2017. augusztus 21., hétfő

Cambiasso: Zidane egy igazi vezér

  • É. Csongor (Veidt) , Zs. Csaba
  • 2017.06.23. 16:44
A MARCA készített interjút a Real Madrid korábbi játékosával. Az argentin több mint 20 trófeát zsebelt be eddigi karrierje során, most pedig épp következő csapatát keresi, ám volt ideje arra, hogy a spanyol lap kérésére visszatekintsen eddigi pályafutására.

Elhagytad az Argentinos Juniors csapatát, ahol korábban olyan klasszisokat neveltek, mint Riquelme és Maradona.
Az Argentinos alapvető fontossággal bírt a pályafutásom tekintetében, nem véletlen, hogy nagy tehetségek kerültek ki soraikból. A tanáraink arra tanítottak, hogy tiszteljük a labdát, próbáljunk mindig a támadásra törekedni, ne legyünk önzők, gondolkodjunk csapatként.

Nagyon korán érkeztél a Real Madridhoz, még 16 éves sem voltál.
A koránérés már az argentin utánpótlás akadémiákon elkezdőtött számomra, hiszen eleve magasabb korosztályban kezdtem el játszani, mint amit a korom engedett volna, ez pedig felkeltette az emberek figyelmét. Néhány hónappal azelőtt jártam Amszterdamban is az Ajax csapatánál, de a holland kultúra annyira különbözött az argentintól, hogy én és a szüleim is megijedtünk. Úgy döntöttem, követem az álmaimat, és a Real Madridhoz csatlakoztam.

Jobban teljesíthettél volna Madridban, ha nem teszed meg ennyire korán ezt az óriási lépést?
Nem, minden okkal történik. Két év elteltével megkaptam a lehetőséget, hogy visszatérjek Argentínába azt követően, hogy a Castillában szerepeltem, mert nagyobb versenyre vágytam. Ami az első csapatot illeti, akkoriban a Real Madrid játékospolitikájának alapja az volt, hogy a csapat a galaktikusokból és az akadémia játékosaiból épült fel. Én egyik kategóriába sem tartoztam bele. Ez azonban egyáltalán nem volt rossz, csodálatos élmény és tapasztalat volt.

Esteban Cambiasso

Ez a játékospolitika volt a távozásod oka?
Nem volt meg a folytonosság. Sokkal jobban érdekelt, hogy a kezdőcsapat tagja legyek, mintsem a Real Madrid egy játékosa. Makélélé esete ugyanez volt. Nem vették számításba egészen addig, míg nem távozott. Mindketten olyan játékosok vagyunk, akik hatalmas mennyiségű munkát végeznek a csapatért, és a távozásunk után ez észrevehető. Hogy bántott-e, amiért őt jobban szerették a szurkolók? Nem mondanám.

Sokan már úgy emlegettek, mint az „új Redondo”. Talán ez is káros hatással volt rád...
Én ezt abszolút megtiszteltetésnek éreztem és érzem a mai napig is. Redondo egy fantasztikus játékos és egy valódi példakép volt, a pályán és a pályán kívüli életben egyaránt. Nincs jobb módja a tanulásnak, mint látni magad egy nagyszerű tükörben.

Kik támogattak, segítettek a Bernabéuban?
15 évesen a legnagyobb sztárok között találtam magam, akik rendkívül jól bántak velem, gondolok itt Sanchísra, Hierróra, Redondóra, Chendóra, Alkortára… Aztán jött az előszezon Capellóval, még mindig 15 évesen… Nem keltettem fel rögtön az érdeklődését, de a jövőben rengeteget segített.

Túl nehéz volt számodra a Real Madrid címere?
Játszottam olyan klubokban, ahol nagy volt a nyomás, de Madridban nem éreztem ezt. Az első évben elődöntőt játszhattam a Juventus ellen úgy, hogy szinte nem is érzékeltem a súlyát, hiszen könnyű találkozó volt. Madridban könnyen kezelik ezeket a dolgokat.

Iván Helguera, Raúl González, David Beckham, Esteban Cambiasso, Míchel Salgado

A távozással önbizalmadból is veszítettél?
Nem, hiszen teljesen tisztán átláttam a helyzetet, tudtam, hogy miért távozok: nem feleltem meg a sport-, valamint a gazdasági modell elvárásainak. Nem tartoztam a világ legjobban fizetett játékosai közé, valakiknek pedig távozniuk kellett. Az első öt madridi hónapom tökéletes volt.

Kivel érted, vagy értetted meg magad a legjobban a pályán?
Imádom Raúlt, ő az egyik legokosabb srác, akivel valaha is játszottam. Ami engem illet, az Internél jobban ment a játék, hiszen tudtam, hogy biztosítva vagyok, hiszen Samuel játszott mögöttem. Magabiztos voltam. Ott volt Zanetti, akinek elég volt, ha rám nézett, máris tudta, hogy mit is akarok. Milito volt a támadó, aki az intelligenciája miatt nagyon emlékeztetett Raúlra.

Milyen volt a Mourinho-féle Inter, amelyik pont a Bernabéuban nyerte meg a Bajnokok Ligáját?
Egy csapat, amely töretlenül hitt önmagában, az elsőtől az utolsó pillanatig minden helyzetben, különösen akkor, ha nem álltunk túl jól. Sokféle nemzetiségű játékos játszott abban a csapatban, sokakat elutasítottak más együtteseknél, de mi nagyon közel álltunk egymáshoz. Le akartuk tenni a névjegyünket Európában, ráadásul egy rendkívül ambiciózus edzőnk volt. Legyőzhetetlennek éreztük magunkat, még ha nem is voltunk azok.

Esteban Cambiasso, Javier Zanetti

Az olasz csapatok jól teljesítenek a Bajnokok Ligája döntőjében?
Nem. Egy csapat van, aki minden döntőjét elveszítette a spanyol csapatok ellen, ez pedig a Juventus. Az Inter összesen egyszer döntőzött, azt meg is nyerte. A Milan több alkalommal is diadalmaskodott. A futball azért is csodálatos, mert rengeteg elemzési lehetőséget ad. Az emberek hajlamosak elkülöníteni több összetevőt, mint például a fizikai tényezőt, ami az esetek 90 százalékában a pszichológiai tényezőkhöz kapcsolódik. Nincs rosszabb a mentális fáradtságnál. Ez nem arról szól, hogy rosszul edzenénk. Ha nálad a labda, boldog vagy, nehezebben fáradsz. Madridban erre építenek, nem véletlen, hogy ennyiszer megnyerték már a sorozatot.

Készülsz a menedzseri pályára. Milyen edzővé szeretnél válni?
Aki folyamatosan képes alkalmazkodni. Ugyanakkor meg akarom érteni a játékosaim és a csapat problémáit, hiszen ez kulcsfontosságú. Meg akarom tanulni, hogy hogyan lehet meggyőzni a játékosokat arról, hogy amit akarsz, az jó. Akik játszanak, mind futballisták, nem pedig dominók, amiket az edző szabadon pakolászhat.

Pékerman, Del Bosque, Queiroz, Capello, Ranieri, Mourinho, Mancini… Mindannyiuktól tanulhattál. Mesélj egy kicsit róluk.
Argentínában Pékermannak köszönhetően jobban megismerhettem a futballt. Megismerhettem a taktikai részleteket, a viselkedésformákat… Del Bosque nem változtat csak a játékosok egója miatt. Mourinhóval a pályafutásom egy teljesen más szakaszában találkoztam. Ő mindig kontrollál minden egyes részletet, csak és kizárólag a futballnak él, és szinte minden egyes játékosát „használja”. Nagyon élveztük a közös munkát, hiszen az edzések intenzívek voltak, azok számára is, akik nem játszottak, így mindenki jó erőnlétnek örvendett.

Esteban Cambiasso, José Mourinho

Zidane-nal csapattársak voltatok. Mit tudsz róla mondani?
Közel volt egymáshoz a pozíciónk a pályán, szerencsére. Ha első kézből látod játszani, elemzed a taktikai és technikai elemeit a játékának, akkor könnyen rájössz, hogy azon kevesek egyike volt, aki mindig a legokosabb döntést hozta, a legokosabb mozdulatot választotta.

Szégyellős karaktere nem jelent hátrányt az edzői pályán?
Egy olyan játékos, mint ő, mindennel, amit véghezvitt… Egyszerűen nem hiányzik semmi sem belőle, nincs szüksége arra, hogy bizonyítsa, ő bizony erős karakter. Nincs szükség arra, hogy üvölts, kiabálj, még akkor sem, ha az jobban mutat a címlapokon. Az edzői hitvallás a tudásból ered, nem pedig a beállítottságodból. Ő így viszi véghez a dolgokat, elképzelhetetlen, hogy a Simeone-féle utat járja. Cholo kiabál, és működik. Őt nemcsak tisztelik, hanem félik is a játékosok. Mindketten hitelesek, és a legfontosabb tulajdonságuk, hogy igazi vezérek.

Cholo előbb vagy utóbb az Internél köt ki, vagy nem?
Ideális hely lehetne számára, ezt ő is tudja.

Láthatunk még játékosokat, akik eltöltenek egy évtizedet is egyetlen klubnál, ahogy te az Internél?
Folyamatosan tudnod kell megújulni, folyamatos fejlődésre van szükséged. Ha azonban valaki eljut a világ egyik legnagyobb csapatába és ott is tud maradni, akkor nincs jobb dolog a stabilitásnál.

A Leicester annak idején nagyon ragaszkodott a leigazolásodhoz, aztán egyetlen év után távoztál. Mi történt?
Igen, Nigel Pearson, a csapat akkori vezetőedzője személyesen keresett meg. Ismerte a mentalitásomat, a karakteremet, és a Premier League-be akart csábítani. Amikor beleegyezel egy transzferba, akkor mindig rendekezel valamilyen jellegű motivációval. Én azért írtam alá a Leicesterhez, hogy egy angol edzőtől tanuljak. Amikor Ranieri megérkezett, aki olasz volt, úgy éreztem, hogy nem fogok újat tanulni. Mindenesetre pozitívan emlékszem vissza az angliai időszakra. Az egész idény során a kiesőzóna közelében mozogtunk, de csak egy elképesztő feltámadásnak volt köszönhető, hogy végül sikerült kiharcolnunk a bennmaradást. Egy évvel később pedig angol bajnokságot nyert a Leicester...

Hogyan jellemeznéd a mentalitásodat?
Azt próbálom továbbvinni, amit Hierro és Sanchís tanított nekem: segíteni a csapattársaimnak, különösen a fiatalabb játékosoknak. Én úgy gondolom, hogy nem az a legfontosabb, hogy minél több mérkőzésen játssz, hanem az, hogy hasznos tagja legyél a csapatnak.

Mit jelent számodra a futballhoz kötődően, hogy argentin vagy?
A származásom miatt eléggé koravén voltam egész életemben. 15 évesen költöztem el otthonról, és kerültem 13 000 kilométerre a szüleimtől. Ezt a helyzetet nem könnyű kezelni, de ha sikerül, akkor az előnyödre is válhat. Sok dolgot megtapasztaltam az életedben, ezek az élmények pedig keményebb emberré tettek. Még most is argentinnak érzem magam, de az európai futball közelebb áll hozzám.

Alapembernek számítottál hazád válogatottjában, aztán jött Maradona...
Egy argentin csapatnál nevelkedtem, és a korosztályos válogatottban nyújtott teljesítményemnek köszönhetően nyílt arra is lehetőségem, hogy Madridba igazoljak. Nyertünk U20-as világbajnokságot is, ami azóta is életem egyik legjobb élménye. Aztán a dolgok furcsa fordulatot vettek. Az edző döntésének értelmében em lehettem ott a 2010-es világbajnokságon... ez volt életem legnagyobb csalódása.

Karriered melyik emlékét idézed fel a legszívesebben?
A legjobb pillanatok csupán rövid ideig tartanak, és előbb vagy utóbb mindig véget érnek. Több mint 20 címet nyertem pályafutásom során, de nem tudnék választani közülök. A trófeagyőzelem egyébként sem minden. A Leicester Citynél eltöltött utolsó hónapjaimat is nagyon élveztem.

Mit mondanál Messiről?
Én jobban élvezem a szervezett csapatjátékot figyelni, mint az egyéni megmozdulásokat, de Leo a történelem egyik legjobb játékosa, elsősorban a Barcelonával elért eredményei, mérföldkövei miatt.

Milyen tervekkel rendekezel a jövőre nézve?
Ahogy említettem, idővel biztosan edzővé képezem magam. Az Olympiacosszal nem hosszabbítottunk szerződést, így távozom a csapattól. Még nem tudom, hogy mi lesz a következő lépés. Mérlegelni fogom a lehetőségeket.

Megrémiszt a visszavonulás gondolata?
Nem. Nagyszerű erőnléti állapotban vagyok, így egyelőre még nem gondolkozom a cipőim szögre akasztásán. Szeretném továbbra is élvezni, amit csinálok. Felelősségteljesen, de érzelmekkel.


Hozzászólások

Tabella