Szakadt farmer és laza szabású póló. Úgy tűnik, jól érzed magad a bőrödben.
Igen, ez így van. Nem zavar, hogy a világ legismertebb sportolói közé tartozom. Mindig szívesen készítek fotókat a rajongókkal, vagy írom alá a relikviáikat. Persze azért az is elő szokott fordulni, hogy zavarba jövök. Nem mondanám magam túlságosan harsány típusnak, de önelégült sem vagyok egyáltalán.
Kezdjük a válogatottbeli csapattársaiddal. Ki volt a szobatársad az Európa-bajnokság alatt?
Egyedül voltam. Az edzőtáborokban nyugalomra és csendre van szükségem.
Még csak 27 éves vagy, de már a legnagyobb walesi futballistákkal emlegetnek egy mondatban. Ryan Giggs, John Charles…
Ezt másoknak kell megítélnie, nem nekem. Ryan Giggs volt a gyerekkori hősöm. Imádtam nézni a játékát, mindkét lábát rendkívüli ügyeséggel tudta használni. Mindig megnéztem a meccseit. John Charles-ról csak történeket hallottam, illetve láttam jó néhány régi felvételt. Mindketten fantasztikus játékosok voltak, de nem szoktam hozzájuk vagy másokhoz hasonlítgatni magamat. Én csak arra vágyom, hogy a lehető legjobb játékommal segítsem Wales válogatottját. Ez sokat jelent számomra.
Kik a legnagyobb mókamesterek?
Joe Ledley és Wayne Hennessey. Mindent együtt csinálnak, a szobájuk is közös. Folyamatosan zajt csapnak és viccelődnek.
Ki a keret leghiúbb és legkevésbé hiú tagja?
Talán én törődök legtöbbet a kinézetemmel, hiszen minden edzés előtt fel kell kötnöm a lófarkamat. James Collins viszont egyáltalán nem foglalkozik a külsőségekhez kapcsolódó dolgokkal.
Milyen történet húzódik a pocsék csapatfotók mögött?
Nem igazán tudom, hogy mire gondolsz. Annyira azért nem lettek rosszak. (nevet) Megtörténik az ilyesmi, nem vagyunk túl jók a pózolásban. Szerencsére nem is ezzel keressük a kenyerünket.
A nagyobbik kislányod már 4 éves, ő ott volt az Európa-bajnokságon is. Tisztában van azzal, hogy mivel foglalkozik az apukája?
Nos, nem igazán. (nevet) Valójában egyáltalán nem fogja még föl a helyzetet. Egy futballpálya gyepszőnyege vagy a hátsó kertünk, számára semmilyen különbség nincsen. Mindenhol ugyanolyan jól lehet szaladgálni.
Tud spanyolul?
Valamennyire igen, de nagyon érződik rajta a walesi akcentus. Eléggé viccesen hangzik, amikor spanyolul mond néhány mondatot.
Hogyan tartasz egyensúlyt a futball és család között?
Nehezen. Amikor Franciaországban voltunk, minden nap videochateltünk a lányaimmal. A kisebbik még három hónapos sem volt akkor. Gondoskodtam róla, hogy ne felejtsen el. (nevet) Természetesen sok játékosnak vannak gyermekei a válogatottból, szóval ez mindenkinek ugyanolyan nehéz. Ez egy olyan dolog, amellyel meg kell birkóznod a karriered érdekében. Biztos vagyok abban, hogy ha idősebb fejjel megnézik az Európa-bajnokság felvételeit, akkor büszkévé teszi őket az eredmény, melyet elértünk.
Egy személyesebb kérdés. Vannak furcsa mérkőzés előtti rituáléid, szokásaid?
Van egy megszokott sorrendem, de ezt inkább titokban tartom. Nem mintha különösebben kínos lenne. Annyit azért elárulok, hogy a bal lábamra szoktam először felvenni a sípcsontvédőt.
Hogyan emlékszel vissza Hal Robson-Kanu csodálatos góljára a belgák ellen?
Rambónak (Aaron Ramsey – a szerk.) passzoltam a labdát, ő továbbadta Halnak, én pedig csak arra gondoltam, hogy „Passzolj már, passzolj már!” Ezután megcsinálta a híressé vált cselt. Mindenkit becsapott vele, még engem is. Nagyszerű találat volt.
Az Eb után sokat lehetett arról hallani, hogy rengeteg újszülött kapja a Gareth nevet. Még lányok is.
Igen, én is hallottam erről. Igazság szerint nem tudom, hogy hogyan viszonyuljak ehhez. Úgy értem, ez egy nagyon klassz név, de akkor is furcsa érzés, hogy más emberek utánam nevezik el a gyermekeiket. Valahol azért büszkévé tesz mindez, hiszen azt bizonyítja, hogy jól szerepeltünk a tornán.
Hogyan ütöttétek el a szabadidőt?
Keveset voltunk a szobánkban, én az alváson kívül sosem töltöttem ott időt. Mindig volt valami program. Más meccseket néztünk, ping-pongoztunk, sétálni mentünk, golfoztunk. Sosem unatkoztunk, de a sűrű napirend ellenére nagyon élveztük a Franciaországban eltöltött időt. Egyénekként és csapatként is csodálatos élmény volt részese lenni egy ilyen nagy tornának.
Melyik volt a kedvenc találkozód?
Az Oroszország elleni. Hatalmas volt rajtunk a nyomás, de úgy hiszem, hogy azon a mérkőzésen nyújtottuk a legjobb teljesítményt.
És a kedvenc szurkolói dalod?
A "Don't take me home". Nagyon sokszor énekeltük: a szurkolókkal, a csapatbuszon, a mérkőzések után.
Hét hónap telt el az Európa-bajnokság óta.
Nem tört minket össze a Portugáliával szembeni kiesés. Ugyanolyan komoly ambícióink vannak, ez nem is lehet kérdés. Szeretnénk további történelmi jelentőségű eredményeket elérni hazánk színeiben. Mindig is hittünk abban, hogy nagy dologra lehetünk képesek. Természetesen ezt könnyebb mondani, mint megtenni, de a nyár folyamán az egész világnak sikerült megmutatnunk a bennünk rejlő potenciált. Ez mindenkit büszkévé tesz az országban.
A közelmúltban lejátszott, Grúzia elleni meccsen megmutattad a világnak, hogy valójában milyen hosszú a hajad.
Rengeteg barátom küldött vicces képeket az internetről, amelyeket a hajam inspirált. Sokan hasonlítottak Nicholas Cage-hez és Tarzanhoz. Voltak negatív hangvételű kommentek is, de ezek egyáltalán nincsenek hatással rám.
Vajon milyen jövő vár a válogatottra?
A csapat gerince még sok évig együtt futballozhat majd, hiszen eléggé fiatal keretünk van. Ramsey 26 éves, én 27 vagyok, Joe Allen is csak 26. Vannak remek fiataljaink is, mint Tom Lawrence és Jonny Williams. A nemzeti csapat jövője biztosítva van.
Végül azt áruld el, hogy az átigazolásod után mint szóltak a nemzetiségedhez a madridi csapattársaid.
Hát, azt biztosan tudták, hogy létezik egy Wales nevű ország, de nem hinném, hogy különösebben erős futballnemzetnek tartottak volna minket. Szerencsére azóta rengeteget léptünk előre a világranglistán.
