2017. június 25., vasárnap

Merre vagy már, Gareth Bale?

  • V. Alex (Alexis)
  • 2017.04.26. 16:52
Ha nem sérülés, akkor gyenge forma, ha gólok, gólpasszok és teljesítmény, akkor minduntalan kiújuló sérülések – négy év telik el lassan, de még mindig nem láthattuk három egymást követő mérkőzésen igazán jól játszani, így máig azon vesződhetünk, hogy szüntelen akadály áll Gareth Bale madridi kiteljesedésének útjába.

A kivételes felépítésű és izomzatú walesi szélső 2013 nyarán került a Real Madrid kötelékébe, miután – a galaktikus típusú igazolások esetében megszokott stratégiát alkalmazva – a vezetőség az átigazolási időszak legutolsó napjáig igyekezett fokozódó érdektelenséget mutatni a Tottenham felé, s ezzel lejebb faragni a vételárból, ami végül így is világrekordnyira rúgott. Július 13-án, Illarramendi bemutatásán a Bernabéuban megjelent tömeg még követelőleg skandálta Bale nevét – tartva attól, hogy a nyár slágerembere mégsem kerül a csapathoz, azokra a napokra ugyanis látszólag jelentősen lecsökkent a transzfer esélye. A játékos 51 nappal később aláírta szerződését a királyiakkal. 

Florentino Pérez – valószínűleg – 85 millió fontot (akkor 101 millió euró) csengetett ki érte részletekben, és nem titkoltan azzal a szándékkal hozta a klubhoz, hogy egy napon ő lépjen Cristiano Ronaldo örökébe, és hamarosan ő legyen a Real Madrid első számú játékosa, húzóembere. Bale már azelőtt is pontosan azokkal a mozdulatokkal végezte a szabadrúgásait – méghozzá minimum hasonló hatékonysággal –, mint Ronaldo, és a hajstílusa, majd egyre inkább a játékstílusa is a portugáléra hajazott. Aki nem akarta, az is az új Ronaldót látta az akkor 24 éves walesiben.

Bale első madridi napja

Jelen cikkben igyekszem csokorba gyűjteni néhány okát annak, miért látszik az előzetes tervekhez képest egyre inkább vakvágányra futni Bale legendásnak remélt madridi pályafutása.

Eltúlzott izomnövelés
Madridban egyébként is megszokott, hogy a játékosokkal rögvest érkezésüktől fogva több kiló izmot építtetnek magukra, az ő esetében viszont ez is kiemelt figyelmet kapott: alig egy évvel az érkezése után több spanyol lap is friss képeket hozott le az edzés közben lencsevégre kapott Bale-ről, melyek nagyszerűen megmutatták a játékos brutális kinézetű vádliját, combizmait, hasizmát. Akkor már egy kész terminátor futkosott Valdebebas gyepén. Némelyek számára minden egyes tavaszi, nyári edzés egy verseny volt egyben Ronaldo és Bale között, melyikük izomzata megdöbbentőbb.

A Bale-transzformáció

Korábban – jellemzően Pérez elnökségei idején – nem egyszer fordult elő, hogy robbanékony, technikás labdarúgók a kelleténél minden bizonnyal több izmot pakoltak magukra, aminek a következtében lassacskán vesztettek a dinamikájukból, mozgásuk szemmel láthatóan nehézkesebb lett. Így járt annak idején többek között Robinho és Özil is. (Megjegyzem, minderre megerősítő bizonyítékkal nem tudok szolgálni, az előző információk saját megfigyelésemen alapulnak.)

Nem kérdés, hogy ennek Bale is áldozatául esett, ami nem mellesleg az egyik magyarázata lehet a sérüléseinek is. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy gyerekkorában állítólag éppen fizikailag volt csak elmaradva csúcsképességei mögött, a vádlija pedig feltűnően kicsi volt. A hirtelen magára épített izomtömeg – elég a labdával való mozgását, cseleit figyelni – egyértelműen nyomot hagyott a játékában, futása, mozgása, irányváltásai jó ideje lomhábbnak tűnnek, ami pedig a legeslegaggasztóbb: legnagyobb fegyverét tulajdonképpen mintha elvesztette volna, legalábbis nem emlékszem, mikor adott le legutóbb egy egészséges, jól eltalált lövést, esetleg a szabadrúgásaikor, mozgó labdából viszont talán másfél éve a Betis ellen... Már a 2014-es BL-döntőn is láthattunk tőle olyat, hogy egy jól irányzott helyezett lövés helyett teljes erőből elrúgott a labda fölött ziccerben. Legtöbbször hasonlót produkál a távoli próbálkozásai esetében is, amikor a labda általában borzasztóan lecsúszik a lábáról, és vagy jócskán célt téveszt, vagy érdekes röppályát leírva probléma nélkül landol a kapus kezei között. A játéka immár nélkülözi a finom megoldásokat, az eleganciát.

Sérülések
Ha mindez nem lenne elég, ott van a rengeteg sérülés. A tegnapi vizsgálatok után kiderült, újabb három hetet kényszerül kihagyni a vádlija miatt. Amióta Real Madrid-játékosnak vallhatja magát, nem kevesebb, mint 17 alkalommal szenvedett sérülést, a legtöbbször éppen vádliproblémái akadtak – kétszer a jobb, hatszor pedig a bal, azaz a lövő vádlijában. Szerződtetésekor eleve sérülten érkezett, és olyan hírek láttak napvilágot, hogy porckorongsérve van, ami persze a teljes pályafutására igen veszélyes hatással lehet. A Marca azt is állította, Pérez ennek a tudatában igazolta le. Később az elnök és a játékos is egyértelműen cáfolta ezeket a feltételezéseket. Mindenesetre tény, hogy 14 és 16 éves között folyamatos hátfájdalmakkal küszködött, aminek következtében már akkoriban is sok meccset mulasztott.

Sérülései

A kép Bale 12 olyan sérülését és azok helyét mutatja, amelyek miatt legalább egy mérkőzést kihagyott. Mindez eleddig összesen 44 elszalasztott meccset és 257 napnyi lábadozást jelent, azaz nagyjából annyit, mint egy teljes szezon – úgy, hogy a játékos a negyedik idényét játssza a fővárosiaknál.

2011 májusában, még a Tottenham színeiben egy Basel elleni EL-találkozón bokaszalag-szakadást szenvedett David Degen belépője nyomán, azóta a bokájával is gyakran jelentkeznek gondok: később három újabb alkalommal járta meg emiatt a betegszobát, legutóbb ismét műtétre is szorult, amikor tavaly novemberben a Sporting ellen újfent a szalagjai sínylették meg; három hónapig nem láthattuk őt pályára lépni. Egy másik különösen aggasztó terület a combizma, amely csak madridi karrierje során négy alkalommal küldte őt rövidebb-hosszabb kényszerpihenőre.

Formaingadozás
Olyan formát és produkciót kétszer kezdett el tartósan mutatni, mint amiért világrekord összegért cserébe szerződtette őt a klub, és a fizetéseket, valamint az elvárásokat és a bizalmat tekintve kétségtelenül a csapat második számú játékosává tette: először 2014 nyarán gondolhattuk úgy igazán, hogy ebből mégiscsak lesz valami, amikor az az évi világbajnokság fáradalmait még emésztgető Cristiano Ronaldo hiányában az előszezon mérkőzésein végre a walesi villám lépett elő vezérnek, és lehengerlő energiával, káprázatos távoli bombákkal, valamint addig nem látott folytonos aktivitással játszva igazán reményteli hangulatot keltett bennünk. A szezont ennek megfelelően kezdte, ám ez a lendület csupán október közepéig tartott, amikor épp a combizma sérült meg. Két hetet hagyott ki, de visszatérése után már közel sem mutatta ugyanazt az elsöprő teljesítményt.

A másik időszak, amikor azt a játékost láthattuk benne, akire az érkezése óta vártunk, az az egy évvel ezelőtti szezonhajrá volt. Ekkor gólpasszt adott Ronaldónak a Camp Nouban, aki győztes gólt szerzett a 2-1-re megnyert Clásicón, a legemlékezetesebb meccseit pedig a Manchester City elleni BL-elődöntő alkalmával játszotta, amikor az angliai odavágón magasan kiemelkedett: tarthatatlan volt, nála volt a legtöbbet a labda, kizárólag szabálytalanság árán lehetett megállítani; látványos és hatékony átvételeivel, megindulásaival folyamatos sakkban tartotta a hazaiak védelmét, a madridi visszavágón pedig döntőbe jutást érő gólt ragasztott igen nehéz szögből Joe Hart kapujába. Mondanom sem kell, a következő – tehát a jelenlegi – idényt sérüléssel indította (szeptember közepén csípőfájdalmai tették a partvonalon túlra), és ugyan ha játszott, a semmiből mindig megvillant, amikor kellett (egyre gyakrabban fejjel), idén azonban már több meccset kellett kihagynia, mint amennyin játékra kész állapotban volt: 24 lejátszott mérkőzéssel szemben 27 összecsapást csak a tévéből nézhetett végig.

Szerepkör
A közhiedemmel ellentétben egyáltalán nem balhátvédként kezdte a pályafutását, ebben a pozícióban csak a Southampton felnőttcsapatában kezdték játszatni – nevezetesen George Burley –, amikor felkerült az utánpótlásból, de általában még így is ő diktálta a tempót. Gyerekkori barátai, csapattársai, egykori tanárai többen is úgy nyilatkoztak róla, hogy akár tesi órán, akár a klubjaiban, ha valaki, akkor ő volt csak igazán a született támadó. Mindig is a góllövés volt az elsődleges célja. Nem is váratott magára sokáig, hogy felemelkedésének helyszínén, a Tottenhamben is egyre feljebb kerüljön a pályán (Harry Redknappnek köszönhetően), mígnem André Villas-Boastól már a "9 és feles" pozíciót is kiérdemelte – szabadon, kedvére játszhatott és mozoghatott egy előre tolt ék mögött.

Tizenhetedik sérülése, legutóbb a Barca ellen

Madridban Ancelotti kivétel nélkül a jobbszélen számolt vele egy 4-3-3-as felállásban, ahol a támadótrió tagjai szabadon játszhattak, helyüket pedig gyakran cserélgették. Támadásépítéskor hármójuk közül alapesetben Benzema helyezkedett a leghátrébb, középen, így – ha jó napja volt – ő mozgatta a szálakat a támadóharmadban. A 2015/16-os idényre viszont Rafa Benítez némileg átszervezte ezt a rendszert, és Bale-t ugyanabban a szerepkörben játszatta, mint amelyikben annak idején a Spursben a leghatékonyabb volt, vagyis a csatár, pontosabban ebben az esetben a csatárok mögött – így középen, az előrébb tolt Benzema és Ronaldo mögött kapott helyet. Ez eleinte nagyszerűen is állt neki, a bajnoki nyitányon duplázott a Betis ellen, ám lassan fény derült rá, hogy a középpályát és a befejező szekciót összekötő egyedüli kapocsként nem feltétlenül elég kreatív és élesszemű; egyértelmű volt, hogy a támadások ilyen jellegű szervezése nem az ő asztala (ebben Benzema jobb), osztogatás helyett közelebb kell játszania a kapuhoz.

Zidane-nál vissza is tért minden az Ancelotti idején megszokott kerékvágásba, de azt mégsem állíthatjuk biztosan, hogy Bale-nek a jobbszél volna a létező legmegfelelőbb pozíció. Ha minden így folytatódik, Benzema ideje lejáróban lehet a Real Madridnál (a francia egyre több hasztalanul eltöltött játékpercet mutat be, kiváltképp az igazán fontos meccseken), tekintve azt is, hogy Bale és természetesen Ronaldo eladása is sokkal valószínűtlenebb, mint az övé. Márpedig a nyáron valaminek változnia kell, ez a három ember ugyanis – egy lefelé ívelő, egyre nehézkesebben és kevesebbet mozgó, ám még mindig kevésbé gólerős Ronaldo; egy állandóan sérült Bale; valamint egy egyre észrevehetetlenebb Benzema – nem maradhat kirobbanthatatlanul együtt, ha továbbra is a világ teteje a cél. Ha a trióból valaki a kispadra fog ülni, netán távozni fog, az csakis Benzema lehet. Amennyiben ez megtörténne, Isco lehet a megoldás, aki képes lehet szabadon varázsolni két gólgép, a kapu előtt játszó Cristiano Ronaldo és Gareth Bale mögött.


Hozzászólások

Tabella