minket a Bajnokok Ligájából. Ez az elődöntőben történt. Onnantól kezdve gyakran hallottuk azokat a pletykákat, hogy Florentino, Valdano és a vezetőség nem bízik már bennünk. Azt mondták, hogy Vicente nem elég jó a Real Madrid élére. Meg azt, hogy nincs esélyünk a bajnokság megnyerésére. Szoros küzdelemben, de végül rájuk cáfoltunk.

Azt pletykálják, hogy az idény utolsó heteiben uralkodó öltözői örömet néhány nap alatt felváltotta a szomorúság és a bánat.

A szezon utolsó előtti meccsén 0-4-re nyertünk az Atlético ellen. Ez az eredmény lényegében már garantálta, hogy bajnokok leszünk. Az öltözői ünneplés közben Florentino és Jorge Valdano látogatta meg a játékosokat. Mindannyian azt hittük, hogy gratulálni jönnek a fontos győzelem miatt, de nem ez látszott az elnök és a sportigazgató arcán. Emlékszem, hogy az egyik játékos azt mondta: „Úgy látszik, hogy valaki nem örül, hogy legyőztük az Atléticót.”  Ez volt az a pillanat, amikor már kezdtük gyanítani, hogy ki leszünk rúgva.

A bajnoki cím megszerzése után a játékosok nem köszöntötték a szurkolókat. Ennek van bármi köze a történtekhez?

Igen. Az utolsó bajnokin 3-1 arányban legyőztük az Athletic Bilbaót. A lefújás után a lelátón mindenki örömittas állapotba került. Hatalmas volt az ünneplés. A mérkőzés után Valdano ezt mondta Vicentének: „Az elnök utasításba adta, hogy a játékosok térjenek vissza a pályára és köszöntsék a szurkolókat.” Vicente tolmácsolta a vezetőség akaratát, de a kapitányokkal való rövid tanácskozás után az a döntés született, hogy bojkottáljuk Florentino utasítását. Del Bosque utána összehívta a stábot (Paco Jiménezt, Javier Miñanót és engem), s kijelentette: „Elhagyjuk Madridot.” Azon a véleményen voltunk, hogy jogukban áll kidobni minket, mi viszont méltósággal fogunk távozni. Hét trófeát nyertünk három év alatt. Nagyobb megbecsülést érdemeltünk volna.

Szóval akkor nem igazán kedvelik Pérezt.

Hogy kedvelhetsz bármennyire is egy olyan embert, aki nem szemtől szembe intézi az ügyeit, és aki egyik pillanatról a másikra változtatja a véleményét? És van még valami más is, ami részemről megbocsájthatatlan. Itt most azokra az emberekre gondolok, akik akiknek állításai szerint Vicente és én nem vagyunk madridisták. Hogy gondolhatják, hogy két ember, akik több mint 30 évet töltöttek el a Real Madridnál, nem táplálnak semmilyen érzelmet a klub irányában? A másik pedig az, hogy a válogatottnál eltöltött időszakunk során rengeteg madridi játékosnak adtunk lehetőséget. Főként olyanoknak, akik a bemutatkozásukkor nem számítottak alapkezdőnek a csapatukban. Nacho, Kiko Casilla, Lucas Vázquez, Dani Carvajal, Álvaro Morata, Isco… mindannyian a mi irányításunk alatt debütáltak.

Mit gondol a futball jelenlegi világáról?

Sokat változott, ahogy az átlagember élete és a politika is. Fontos különbség, hogy a mai futballisták sokkal nagyobb fizetést kapnak, mint elődjeik. És ott vannak a reklámbevételek is. Sok játékost jobban foglalkoztatnak a befektetései, mint a karrierjében elért sikerek. Az is nagyon zavar, amikor egy játékos címert csókol és hűséget ígér, ennek ellenére később lelkiismeret-furdalás nélkül hagyja cserben csapatát. Nagyobb tenni akarás a pályán, kevesebb ígérgetés. Ezt szeretném látni.

Messi vagy Ronaldo? Ön kit választana?

Messit, ez nem is kérdés. Az argentin minden szempontból komplettebb futballista.

Vajon Zidane meddig maradhat a Real Madrid élén?

Egyelőre fantasztikusan teljesít. A pozíciójának tartóssága kizárólag Pérezen múlik. Mindenki tudja, hogy kénye-kedve szerint szokta az edzőket váltogatni. Csak számolják meg, hogy az eddigi két ciklusa alatt hány edzőt fogyasztott el.

Vajon a választások után is ő marad a klub elnöke?

Ki nem állhatom a feltételezéseket. Florentino tudja, hogy hogyan kell hatni az emberekre. Meglepetés lenne, ha nem ő győzne, ugyanakkor ez nem lehetetlen. Láthatjuk, hogy mi történt az Egyesült Államokban. Donald Trump lett az elnök, pedig szinte senki sem számított a győzelmére.

Az utolsó kérdésem: nyer idén trófeát a királyi gárda?

Nemcsak számítok erre, hanem tiszta szívemből szeretném. A kupából való kiesés után már nem fog triplázni a csapat, de ők az esélyesek a többi sorozatban. A történelem során még sosem volt olyan erős a Real Madrid, mint most. Ők vezetik a bajnokságot. A BL-ben nehéz mérkőzés vár rájuk a Napoli ellen, de úgy vélem, hogy tovább fognak jutni.

Forrás: El Confidencial
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK