Marcelo: Semmi sem fogható az érzéshez, hogy a Real Madrid egyik csapatkapitánya vagy

A csapat mindig mosolygós balhátvédje, Marcelo a Realmadrid TV egyik műsorának vendége volt.

Kezdetek: „Négy évesen kezdtem a futsallal, nyolc éves koromban pedig a strandfocira váltottam. Kapus akartam lenni, mert a homokban egyáltalán nem fájt, ha látványosan elvetődtem. A focit a Helénicónál kezdtem el. Nyolc esztendősen megkeresett a Fluminense. Egy hétig velük tréningeztem, de utána közölték velem, hogy nincs szándékukban leigazolni, így hát visszamentem a Helénico csapatához.  Jól ment a játék, idővel pedig a  Vasco de Gama is kapcsolatba lépett velem. Egy évig náluk játszottam, de a „próbaidő” letelte után ők sem akartak magukhoz láncolni. Ismét visszamentem a Helénicóhoz. Rövidesen megint megkeresett a Fluminense, de ezúttal már komolyak voltak a szándékaik. Két éven múlva már a felnőtt csapat játékosa voltam.”

Érkezés: „Minden olyan gyorsan történt. Igazából nem is tudtam, hogy mikor fogom aláírni a szerződést. Azt hittem, csak azért utazom Madridba, hogy személyesen találkozzanak velem. Az érkezésemkor egy 55 emberből álló tömeg fogadott, ami akkor még elképzelhetetlenül nagy volt számomra. Az érkezésem után megkaptam a mezemet. Azt mondták, hogy a Castillával fogok játszani. Nagyon örültem a hírnek, de ekkor Capello is megszólalt, és közölte a vezetőséggel, hogy az első csapat játékosaival fogok edzeni, a többit pedig majd meglátjuk.”

„Egy kicsit úgy érzem, hogy én is saját nevelésű játékos vagyok, hiszen már több mint tíz éve vagyok a Real Madridnál, de azért jó lett volna, a Castillában is eltölthetek egy szezont. Eredetileg a CSZKA Moszkva és a Sevilla érdeklődött irántam. Az andalúzokkal már kész is volt a megállapodás, de ekkor tudomást szereztem a Real Madrid érdeklődéséről is. Ezt gondoltam: »Ha ez igaz, akkor Madridba akarok menni!«”

Sergio Ramos: „Olyan számomra, mint egy testvér. Mindketten hosszú ideje vagyunk a csapatnál. Amikor megérkeztem, akkor még nem az a Marcelo voltam, mint ma. Egy kölyök voltam, de ez számára nem jelentett különbséget. Ugyanúgy bánt velem, ahogy ma is teszi, testvérként. Ez nagyon fontos volt számomra.”

Roberto Carlos: „A futball világában nagyon ritka, hogy a saját példaképed mellé igazolsz, aki annak ellenére is nagyon szívélyesen üdvözöl, hogy az ő posztján játszol. Roberto Carlos utódjaként érkeztem Madridba. Úgy bánt velem és a családommal, mintha a sajátjai lennénk. Azt mondta, hogy ha szükségem van valamire, akkor nyugodtan keressem.”

„Az átigazolásom utáni első karácsonyt vele töltöttem, mert az időjárási viszonyok miatt nem utazhattunk vissza Brazíliába. Hihetetlen volt számomra, hogy a példaképem házában tölthettem az ünnepeket. A mai napig nagyon jó barátok vagyunk.”

Tizedik: „Sorozatban négy bajnokin léptem pályára a döntőt megelőzően. Amikor kiderült, hogy nem kapok helyet a kezdőcsapatban, akkor frusztrálttá váltam, mert segíteni szerettem volna a csapatnak. A padon ülve azt gondoltam, hogy számomra már csak valamilyen névleges szerep jut majd a mérkőzésen, de végül közvetlenül járulhattam hozzá a La Décima elhódításához. Fontosnak éreztem magam. Ha az egész világ figyel, a családod pedig ott van a stadionban, akkor nem veszíthetsz el egy ilyen mérkőzést. Hatalmas örömet és felszabadultságot éreztem a lefújás után.”

Tizenegyedik: „Itt már a kezdőrúgástól játszottam, talán ez volt a legnagyobb különbség. Szívemet-lelkemet beleadtam a mérkőzésbe, és végül itt is sikerült győzedelmeskednünk.”

A legnagyszerűbb pillanat: „Számtalan emlékkel ajándékozott már meg a csapat. Nagyon jól érzem magam a városban, ahogy a családom is. Én már több mint tíz éve élek itt. A legnagyszerűbb pillanat az volt, amikor azt éreztem, hogy a szurkolók, a társak és a vezetőség is a csapat egyik kapitányaként gondol rám. Rengeteget küzdöttem és sokat feláldoztam, de ehhez az érzéshez semmi sem fogható.”

A legkellemetlenebb emlék: „Az érkezésem után a vezetőség egyik tagja behívott az irodájába. Egyedül mentem. Azt mondta, hogy a klub szeretne kölcsönadni valahova, hogy tapasztalatot gyűjtsek. Azt feleltem, hogy nem akarok elmenni Madridból. Ez volt a legrosszabb pillanat a karrieremben, mert úgy éreztem, hogy a csapattársaimnak nincs rám szüksége, ugyanakkor ez volt az a pillanat is, amikor a legerősebb voltam.”

Nagyapa: „Olyan volt számomra, mint egy őrangyal. Olyan dolgokat is elmondtam neki, amelyeket az édesanyám vagy az édesapám előtt titokban tartottam. Ő volt az egyetlen, aki igazán megértett. Annyira örült a sikereimnek, hogy minden gólomról külön feljegyzést készített. Nagyon jó ember volt.”

„Sofőrként dolgozott, de otthagyta az állását, hogy engem vihessen az edzésekre és az edzésekről. Nem volt sok pénze, így inkább eladta az autóját, a vételárból pedig buszjegyeket vásároltunk. A mai napig sem értem, hogy hogyan volt képes eladni a saját autóját, amikor még nem is volt biztos, hogy az unokájából egyáltalán lehet-e profi futballista. Ez egy nagyon meghatározó esemény volt az életemben. Összességében csodálatos gyerekkorom volt. Nem volt meg mindenem, amire vágytam, de minden szükségeset megkaptam a családomtól.”

Forrás: realmadrid.com
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK