Hogyan értékelnéd az U21-es válogatott Németország ellen elszenvedett vereségét?
Úgy érzem, hogy az első félidőben elveszítettük az irányítást, hagytuk, hogy ők domináljanak, minden tekintetben. Nem koncentráltunk eléggé a pályán, ennek köszönhető az is, hogy betaláltak. A szünetben beszéltünk, a második játékrészre pedig másfajta szellemiségben érkeztünk a pályára. Nyomást gyakoroltunk, támadtunk, kezdeményeztünk, próbálkoztunk a meccs végéig, sajnos mindhiába.
Milyen érzések kavarogtak benned, amikor visszatértél az öltözőbe?
Amikor az Alavés csapatával elveszítettük a kupadöntőt, a szurkolók, a családom, valamint a barátaim jutottak eszembe, mindaz, amit ők feláldoztak értem, értünk: hagytak időt a munkára, repülőjegyeket vásároltak, szobát foglaltak különböző szállodákban… Emiatt újra rosszul éreztem magam, hiszen ők hatalmas erőfeszítéseket tettek azért, hogy ott lehessenek, mi pedig nem tudtunk örömöt okozni számukra.
Úgy gondolod, hogy az ehhez hasonló vereségekből is tanulsz?
Az ember mindenből tanul. Az igazat megvallva szeretném, ha sosem tudnék a vereségek által tanulni, új tapasztalatokat szerezni, jobb lenne, ha csak a győzelem formálna, ugyanakkor mindig ki kell ragadni valami jót a rossz dolgokból is.
Mi fájt jobban, az Európa-bajnokságon elszenvedett vereség, vagy a Barcelona elleni kupadöntő?
Különböző érzés volt mindkét mérkőzés. Úgy vélem, az Európa-bajnokságon több esélyünk volt a győzelemre, mint a kupadöntőben, ugyanakkor a Barcelona elleni döntő rosszabb érzés volt. A Király-kupa döntője a csapat egész éves munkájának eredménye. Ez csak felértékelődik, ha egy olyan csapatról beszélünk, mint a Deportivo Alavés. Egy ilyen szerény klub számára hatalmas eredmény elérni a döntőt, a szurkolók pedig mindig mögöttünk álltak, támogattak, még a vereséget követően is. Különleges volt. Az a szomorúság erősebben hatott, mint a mostani.
Volt egy kép a spanyol válogatott játékosairól, melyen látható volt, hogy leveszik az ezüstérmesnek járó érmet a nyakukból. Te is levetted a tiédet?
Nem, és nem gondolom, hogy ez történt volna. Nem vettem észre, hogy ki vette le magáról, de ami az enyémet illeti, magammal vittem az öltözőbe és eltettem a táskámba. Az Európa-bajnokság döntőjének elérése egy nagyon fontos dolog, ezért boldognak és büszkének kell lennünk minderre. Ez az érem egy életre szóló emlék egy nagyszerű élményről, olyasvalami, ami minden bizonnyal sokat segít majd a fejlődésünkben.
Jó kezekben van a spanyol futball?
Úgy vélem, bizonyítottuk, hogy nagyszerű játékosok vagyunk, az egész keret készen állt a kihívásra. Az első mérkőzéseket kiváló, egységes csapatként nyertük meg. Ez a generáció, valamint az, amelyik a következő években csatlakozik majd hozzánk, nagy dolgokat vihet véghez.
Van olyan játékos ebben a keretben, aki már készen áll a felnőtt válogatottságra? Mit gondolsz, kik utaznak majd Oroszországba?
Az edző az, aki a döntést meghozza majd, de úgy látom, hogy néhányan készen állnak erre a hatalmas lépésre, ráadásul többen már be is mutatkozhattak a felnőttek között. Ami Oroszországot illeti, van valaki, aki szerintem egész biztosan ott lesz: Marco Asensio, aki nagyszerű játékos. Ő már bemutatkozhatott a válogatottban, és ha minden így folytatódik, utazni fog a világbajnokságra. Tudom, hogy mire képes valójában. Egyáltalán nem könnyű, ha a rendszeresség hiánya mellett kell jól teljesítened, gólokat szerezned. Ha ezt is figyelembe vesszük, 10/10-es idénye volt.
Beszéltél Ceballosszal arról, hogy egy nap a Real Madridnál is egyesíthetitek erőiteket?
A tornán megmutatta, hogy mire képes. Elmondtam neki, hogy csatlakoznia kell a Real Madridhoz, hiszen azt szeretném, ha a legjobbak mind Madridba jönnének. Márpedig ő nagyon jó játékos.
A Real Madrid értesített már arról, hogy mi vár rád a jövőben?
Igen, már beszéltem a klubbal. A kölcsönszerződésem lejárt, így újra érvénybe lépett a Real Madriddal kötött kontraktusom. A klubtól azt az információt kaptam, hogy én is utazok a csapat amerikai túrájára. Az álmom mindig is az volt, hogy egy nap sikeres leszek a Real Madridban, úgyhogy mindent meg fogok tenni azért, hogy ez valóra is váljon. A klub nem említett sem egy újabb kölcsönszerződést, sem egy esetleges transzfert. Azt mondták, egy vagyok a keret játékosai közül, így utazni fogok Amerikába.
Szóval elmondhatjuk, hogy jövőre a Real Madrid játékosa leszel?
Igen, a klub ezt mondta. Tudatták, hogy bíznak bennem. Tudom, hogy a világ legjobb játékosai játszanak a Real Madridban, ráadásul épp most vannak túl egy fantasztikus szezonon. Nehéz lesz, de ott leszek, dolgozni fogok és mindent bele fogok adni, hogy valóra válthassam az álmom.
Óriási tehetségek vannak a Real Madrid kötelékében. Készen állsz arra, hogy harcolj a helyedért?
Igen. A most véget ért idény előtt voltak kétségeim afelől, hogy képes lennék-e felvenni a versenyt a világ legjobb klubjában játszó játékosokkal, de kölcsönszerződésem nagyon jó hatással volt rám. Mindenekelőtt azért, mert az Alavésben való játék megmutatta számomra, hogy képes vagyok harcolni, hogy megvan az esélyem az álmaim elérésére.
Még mindig vannak kétségeid?
Nem, nincsenek, ezt bizonyítottam is az idény során. Azt reméltem, hogy az Európa-bajnokság megnyerésével fejezhetem be az idényt, de összességében értékelve az eddig történteket elmondhatom, hogy nagyon jó idényen vagyok túl, és készen állok a visszatérésre.
Motivációval tölt el a tudat, hogy Zidane mindenki számára megadja a lehetőséget? Asensio jó példa erre.
Ez többről szól, mint puszta motiváció, sokkal inkább megnyugtató érzés. Megnyugtat tudat, hogy az edző rotálni fog, értékeli majd a játékosok munkáját, és lehetőséget ad mindenki számára. Keményen fogok dolgozni, feláldozom magam annak érdekében, hogy kihozzam a legtöbbet ebből a lehetőségből. Egész életemben ezt az utat jártam.
Támadásban vagy védekezésben érzed jobbnak magad?
Két évvel ezelőtt sokkal összetettebbnek éreztem a támadójátékomat, mint az általam végzett védekező munkát, de idén pont védekezésben voltam jobb. Sokat fejlődtem, taktikailag rengeteget tanultam, ami nagyban köszönhető Mauricio Pellegrinónak és Mani Garcíának.
Csak csere voltál, amikor Zidane átvette a Castilla irányítását.
Játszottam az első négy vagy öt mérkőzésen, aztán az edző döntése alapján egyre gyakrabban maradtam ki a kezdőcsapatból. Zidane úgy gondolta, hogy a csapattársam, Lucas Torro jobb nálam, én pedig tiszteletben tartottam a döntését és folytattam a munkát.
Volt Zidane-nal bármilyen beszélgetésed?
Sokat kommunikáltunk egymással abban az évben. Azért döntött így, mert a csapattársam a védekezés tekintetében jobb volt nálam. Jobban kedvelte a stílusát, de igazából nem is kellett magyarázkodnia. Elfogadtam a döntését, keményen dolgoztam, végül pedig 20 mérkőzéssel fejeztem be az idényt, szóval nem mondhatjuk, hogy egy elpazarolt év lett volna.
Gondolkodtál már a mezszámodon?
Nem. Az akadémia egy játékosa vagyok, aki most először az első keret tagjává válhat. Bármilyen számot elfogadok, amit nekem szánnak, ez számomra nem jelent problémát.
