Albano Bizzarri
Ha őszinték akarunk lenni, az 1996/97-es idény, valamint BodoIllgner óta a Real Madridnak nem kellett túl sok pénzt költenie kapusra, ami egy rendkívüli tehetséggel megáldott tinédzsernek köszönhető, akit történetesen Iker Casillasnak hívtak.
San Iker berobbanását megelőzően azonban a figyelmüket egy meglehetősen ígéretes argentin kapusra, AlbanoBizzarrira fordították, aki a 99/00-es idényben csatlakozott a blancókhoz, és mindenki azt várta, hogy ő lesz az első számú portás. Egy rövid ideig játszott is, azonban Iker Casillas nagyon hamar megnyerte a kettejük közötti csatát, Bizzarrit pedig debütáló idénye végén azonnal eladta a klub a Valladolidnak.
Ezequiel Garay
A középhátvéd pozíciója sokkal több gondot okozott az évek során, mint a kapusposzt, igaz, Madridban nem ez az a terület, amin a legnagyobb hangsúly van.
Ennek egyrészt taktikai okai vannak, hiszen a csapat a támadásokra fektet nagyobb hangsúlyt, másrészt azért jelent problémát, mert a klub célja, hogy megvásárolja az új, fiatal csillagokat, akiktől aztán azonnal kiemelkedő teljesítményt várnak.
Ez volt a helyzet Garay esetében is, akit tinédzserként hatalmas ígéretnek tartottak. Az első madridi évében kölcsönadták, a másodikban már az első csapat keretének tagja volt és pályára lépett több mérkőzésen is, José Mourinho elképzeléseiben azonban egyáltalán nem volt helye, így megváltak tőle.
Azóta persze elismert, kiegyensúlyozott védővé vált a Zenitben, tagja az argentin válogatottnak, nemrég pedig visszatért Spanyolországba, a Valencia csapatába.
Jonathan Woodgate
Egy igazán borzalmas igazolás. Az angol sérülten érkezett Madridba, első szezonjában nem tudott pályára lépni a Santiago Bernabéuban… Amikor aztán végre bemutatkozhatott, szerzett egy öngólt, majd kiállították.
Később két év alatt kevesebb mint 10 bajnokin lépett pályára, majd vételárának csaknem feléért sikerült megválni tőle. A Marca által kiírt szavazáson a szurkolók megválasztották az évszázad legrosszabb igazolásának.
Mindez egy olyan játékossal történt meg, akit egykor Anglia legnagyobb védőreménységének tartottak.
Walter Samuel
Samuel egy igazi hegy volt pályafutása egésze során, kivéve egy idényt: amikor épp a Santiago Bernabéu volt az otthona.
Magas összegért cserébe érkezett az AS Roma csapatától. Ígéretes igazolásnak tűnt, olyan játékosnak, akire a 2004/05-ös idényben igazán szüksége volt a Real Madridnak – Woodgate mellesleg ugyanebben a szezonban érkezett -. Az argentin védő azonban folyamatosan a várakozások alatt teljesített, annak ellenére is, hogy folyamatosan a kezdőcsapatban kapott helyet annak reményében, hogy egyszer végre magára talál.
Az idény végére kegyvesztetté vált, majd a bajnokság zárása után azonnal visszatért a Serie A-ba, ahol később visszanyerte klasszis formáját.
Danilo
Ha a jobbhátvéd pozíciójára gondolunk, sajnos nehéz megfeledkezni a Real Madrid jelenlegi labdarúgójáról, a brazil Danilóról.
Hamit Altintop és Pedro León messze álltak attól, hogy sztárként tekintsenek rájuk, így nem is vártak tőlük annyit érkezésükkor. Danilo azonban nagy hírverés mellett érkezett, amelynél csak az érte fizetett ár volt nagyobb.
Elegendő annyit mondani, hogy ez idáig egy rakás hibát és a koncentráció hiánya okozta aggasztó megmozdulást követően nem sikerült megszereznie a jobbhátvéd posztját Dani Carvajaltól. Még van ideje arra, hogy változtasson a dolgokon, de Madridban a formajavulás sem elegendő ahhoz, hogy a szurkolók figyelmen kívül hagyjanak egy csúnyán elrontott passzt.
Royston Drenthe
Ami a balhátvéd posztját illeti, lett volna néhány további jelöltünk – pl. Robert Jarni, a '90-es évek végéről -, de nehéz szembeszállni egy akkora bukással, amekkorát a holland Royston Drenthe szenvedett el.
A rasztahajú játékost az egyik legnagyobb fiatal tehetségnek tartották az Eredevisiében, 2007-ben a Feyenoord csapatát hagyta ott a Real Madrid kedvéért. Első évében több ízben is lehetőséget kapott a balhátvéd és a balszélső pozíciójában is, de idővel kikerült a keretből, majd szóváltásba keveredett edzőjével is az idény végén.
A következő szezonja hasonlóra sikeredett: kezdetben lehetőséghez jutott, leginkább csereként, majd a szurkolók kifütyülték, később pedig alig lehetett őt látni a pályán. Azóta folyamatosan egyre lejjebb süllyed, Madridból először kölcsönbe, majd végleg távozott. Ezt követően Oroszországban, majd Anglia alacsonyabb osztályaiban tűnt fel, később Törökországban és az Emírségekben is megfordult, mielőtt szögre akasztotta volna a stoplist.
Most 29 esztendős és a hip-hop világában próbálja megtalálni számításait, Roya2Faces néven. Pedig az a balos a Sevilla ellen…
Lucas Silva
Már a tavalyi nyár sajnálatos eseményei előtt is csalódást keltő volt a madridi pályája. Brazília egyik legnagyobb tehetségeként érkezett 2015 januárjában a Cruzeirótól, és rögtön be is került Carlo Ancelotti keretébe. Rövid idő elteltével azonban mintha megfeledkeztek volna róla, figyelmen kívül hagyták. A 2015/16-os idény Marseille-ben töltötte, ám a dolgok ott sem fordultak jobbra.
Alig lépett pályára, összetűzésbe keveredett edzőjével is, majd a L'Equipe arról számolt be, hogy a francia klub szeretett volna véget vetni a kölcsönszerződésnek. Tavaly nyáron közel járt ahhoz, hogy a Sportinghoz kerüljön, ám akkor felfedezett szívproblémája miatt meghiúsult a transzfer. Bár visszatért Madridba, felépülése alatt nem volt tagja a keretnek. Januárban aztán visszatért a Cruzeiróba.
Nuri Şahin
Nem annyira drámai a története, mint a korábban említett hollandé, de Nuri Şahin Madridba való szerződése igazi fordulópontot jelentett a karrierjében.
Valódi sztár volt Dortmundban, uralta a középpályát, bajnoki címhez segítette csapatát, majd hosszútávú szerződést írt alá a Real Madriddal, ahová nyilvánvalóan azért szerződtették, hogy a kezdőcsapat tagjává váljon. Érkezését követően sérülések hátráltatták a törököt, így csak néhány hónap erejéig volt bevethető, majd egy évvel érkezése után kölcsönadták a Liverpoolnak.
A kölcsönszerződés ugyan még csak féltávon járt, de a török középpályás – szintén kölcsönbe – visszatért Dortmundba, később pedig a Borussia visszavásárolta őt. Idén mindössze egy mérkőzésen jutott lehetőséghez.
Rafael van der Vaart
Amikor Hamburgból Madridba tette át székhelyét, úgy tűnt, hogy jól érzi magát, rögtön jó benyomást keltett. Az idény közepén azonban jelentősen visszaesett a formája. Egyre gyakrabban került ki a kezdőcsapatból, csereemberré vált a 2008/09-es idény második felére, ezzel madridi pályafutása pedig gyakorlatilag véget is ért.
A következő idény kezdetekor először mezszámot sem kapott, a szezon második feléig csak elvétve kapott lehetőséget, azt követően azonban a sérülések miatt egy újabb esély hullott az ölébe. Nem tudott élni vele. Két idényt követően a Tottenhamhez igazolt, ahol a csapat több éven keresztül köré volt építve.
Nicolas Anelka
A támadó posztja az, amely miatt a Real Madrid a legtöbb pénzt költötte el történelme során. Ez gyakran azt eredményezte, hogy a kiváló játékosok megmutathatták, miért is annyira keresettek, ám voltak olyanok is, akik a drága kudarcok vonalát erősítették.
Ilyen volt Anelka is, akit a klub több mint 20 millió euró fejében szerződtetett az Arsenal csapatától, még 1999-ben. A francia csatár azonban februárig egyetlen gólt sem szerzett a bajnokságban. Később összeveszett edzőjével, ami miatt a lelátóra száműzték, az idény végén pedig túl is adtak rajta. A 20 milliós igazolás két bajnoki találatig jutott.
Javier Saviola
Ha Anelkát a drága hibák közé soroltuk, akkor Javier Saviolát csak úgy tudnánk jellemezni, hogy az óriási csalódás.
Az argentin ingyen érkezett a Barcelonától. Mindenki azt várta, hogy a benne rejlő nagyszerű potenciál a felszínre tör, de egyszerűen nem tudott állandó helyet szerezni magának a csapatban a Madridban töltött két éve során. Mindössze öt találatig jutott.
Saviola nem került sokba, ő egyszerűen csak egy nagy név volt, akivel a királyiak igazán oda tudtak volna szúrni a legnagyobb riválisnak. Ehelyett csak egy újabb megbukott játékosa lett a Real Madridnak.
Cserejátékosok
César Sánchez: Bizzarri helyére szerződtették, de az argentin kapushoz hasonlóan elveszítette a Casillasszal vívott harcot. Sokan éreztek hasonlóan az elmúlt, közel 20 év során…
Christoph Metzelder: Egy tapasztalt védő, aki sorozatos sérülései miatt csak 30 mérkőzést tudott játszani 3 év alatt.
Robert Jarni: Kiválóan teljesített a Betisben, a Real Madrid emiatt nagyon meg akarta őt szerezni. Aláírt a Coventry csapatához, majd egy héttel később a királyiak többet fizettek érte az angoloknak, mint amennyiért a Betis értékesítette őt. Nem tudta kiharcolni a helyét a csapatban.
Asier Illarramendi: Nem volt olcsó igazolás a Xabi Alonso utódjának szánt középpályás, ám nem volt elég megbízható, így visszatért a nevelőegyesületéhez, jelentős veszteség mellett.
Antonio Cassano: A 2005/06-os idény felénél érkezett, de erőnléti, majd súlyproblémái voltak, később összeveszett edzőjével is. Habitusa és életmódja miatt távoznia kellett.
Elvir Baljić: 25 millió euró fejében érkezett 1999-ben, azok után, hogy Törökországban sztárrá avanzsált. Az idény kezdete előtt elszakadt a keresztszalagja, a felépülését követően már sosem tudta elérni korábbi formáját. Egyetlen gólja volt a Real Madridban.
Dejan Petković: Európa egyik legígéretesebb szervezőjeként harangozták be, ám Madridban mindössze öt mérkőzés jutott neki, mielőtt kölcsönadták, majd végleg értékesítették volna.
