A Real Madridnál ez az építő elsősorban az edző. És hogy tovább folytassuk ezt a metaforát, itt Sergio Ramos lehetne a külső fal legkeményebb téglája. Cristiano Ronaldo maga a homlokzat, a díszes adalék, aki miatt olyan csillogó ez az emelvény.
De mindezen alkotórészek sikerességéhez kell valami más is. Valami, ami hozzásegíti a többi részt a teljes és tökéletes kompozícióhoz: egy alap. Egy sziklaszilárd, stabil alap, ami bármilyen súlyt képes elbírni a hátán.
A Real Madridnál ez Casemiro.
A legjobb vagy a legfontosabb?
De mindenekelőtt tisztázzuk, mire akarunk utalni mindezzel, és mire nem. Amire semmiképp, az az, hogy Casemiro a Real legjobb játékosa. Nem az. Nem is az a játékos, akinek a nevével ellátott mez minden kisgyermek álma, és nem is az, aki bármilyen olyan elismerésért harcba szállhatna, ami úgy kezdődik, hogy „A legjobb…”
De, hogy alapvető fontosságú a csapata számára, az vitán felül áll.
A brazil középpályásnak meghatározott pozíciója van a pályán – mind szervezetileg, mind technikailag -, és ezt a pozíciót tökéletesen szakértő módon tölti be, persze a belevonva a saját stílusát is. Ugyanúgy teszi ezt, mint mindenki más, aki a legjobbak közé tartozik a posztján. Ugyanúgy, mint Sergio Busquets, Nemanja Matić, Xabi Alonso vagy éppen Fabinho.
Ők azok, akiknek a hiányát mindig megszenvedi a csapat. A Real Madridra is hatással van, ha Casemiro nincs a pályán.
Teljesítmény
Casemiro és még két ember, ez a Madrid középpályás felállása Zidane irányítása alatt. A „még két ember” szerepét pedig általában Luka Modrić és Toni Kroos töltik be a fontos meccseken, vagy amikor a rotáció nem annyira fontos.
A brazil ebben a szezonban mindhárom Bajnokok Ligája meccsen végigjátszotta a kilencven percet, amikor egészséges volt, ahogyan a Klubvilágbajnokságon és az UEFA-Szuperkupában sem hagyott ki egy percet sem – ráadásul mindkét kupadöntőben hosszabbításba torkollott az összecsapás. Majd sérülése után visszatérve tíz egymást követő bajnoki meccset is végigjátszott.
És bár a Király-kupában volt rá lehetőség, hogy pihentessék, ott is mindig szerephez jutott, amikor nem volt sérült. Az első meccset pont emiatt hagyta ki, de a Leonesa elleni visszavágót végigjátszotta, ahogy a Sevilla elleni két mérkőzést és a Celta elleni odavágót is. Ez utóbbi meccs visszavágóján cserélték le egyedül, méghozzá a 89. percben, mikor a Realnak mindenképpen egy támadóbb felfogású játékosra volt szüksége, hogy gólt szerezzen és kiharcolja a továbbjutást (ami végül nem sikerült).
Tavaly hasonló volt a helyzet: Zidane az utolsó 12 bajnoki meccsből 10-en játszatta Casemirót
Továbblépve a középpályástrió második tagjára, Toni Kroosra, arra a megállapításra juthatunk, hogy Casemiro megjelenésével és kezdőcsapatbeli helyének megszilárdulásával a német nyert a legtöbbet. Korábban Kroos volt a védekező középpályás posztján – ami, valljuk be, nem az első számú helye a pályán -, de a brazil betonfal beépítésével előrébb léphetett, és most már gyakran láthatjuk előrébb felbukkanni, amint mélységből indul meg, és támogatja a támadókat. Ma nyugodt szívvel teheti mindezt, abban a tudatban, hogy mögötte Casemiro biztosítja a védekezést.
A „balncók” felállása a legtöbbször támadó felfogású – mind a játékosok elosztásában, mind a rendszerben és a felfogásban. A támadó stratégia legnagyobb részét a jól ismert BBC teszi ki, ahol is Gareth Bale, Cristiano Ronaldo és Karim Benzema a legtöbbször mentesítve vannak a folyamatos hátrafutás és védekezés alól, márpedig ez nem egy megszokott dolog a 4-3-3-as taktikai hadrendeket használó csapatokban.
Bár lehetne említeni kifogásként, hogy – főleg a bajnokságban – a Real általában sokoldalúbb, mint aktuális ellenfele, és ezért nem azzal a felfogással lépnek pályára a támadók, hogy egész meccsen futniuk kell majd a labda után, előzetesen mégsem lehetnének ilyen magabiztosak Casemiro hiányában, aki miatt megengedhetik maguknak az a luxust, hogy nem kell fejvesztve rohanniuk a labda után, ha esetleg elveszítenék azt.
Ráadásul nemcsak az elöl lévő hármas nyer nagyobb szabadságot Casemiro jelenlétével, hanem a két szélsővédő is többször segítheti a támadásokat általa.
Egy ember, egy feladat
Ez tehát Casemiro szerepköre, ez a pozíció, amely létfontosságú a Real Madrid felállásában. És a brazil szinte tökéletesen tölti be ezt a szerepet.
A keretet sérülések tizedelték a szezonban, mely alól maga Casemiro sem volt kivétel. Amikor azonban játszott, számtalan alkalommal segített helyrehozni a társak hibáit, betöltötte a sérültek helyén tátongó űrt és megoldást jelentett a rossz formában lévők helyett is.
Támogatja a nem mindig tökéletesen megbízható védelmet, és a közreműködésének köszönhetően a csapat sokkal kevesebb gólt kap, mint amennyit kaphatna nélküle. Ez pedig rendkívüli fontosságú olyan időszakokban, mikor Bale hónapokra kidől, Ronaldo mindenhatósága visszaesni látszik, és Benzema formája sem éppen mindig meggyőző. És a Madrid még mindig potenciális fenyegetést jelent támadásban az ellenfelek számára, ahogy az elmúlt években mindig, de ami a leglényegesebb, hogy ezúttal egy összetartó erő jelenléte is megfigyelhető a keretben.
Casemiro fontossága a számok nyelvén
A brazillal a csapatban a Real Madrid 2,2 meccsenként hoz le egy kapott gól nélkül mérkőzést. Nélküle ez a szám megkétszereződik 4,4-re.
Azalatt a 14 összecsapás alatt, amíg Casemiro sérült volt, a Real mindössze két meccsen nem kapott gólt: hazai pályán az újonc Leganés ellen, és a Calderónban a madridi derbin, ahol viszont minden egyes játékos ihletett formában játszott.
Casemiróval a csapatban a Real átlagosan 0,86 gólt kapott meccsenként, míg amikor nem lépett pályára (vagy öt percnél kevesebbet játszott csak), 1,17-et. És mindez nem csak a gólokról szól.
Beszéljünk pontokban. A Real az idei szezonban 2,27 pontot szerzett átlagban a bajnokságban a brazil hiányában, míg vele a csapatban 2,43 ugyanez az adat.
Ha Casemiro tehát mindig elérhető lesz a szezon hátralévő részében, ez azt jelentené, hogy a Madridnak 92 pontja lenne a bajnokságban – éppen eggyel több, mint amennyi a tavalyi bajnoknak kellett ahhoz, hogy a tabella élén végezzen.
Makélélé
Egy híres ex-madridi, aki ugyanazt a pozíciót töltötte be, mint Casemiro, és aki szinte a védekező középpályás szó szinonimájává nőtte ki magát az évek során. Claude Makélélé posztja még mindig nem mondható egy „divatos” posztnak, de az is igaz, hogy legtöbbünknek még mindig inkább a rombolás ugrik be elsőként a védekező középpályás kifejezésről, semmint a kreativitás. Pedig ez egyszerűen nem jogos. A védekező középpályás nem egy egyszerű fal, egy szabálytalankodásra beprogramozott gépezet.
S bár a legnagyobb pénzeket ezentúl is a sztár gólvágók mozgatják majd meg, nem szabad elfeledkeznónk a Makélélékről és a Casemirókról. Mert egy igazán sikeres, fontos trófeákat nyerő csapatnak mindig kiváló a középpályás egyensúlya.
A támadóknak meg kell építeni azt a bizonyos emelvényt, biztosítani kell nekik a teret hátulról, hiszen egy rúgott gólt nagyon gyorsan semmissé tehet egy bekapott találat, és egy támadó is foghat ki rossz napot, vagy hibázhat, és kell egy ember, akire mindig lehet számítani, akiben bízni lehet ilyen alkalmakkor.
Nem éppen egy feltűnő jelenség, főleg nem a támadásokkor, de ahogy azt a Napoli elleni bombája is megmutatta, tudja, hogyan kell észrevétetni magát, még a támadóharmadban is.
De ami igazán értékessé teszi őt, az a védekező munkája, és az a tény, hogy minden csapattársának számtalan előnnyel jár, ha ő is a pályán van meccsről meccsre. Mert ha ő a pályán van, ott van vele a megbízhatóság, a fizikai erő, a szívósság, karöltve a technikai képzettségével. Ezek teszik őt azzá, amivé mára kétségkívül vált: a Real Madrid legértékesebb játékosává.
