Guti teljességgel kiérdemelte a dicséretet azért, amit a Juvenil A-val vitt véghez, azonban ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy az edzők között is kitüntetett helyet érdemelne mindezek után. Márpedig, hogy valaki tréneri körökben is elismert legyen, az már a múltban sem bizonyult egyszerűnek.
Guti persze már letette a névjegyét a labdarúgásban, bár karrierje sok pontban ellentmondásos és vitatható.
Itt van ugyanis ez az ember, aki két teljes évet játszott le úgy a Real Madridban, hogy antidepresszánsokat szedett, és aki mégis annyira népszerű, hogy máig hűséges rajongók tízezrei követik őt, akiket még a török Beşiktaşban nyert meg magának, pedig mindössze egyetlen szezont húzott le Iszambulban, karrierjének levezéséül.
Guti az elmúlt időszakban teljesen megmártózott a labdarúgás fiatalabb korosztályainak világában, aminek köszönhetően tavaly nyáron végül megkapta az U19-es csapatot, azaz a Juvenil A-t.
Ez egy olyan élmény volt számára, amely folyamatosan fejlesztette, és ami talán még fontosabb, boldoggá is tette őt – legalábbis látszólag.
Guti most éppen egy jól ismert ösvényen lépdel végig. A topjátékosból topedzővé válás útja azonban rögös, és nem mindenki tud rajta végigmenni anélkül, hogy meg ne botlana néhányszor. És persze az örökké hangoztatott, már-már sablonosnak tűnő mondat is igaz: nem minden jó játékosból lesz jó edző.
Vannak bizonyos képesítések és igazolások, melyeket meg kell szerezni, és mindez nem megy folyamatos tanulás nélkül. Ez utóbbi az ösvénynek azon része, ahol nagyon sok jövőbeli „edzőpalánta” elhasal.
És persze rengeteg kötelesség is jár mindezzel. Ha megszerzed a kötelező képesítéseket, és minden vizsgán átmész, sőt, már munkád is van, akkor fogod csak érezni, mennyi áldozat szükséges az edzősködéshez: hosszú – sokszor magányos – óráknak leszel kitéve.
Gyakorlati szempontból persze a legnagyobb kihívás, hogy megvan-e a képessége arra, hogy profi focistákat edzzen.
Ezzel látszólag semmi gondja Gutinak. Eddigi edzői „életútja” ráadásul nem máshoz, mint Zinédine Zidane-hoz kezd hasonlítani. Mindketten fantasztikus játékosok voltak, akik aztán a partvonal túloldalára is átvitték minden tehetségüket és adottságukat.
Az ő pozíciójukban a megkérdőjelezhetetlen képességeik és tapasztalatuk mellett azonban más is fellelhető, ez pedig nem más, mint a feléjük áradó tisztelet, ami alapvetően megvan minden játékosban, akit edzenek. Zidane-t a Real első csapatánál már-már istenként tisztelik tanítványai.
Ahogy Zidane-nál az első csapatban kemény edzések és jó hangulat ötvözik egymást, úgy ugyanez fellelhető Gutinál és a Juvenil A-nál.
A játékosok egyszerűen tisztelik az ilyen személyiségeket, akiknek ráadásul ilyen fantasztikus játékosmúltjuk van a hátuk mögött.
Guti azt állítja, annak ellenére, hogy az első számú célja egyszer majd az első csapat edzőjének lenni, jelenleg tökéletesen az utánpótlásra koncentrál.
Zidane nem az a típus, aki ilyen kijelentések után fenyegetésként vagy kihívásként értelmezné Guti szavait. Ebben az esetben sokkal inkább érezhető, hogy a két legenda egy klubnál dolgozik, tisztelik egymást is, közösek a céljaik és az elképzeléseik a klubbal kapcsolatban. Nem sok ilyen klub van a világon, ahol egy ificsapat edzője megengedhetné magának, hogy egyértelműen kijelentse, a csúcsra vágyik, az első számú csapatot szeretné majd edzeni.
De a Real Madridnál olyan helyzetek lehetnek, mint sehol máshol a világon. Számos egykori kiválóság megfordult már különböző pozíciókban a klubnál, és a közös játékosmúltból megmaradt kölcsönös tisztelet kivétel nélkül mindannyiójukat jellemezte.
A jelenlegi keretből is többen ismerik Gutit, játszottak is vele, így mondhatni osztoznak a sikereiben.
S persze az is kétségtelen, hogy ő is így érzett a klub közelmúltbeli sikereivel kapcsolatban, s a jövőre is sok sikert kíván majd mindenkinek.
Mi pedig Gutinak kívánunk további sok sikert edzőként.
