2017. december 16., szombat

Alibi Kroos? Nagyon nem!

  • É. Csongor (Veidt)
  • 2017.04.30. 17:30
SZUBJEKTÍV vélemény a német középpályás játékstílusáról, hasznosságáról és a vele szemben támasztott jogtalan elvárásokról.

A tegnapi mérkőzés félidejében, illetve a lefújást követően ismét azzal szembesültem, hogy ignorálhatatlanul sok ember szerint Toni Kroos rosszul, súlytalanul játszott. Ez már a sokadik olyan eset ebben az idényben, amikor egyáltalán nem értek egyet ezekkel a véleményekkel. Szerintem a madridista közösség irreálisan magas elvárásokat támaszt a világbajnok játékos felé, ennek következményeként pedig Toni olyan kritikákat kap, amelyet semmivel sem érdemelt ki. A következő néhány ezer karakterben azt próbálom majd bebizonyítani, hogy Toni Kroos a csapat egyik legfontosabb játékosa.

Az áldozat

Kroos játékának megvizsgálásakor mindenekelőtt azt kell megemlíteni, hogy Madridban sosem játszott a posztján. Akik követték Juup Heycknes első müncheni idényét, illetve az elmúlt három év német válogatottját, azok pontosan tudják, hogy Toni valódi posztja egy sorral a jelenlegi előtt helyezkedik el. Ebben a szerepkörben hívta fel magára a világ figyelmét U17-es világbajnokságon 2007-ben, ebben a szerepkörben vált világbajnokká és ebben a szerepkörben választotta meg őt minden nevesebb szakportál a nyári Európa-bajnokság (egyik) legjobb középpályásának. Carlo Ancelotti azonban máshogyan vélekedett a dolgokról: Toniból egy mélységi középpályást csinált. Ez az elsőre furcsának tűnő „váltás” elsősorban arra a tényre vezethető vissza, hogy a Xabi Alonso utódjának szánt Illarramendi egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezek után nem lehetett kérdés, hogy a frissen érkező német játékos fogja átvenni Xabi örökségét az egyre inkább preferált 4-3-3-as játékrendszerben. De Toniból nem vált védekező középpályás egyik napról a másikra. Sőt, egyik évről a másikra sem. Ennek legfényesebb bizonyítékáig nem kell sokat visszautaznunk az időben: bő másfél évvel ezelőtt egy Rafael Benítez nevű tréner került a Real Madrid kispadjára, döntése értelmében pedig a 2015 novemberében megrendezésre került El Clásicón Kroos kezdett védekező középpályásként. Az eredmény egy megsemmisítő, négygólos vereség lett. Utódjának, egy bizonyos Zinédine Zidane-nak az volt a legfontosabb taktikai újítása, hogy alapembert csinált Casemiróból. Ezzel két legyet ütött egy csapásra, hiszen a brazil tank egyrészt ellensúlyozta a BBC tagjainak finoman szólva is kifogásolható védekezési morálját, másrészt jelenlétével sokkal nagyobb szabadságot kaphatott írásunk főszereplője.

Már alakul, de még mindig nem az igazi, hiszen ez még mindig nem a Toni képességeit legjobban kihasználó szerepkör. Ennek ellenére a német játékos pályán betöltött szerepe azóta sem változott. Természetesen Zidane felelőssége nem igazán róható fel ebben az esetben, hiszen olyan nagyszerű támadó középpályásai vannak a keretben, mint Isco és James, ám „Zidane ártatlansága” sajnos nem változtat azon a tényen, hogy Toni Kroos a 4-3-3 áldozata. Vagy a BBC-é. Madridban már sajnos szinonimává vált ez a kettő.

Emlékezzünk csak vissza arra az időszakra, amikor Gareth Bale sérülése miatt Ancelotti visszanyúlt a jól megszokott 4-4-2-es játékrendszerhez. A két belső középpályás Luka Modrić és Toni Kroos volt. Lukita elvégezte a „piszkos munkát”, Toni pedig ebből kifolyólag sokkal szabadabban mozoghatott. Az eredmény? Egy 22 mérkőzésen át tartó győzelmi sorozat. Természetesen erős túlzás lenne azt állítani, hogy ez Toni új szerepkörének köszönhető, azonban az véleményem szerint megkérdőjelezhetetlen, hogy ez az egyik legfontosabb fogaskerék volt Carlo mester olajozottan működő gépezetében. Elvégre stabilitás nélkül nincs győzelem, stabilitás pedig nincs minőségi középpálya nélkül.

A BBC halála

Az emberben felmerül a kérdés: miben volt más Toni akkori szerepköre, mint a mostani? Alapvetően semmiben, hiszen mindkét esetben volt mellette egy „aládolgozó” társ, de ahogy Orosz László professzor úr mondta, globálisan kell gondolkozni. Hogy ez mit is jelent esetünkben? Hát azon tény felismerését, hogy a csapat megváltozott körülötte. Na nem a játékosok kicserélődéséről beszélek természetesen, hanem a Real Madrid támadóinak erőteljes formahanyatlásáról. Sajnos napjainkban a Bale-Benzema-Cristiano tengely mindegyik tagjának végtelenül egyszerűvé és kiismerhetővé vált a játéka. Az egyenkénti részletezésüket most átugornám, mert szerintem mindenki tudja, hogy miről beszélek: az okról, amely miatt a „gálakezdő” által produkált futball kizárólag beadásokkal operál. Ha a BBC-t más csapatok támadóival hasonlítjuk össze, akkor könnyen rádöbbenhetünk, hogy a legnagyobb különbség nem a hatékonyságban vagy a szerzett gólok számában, hanem a mélységi mozgásokban rejlik. Ronaldo játéka mára annyiból áll, hogy tízből kilenc alkalommal a leshatáron integet, hogy passzoljanak neki. Benzema mindig is a mélységbe való visszajárásról, a labda nélküli munkáról volt híres, de ezek az elemek nála is minimális szintre csökkentek ebben a szezonban. Azt meg minden edző tudja, hogy ha Bale-re két embert állít, akkor teljesen ki lehet őt venni a játékból. Mindez azt jelenti, hogy egy felállt védelemmel szemben a középpályásoknak gyakorlatilag nincs is esélye arra, hogy kulcspasszokat osztogassanak ki.  Mert nincs olyan támadó, aki érdemben kérné a labdát, akit ki lehetne ugratni. A középpályások alatt most elsősorban Kroosra és Modrićra gondolok, elvégre a „gálacsapatban” ők felelnek a támadásépítésért. Gyakran másfél ember mezőnymunkáját kell végezniük védekezésben, ugyanakkor a támadásépítések során is nekik kellene párharcokat nyerni, hiszen a támadók gyakorlatilag képtelenek rá. Persze van más út is: kipasszolják a bekkeknek és jöhet a beívelés…Szerintem egyértelműen a BBC triója okolható azért, hogy összességében Modrić és Kroos is –magukhoz képest- eléggé szürke évet tudhatnak maguk mögött.

Alibi?

Beszéljünk most egy kicsit az irreális elvárásokról, de előtte szögezzünk le valamit: a támadásépítések során Kroosnak az a feladata, hogy diktálja a játék tempóját, hogy mozgassa a csapatot, és hogy párharcokat nyerjen a középpályáján. Erre összességében messze ő a legalkalmasabb ember a keretben, és ez olyasvalami, amire például Isco vagy James gyakorlatilag képtelen. Könnyű azt mondani, hogy Iscónak kellene Kroos helyén játszania, de ez pontosan az a gondolkodásmód, amelyből fakadóan Pérez elnök úr kirakta Makélélé szűrét Madridból, helyette pedig érkezett David Beckham. Két klasszis futballista, de teljesen eltérő szerepkör. Kroos és Isco (vagy James) között sokkal kisebb az eltérés, de a helyzet attól még változatlan. Ők nem képesek arra, hogy Kroos feladatát lássák el. Mert egy futballcsapatban valakinek a piszkos munkát is el kell végeznie. És nem, itt nem az ellenfél bedarálására gondolok most, hanem a kevésbé látványos, kevésbé megérthető játékelemek megvalósításáról. Ilyen az is, hogy amikor a labdát eljuttatják A pontból B pontba. Ebben pedig Kroos a legjobb. Az egész világon. És az, hogy egy olyan szerepkörben is képes tündökölni, amely valójában nem is az övé, csak azt mutatja meg, hogy mennyire komplex játékos is ő.

Hiányosságok

Természetesen azt azért nem állítom, hogy Toni Kroos most van élete csúcsformájában, hiszen ez szemmel láthatóan nem igaz. Egyáltalán nincs klasszis formában, és igen, valóban vannak mérkőzések, ahol beleszürkül a mezőnybe, ún. alibizik, és igen, ő tényleg nem egy labdaszerző középpályás, és igen, engem is rohadtul idegesítenek a flegma kocogásai, de személyes meggyőződésem, hogy a vele szemben megfogalmazott kritikák legnagyobb része jogtalan („nem végez érdemi mezőnymunkát”, „nem fut sokat”, „nem szerez labdákat”, stb.) Ez a Valencia elleni mérkőzés után vált nyilvánvalóvá számomra, mikor a Facebook-oldalunkra érkezett kommenteket böngésztem. Akaratlanul is arra gondoltam, hogy sokan fogják még őt visszasírni, ha már nem lesz itt.  Szerintem az emberek nem értékelik eléggé őt. Toni a Valencia ellen is hozta a megszokott passzolási hatékonyságot, de ez néhány szurkoló számára már egyenlő azzal, hogy „megint tolta a játéklassító oldalpasszait”. Szerintem ez egyáltalán nem volt így. Sőt, tökéletesen látta el azt a feladatot, amiért pályára küldték. Mozgatta a csapatot, szervezte a játékot, stabil pont volt a társak számára, nem adott el egyetlen labdát sem, stb. Aki másra számít Kroostól, az csak magát csapja be. Mint aki azt várja Navastól, hogy gólpasszokat osztogasson. Eltúlzott példa, de a lényeg érzékeltetésére alkalmas. Ő ilyen játékos, és az eredmények azt igazolják, hogy abszolút a csapat hasznára van. És szerintem az, hogy a Kroos nélküli B csapat mit alkot egy kaotikus és kifejezetten gyengén játszó Deportivo, Eibar vagy Leganés ellen, egyáltalán nem jelenthet kiindulási alapot. Már csak azért sem, hogy a „látványos futball” miértje nem a középpályásaink ugrásszerű formajavulásában, hanem a támadók játékának teljes megváltozásában keresendő. (Lásd a BBC-hez kapcsolódó pontot.) Ha az előbbi lenne igaz, akkor Modrićnak sem lenne helye a csapatban, ahogy sokak szerint nincs Kroosnak. Csak azt kellene szerintem megérteniük az embereknek, hogy attól, mert egy jó képességű játékost beraknak egy számára idegen posztra, még nem fogja ott is a megszokott teljesítményt nyújtani. Sem Isco, sem James, sem Asensio, sem Kovačić nem képes arra, hogy egy fegyelmezettséget megkövetelő mélységi irányítói szerepkört játsszon hosszabb távon, komolyabb ellenfelekkel szemben. És pontosan ez az az ok, amiért Toni Kroos jelenleg egy egyáltalán nem lecserélhető játékos.

Végezetül tekintsétek meg az ő egyéni megmozdulásait bemutató felvételeket a Valencia elleni találkozóról. Persze egyáltalán nem következetes dolog egyetlen mérkőzés alapján ítéletet mondani egy futballista fölött, de szerintem a szombat délután tökéletesen mutatta be a Kroos játékával kapcsolatos tévedéseket.

Konklúzió

Talán sokan kétségbe vonnak majd mindent, amit leírtam. Talán sokak számára a videón látható jelenetek egyenlők az alibizéssel. Talán sokan néznek hülyének az elfogultságom miatt. De én nem értük velük egyet. És ez a legtöbb, amit tehetek. Meg az, hogy megírom ezt a cikket.


Hozzászólások

Tabella