2017. október 17., kedd

Raúl: Lehetett volna szebb is a madridi búcsúm…

  • Zs. Csaba
  • 2017.06.14. 09:38
Raúl Gonzálezzel a Panenka Magazin szerkesztői készítettek interjút, melynek egyes részeit a spanyol AS is közzé tette.

Csendes búcsú a Real Madridtól: „Nem volt egyszerű számomra elhagyni a Real Madridot, ahogy a búcsú a klub számára sem volt könnyű. Amikor azonban meghoztam a döntésem és sor került a távozásra, már javában nyár volt. Németországban a klubom már három hónappal előre tudta, hogy búcsút intek majd, így készülhettek a távozásomra. A németek nagyon precízek, szervezettek. Ez az egész sokkal jobban függött a körülményektől, mintsem a klub irányából felém érkező szeretettől, vagy annak hiányától, esetleg a rossz szájíztől. Lehetett volna jobb is, de így sikerült, az idő pedig mindent megold végül. Három évvel később kaptam egy ajándékmérkőzést, amelyen érezhettem a szurkolók támogatását, szeretetét.  Remélem, hogy egy nap azok a játékosok, akik hosszú időt töltöttek a klubnál, megfelelő búcsút kaphatnak majd. A klub is ezt szeretné.”

Az eredeti terv: „30 éves koromban az volt az álmom, hogy a Real Madridból vonulok vissza, de amikor eljött az idő, úgy éreztem, hogy lépnem kell. Más dolgokra vágytam. Biztos vagyok benne, hogy lesznek még olyan játékosok, mint Totti vagy Xavi, ugyanakkor manapság mindenki siet, nagyon kevés a türelem a futballban.”

Totti búcsúja: „Nagyon megható volt. Róma az otthona, az a hely, ahová ő tartozik. Az egész életét a Roma csapatának szentelte, örökké a klub kötelékében marad. Azt hiszem, az effajta elismerés sokkal többet ér, mint az évek során megszerzett trófeák.”

A jövő: „Szeretném, ha hosszú ideig számítanának rám a Real Madridnál. Nem tudom, hogy irodai munkáról lesz-e szó. Szeretnék edző lenni egy nap, de nem érzem még a belső kényszert, hogy már most elinduljak a pályán. Vissza fogok térni Madridba, a természetes közegembe, ahol jobban tudom irányítani az életem. Egy-két éven belül meglátjuk, hogy hová sodor az élet. Az első lépés azonban a hazatérés.”

A Real Madrid értékeinek tanítása: „Azon vagyok, hogy segítsek. Mindannyian másképp látjuk a futballt, de minden nézőpontnak van alapja. Segíthetek a tapasztalatommal, ahogy mindig is tettem, amikor valaki felkerült az első csapathoz az aktív pályafutásom alatt. Amikor én debütáltam, ott volt Hierro, Chendo és Sanchís, akik szárnyaik alá vettek és figyeltek rám. Szeretnék segíteni a fiataloknak. Beléjük kell nevelnünk olyan értékeket, mint a kemény munka iránti vágy és az alázat. Segíthetünk, hiszen elismertek vagyunk, sok gyerek tisztel minket.”

Megbánás: „Nem bántam meg semmit. Mindenki tudja, és természetes, hogy szerettem volna Aranylabdát nyerni, és mindent meg is tettem, hogy sikerüljön. Ez egy olyan cím, amelyről sosem tudhatod, hogy milyen kritériumok alapján ítélik oda. Szerettem volna címet nyerni a válogatottal is, de később szurkolóként élvezhettem a sikereiket. 10 éven át játszottam a válogatottban, pályára léphettem világbajnoki döntőkben is, szóval rengeteg nagyszerű pillanatnak lehettem részese.”

Kimaradás a válogatottból: „Fájt, mert én még szerettem volna folytatni, de tiszteletben kellett tartanom az edző döntését, pontosan úgy, ahogy akkor tettem, amikor másokat hagyott ki miattam. Úgy gondoltam, hogy még képes vagyok adni valamit a válogatott számára, klubszinten még hat évig játszottam. Idővel aztán elfogadtam. Ami történt, az bizonyos szempontból pozitív hatással volt rám, a pályafutásomra. Szerettem volna ott lenni a 2008-as Európa-bajnokságon, szerettem volna részese lenni a sikernek. Sokkal fontosabb azonban az, ahogyan az emberek a mai napig kezelnek engem Spanyolországban. Tudtam, hogy egy nap vissza kell térnem, hiszen ez az otthonom. Alig várom, hogy valamilyen formában hozzájárulhassak a Real Madrid sikereihez.”


Hozzászólások

Tabella