Mit jelent számodra a Real Madrid?
A klubot, amelynek örökké hálás leszek. Köszönettel tartozom, mert sikerült valóra váltanom az álmomat azzal, hogy játszhattam az első csapatban. Köszönöm az edzőimnek, a csapattársaimnak, a régi és az új edzőközpont dolgozóinak… tisztelem a Portót, de az én otthonom a Real Madrid.
Mire gondolsz, amikor látod, hogy Keylor Navast fütyülik a Bernabéuban?
Mit is mondhatnék? Egyáltalán nem tetszik. Én is átéltem mindezt, nemcsak szemtanúként, hanem szenvedő félként. Bátorságra van szüksége, hogy képes legyen túllépni a kritikákon. Ez egy ilyen klub, rengeteget követelnek tőled. Néhány évvel ezelőtt a körülmények sem segítették az ügyemet, hiszen volt egy apróbb kettészakadás az öltözőben, de ezt a történetet már mindenki ismeri. Idővel ez is el fog múlni. Keylor esetében különösen furcsának tartom a füttyszót, hiszen az elmúlt szezonban nyújtott elképesztő teljesítménye alapján számomra nem is kérdés, hogy a világ két-három legjobb kapusainak egyike. Úgy gondolom, hogy sem a FIFA, sem az UEFA nem ismerte el a klubszinten nyújtott fantasztikus játékát. Talán nem volt a legjobb, de legalább a második helyet megérdemli. Gigi (Gianluigi Buffon – a szerk.) és Oblak is nagyszerű idényt futott.
Mi a fontosabb, ha Madridban akarsz védeni? A technikai képzettség vagy a mentális felkészültség?
A mentális erő. Természetesen jónak is kell lenned, de a világ egyetlen játékosa sem úszhatja meg kritikák nélkül, ha hosszabb időt szeretne eltölteni a klubnál. Minden lépésedet figyelni fogják. Erőre van szükséged, hogy kezelni tudd az ilyen szituációkat.
Térjünk vissza rád. Jogos volt-e a kifütyülésed?
Némi idő elteltével már máshogyan lát néhány dolgot az ember, ez természetes. Szerencsére ez már a múlt. A fütyülésem jogosságát nem tudom megítélni, de megbántam azt a négy vagy öt alkalmat, amikor a füttykoncert hatására mutogatni kezdtem a szurkolóknak. Mindazonáltal talán megint így cselekednék, ha most történne ez. Nem tudom. Talán csak megpróbálnék kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtani, illetve kevesebbet foglalkozni azzal, amit mások mondanak rólam.
A Real Madrid utoljára akkor nyert bajnoki címet, amikor még te is a csapatban voltál. És Mourinho is. Ez volt a "Rekordok Ligája".
Igen. Nagyon nehéz idény volt számunkra, mert a szezon elején alulmaradtunk a Barcelonával szemben, így nem emelhettük a magasba a spanyol szuperkupát. Kikaptunk Levantéban és ikszeltünk a Racinggel, ez öt értékes pont elvesztését jelentette. Végül sikerült visszakapaszkodnunk a tabella élére, a Camp Nou-ban pedig hatalmas győzelmet arattunk a Barcelona felett. Csodálatos időszak volt. Nagy kár, hogy balszerencsénk volt a Bajnokok Ligájában. A tizenegyesek a Bayern ellen…
Mi lehet az oka, hogy a királyiak csak egyszer nyertek bajnokságot az utóbbi nyolc évben?
Főként az, hogy bizonyos csapatok fantasztikus teljesítményt nyújtottak az évek során. A Real Madrid elégedett lehet az elmúlt nyolc évvel, de a döntő pillanatokban valahogyan sosem sikerült megragadnunk a kínálkozó lehetőségeket. Ez nyilvánvalóan egy negatív dolog, de nem precedens nélküli. Ha egy másik csapat nyerte meg a Bajnokok Ligáját, akkor az emberek azt kérdezgették, hogy miért nem mi hódítottuk el a BL-t. Ha idén megvédi a címét a Real Madrid, akkor az emberek talán azt fogják kérdezgetni, hogy miért nem tudta megnyerni a bajnokságot Zidane. Nem egyszerű helyzet! (nevet)
Melyik együttes okozott több örömet számodra: a válogatott vagy a Real Madrid?
Mindkettő egyformán kiemelt szerepet töltött be az életemben, de természetesen a körülmények hatására nem minden pillanatban éreztem egyenlőnek a kettőt. Például a lisszaboni győzelem után még csak eszembe sem jutott a válogatott, annyira örültem… Végül ennél csúnyább véget ért a történet, hiszen néhány ember már nem szeretett volna Madridban látni. Szenvedtem, de valahol még ebben is megtaláltam a gyönyört. Van egy mondás, hogy „Rosszul alakultak a dolgok, de az emberek örömmel gondolnak vissza rám.” Én pontosan így érzem. És akkor most sorolhatnám a többi kiemelkedő pillanatot a karrieremből… a 2008-as Európa-bajnokság megnyerése csodálatos volt, de a világbajnoki cím még ennél is nagyobb erővel bírt. Vagy az első Bajnokok Ligája-címem, ami a nyolcadik volt a klub életében. Az első csapathoz kerülésem története, győzelem az Old Traffordon, a Saint Denis-i döntőn való kiharcotl siker. És még rengeteg más.
Miért van az, hogy számos spanyol játékos előrébb helyezi a klubját, mint a válogatottat?
Ennek társadalmi és történelmi okai vannak. Tizenöt évvel ezelőtt pozitívabb volt a helyzet ilyen szempontból, de mindenesetre én száz százalékig spanyolnak tartom magamat. Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy játszhattam a válogatottban. Az öröm, amit az utcákon láttunk a győzelmeink és a címek elnyerése után, korábban elképzelhetetlen volt.
Az egységességhez talán nem jött rosszul a világbajnokság megnyerése…
Természetesen így van. A játékosokat és egész Spanyolországot összefogja egy ilyen horderejű sikerélmény. Mindenkiben felébred a patriotizmus és a hazaszeretet. Ahogy mondtam, a rivalizálás a Real Madrid és a Barça között régebben nem volt ennyire kiélezett. 2000-ben a Valenciával küzdöttünk a bajnoki címért, egy évvel később a Déporral…
Hogy érted azt, hogy nem volt ennyire kiélezett a rivalizálás?
Egészségesebb volt a viszony. Akkor még nem volt közösségi média, sokkal kevesebb ember tudta hallatni a hangját. A sportújságírás is nagyon sokat változott azóta. A bajnokságban szereplő csapatok közötti különbség is sokkal elenyészőbb volt. Ahogy említettem, Valencia, Deportivo, Atlético… az elmúlt években viszont minden a Real Madrid és a Barcelona körül forog.
Xabi Alonso néhány hete jelentette be visszavonulását. Mit gondolsz, amikor látod, hogy a generációdból egyre többen intenek búcsút?
Amikor látod, hogy az egykori csapattársaid vagy éppen a riválisaid már edzőként működnek, vagy egyéb pozíciókat töltenek be egy klub életében, akkor veszed csak észre igazán, hogy mennyire repül az idő. Lassan mindenki felismeri, hogy fontos gondolni a jövőre.
Szeretnéd, hogy a Real Madrid rendezzen egy búcsúztató eseményt, amikor te is visszavonulsz?
Igen, miért is ne? Az én nevem már örökre összefonódott a klubbal. Most az a legjobb, ha még hagyjuk telni az időt, de később bármit el tudok képzelni. Ahogy már kifejtettem, hálával gondolok a Bernabéu közönségére, mert ha összességében nézem a teljes madridi karrieremet, akkor elmondhatatlanul sok szeretetet, tapsot és támogatást kaptam tőlük. Sokkal többet, mint kritikát. Most, hogy pár napja játszottak a veteránok egy mérkőzést (Liverpool kontra Real Madrid – a szerk.), én is csak arra tudtam gondolni, hogy remélhetőleg néhány év múlva majd engem is felhívnak, és meginvitálnak az ilyen mérkőzésekre.
Beszéljünk egy kicsit a jelenről. Közeleg a Benfica és Porto összecsapása. Ideges vagy?
Igen. Ez a derbi most nemcsak a két klub és a szurkolók összecsapása lesz, hiszen a bajnoki cím elhódításában is nagyon fontos szerepe van a megszerezhető pontoknak. Még csak április van, de ezzel kulcsfontosságú előnyhöz juthatnánk.
Egy ponttal álltok az első helyezett Benfica mögött.
Igen, ezért is lesz nagyon fontos a derbi. A portugál ligában sosem veheted biztosra a győzelmet, ezért minden adandó alkalmat meg kell ragadni a pontgyűjtésre. Csodálatos lenne, ha két pontos előnyre tehetnénk szert a Benficával szemben.
Hónapok óta nem talál legyőzőre a csapat. Legutóbb a 2012-es szezonban volt erre példa. Akkor a Porto olyan játékosokkal ünnepelhetett bajnoki címet, mint James, Danilo, Jackson Martínez, Moutinho vagy éppen Alex Sandro. Van ilyen erős a mostani csapat is?
Az egy sokkal rutinosabb keret volt. Több volt a sztárjátékos és a húzóember. Mi inkább csapatként vagyunk nagyon erősek. Ha valaki megnézi az eredményeinket, akkor láthatja, hogy nem szoktunk sokgólos győzelmeket aratni, különösen nem a nemzetközi porondon. A keretnek több tapasztalatra van szüksége. Talán egy év múlva már túl is szárnyaljuk a négy évvel ezelőttieket.
Egyetlen vereség huszonhat találkozón, de ez csak a második helyre volt elég…
Volt olyan időszak, amikor sorozatban csak három vagy négy döntetlenre futottunk tőle. Ha akkor jobban teljesítünk, most jelentős előnyünk lehetne a Benficához képest. Már utaltam rá, a portugál ligában nagyon ritkán vesztenek pontot a topcsapatok. Ha hibázol, akkor azt mindig ki fogják használni a riválisaid.
A te csapatodban futballozik André Silva is. Azt mondják róla, hogy idővel átveheti Cristiano Ronaldo szerepét a válogatottban. Hogyan látod mindezt?
Az előző szezonban a felnőtt csapat és az ifik között ingázott. Ha játéklehetőséget kapott, akkor általában élt vele. Mindenki nagy reményeket táplált iránta, a mostani szezonban pedig be is bizonyítja, hogy miért. Már a debütálásán is gólt szerzett. A személye és a játéka rendkívül fontos a csapat számára. Hogy Cristiano helyébe léphet-e? Erre a kérdésre nem tudom a választ.
Végül még engedj meg néhány kérdést a Real Madriddal kapcsolatban. Hogyan értékeled Zidane munkásságát?
Madridban minden azon múlik, hogy milyen trófeákat szerzel az év végén, de nem lehet nem észrevenni, hogy Zidane nyugalmat hozott az öltözőbe. Ismeri a környezetet, a játékosok pedig szeretik őt. Már Mourinho idejében is a klubnál dolgozott. Én számos évig mondhattam őt a csapattársamnak, ezért most nagyon örülök a sikereinek. Külső szemlélőként is azt mondanám, hogy ő a megfelelő edző a felnőtt csapat számára.
Sergio Ramos lett az utódod.
Ő a világon a legalkalmasabb ember erre a feladatra. Nemcsak kapitányként, hanem játékosként is elengedhetetlen a jelenléte, hiszen a teljesítményének és a góljainak köszönhetően számtalan örömteli pillanatot élhettek már át a madridisták. Sokan még mindig kritizálják őt, de elvégre ez nem is olyan meglepő, hiszen elképesztően magasra tette a lécet az elmúlt években. Ő sem tökéletes, de kétség sem férhet hozzá, hogy ő a megfelelő vezér a Real Madrid és a spanyol válogatott élére.
A távozásod miatt szinte mindenki Florentino Pérezt hibáztatta.
Nem szoktunk beszélni egymással. A legutóbbi találkozásunkkor kezet ráztunk és sok szerencsét kívántunk egymásnak. Nincs más, amit elmondhatnék.
José Mourinho.
Teljesen megértem, hogy voltak olyanok, akik nem velem, hanem Joséval értettek egyet. Én kizárólag a klub érdekében cselekedtem. Ha rossz időket él meg a csapat, akkor néha előnyösebb csendben maradni, mint cirkuszt rendezni.
Buffon számára is közeleg a visszavonulás.
A legutóbbi találkozásunk alkalmával azt kérdezte tőlem, hogy hogyan érzem magam, milyen terveim vannak a jövővel kapcsolatban. Sok mindenről beszélgettünk, hétköznapi dolgokról is. Nagyon örültem, hogy ismét sikerült találkoznunk. Azt mondta nekem, hogy még sokáig szeretné folytatni az aktív játékot. Bízom abban, hogy legalább egyszer találkozhatunk még egymással.
Végül kérlek mesélj egy kicsit Luis Aragonésről is.
Ő volt az az edző, akinek köszönhetően rengeteget fejlődtem személyes szinten. Huszonöt éves voltam, amikor felajánlotta nekem a spanyol válogatott csapatkapitányi tisztségét. Ez a feladat rengeteg komoly döntéssel járt, így talán magától értetődő, hogy sokkal érettebb lettem ennek hatására. Toshack és del Bosque mellett őt tartom karrierem legfontosabb edzőjének.
